Feltétel nélkül Spacc FF

-2 rész-

A kaja közben a telefonomon zenét hallgattam kert a két kandúr stúdióban volt. Gondoltam felhívom Bent nem hagy nyugodni ez az egész dolog. Kicsengett a telefon.

-Igen?-szólt bele egy lány hang.

-Bent keresem te ki vagy?

-A barátnője miért ?-Ott abban a helyben kinyomtam a telefont és csak nézem magam elé. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Lekapcsoltam a tűz helyet aztán a szobámba rohantam bezártam az ajtót. Megpróbáltam mégegyszer felhívni.

-Igen?-mostmár ő szólt bele.

-Ki volt az a lány ?-tértem egyből a témára mert irtó ideges voltam.

-Cica nyugi csak egy barát.

-Barát mi? Fel óra múlva legyél itt az ajtóba.

Rányomtam a telefont és a földre doptam. Csak azért hívtam ide hogy tisztán szemből szembe haljak a dolgokat már ha persze eljön. Egyszerre voltam mérges és fájt ha tényleg egy lánnyal van. Lementem és a nappaliba vártam. Valaki csengetett felkeltem és az ajtóhoz mentem majd kinyitottam. Hát nem volt meglepetés ki áll az ajtó előtt. Megakart ölelni de simán hátrébb léptem.

-Ki volt az a lány?- néztem öt ölbe tett kézzel.

-Hát tudod.-vakarta meg a tarkoját ilyenkor mindent hazudik. -Csak egy barát átjött segíteni.

-Benjámin nem arra voltam kiváncsi hogy hazudsz hanem az igazságra.

-Nem értem mi bajod?

-Hogy mi bajom?-nevettem el magam-Felhivlak aztán egy csaj szól bele és közli hogy ő a barátnőd!-erre nem mondod semmit csak elhajtotta a fejét-Szóval mi is az iagzság?

-Khm.Igen ő barátnőm volt a telefonba.-vallotta be mostmár őszintén de a szemeit nem láttam viszont a hangja megingott.

-Mióta?

-Öt hónapja.

-Fansztikus amikor mi összejöttünk már volt barátnőd.

-De kérlek Larissza ne haragudj szeretlek tényleg.-emelte fel a fejét a szemei könnyesek voltak. Viszont én csak áltam előtte.

-Tudod mit? Nem adok megegy esélyt mert már nem tudok abban hinni hogy nem csalsz meg megint.-mondtam mostmár én is könnyes szemekkel.-A bizalmam eddig tartott amit te szépen kihasználtál. Én a te kedvedért hogy ne keljen veszekedni nem mentem sehova a barátaimmal ég beszéltem egy szót se. Azért hogy te aztán már lánnyal keljél és feküdtj.

-Sajnálom de....

-Tudod mit nem kell sajnálnod semmit mert itt és most vége.-rácsaptam az ajtót és azon leereszkedtem és sírni kezdtem. Mindenre számítottam de erre nem tényleg. Az hogy ő alapból úgy jött össze velem hogy már más lánnyal volt ez faszság.
Visszamentem a nappaliba. Letiltottam mindenhonnan hogy azért lassan elfelejtsem. Az egy dolog hogy letiltom de ott a gimi.
Közben eszembe jutott hogy kéne folytatni a kaját. Biztos megfogalmazódott a kérdés hogy amúgy nem kéne sírnom elvégre most szakítottam....amire a válsz egyszerű magamban dolgozom fel az ügyet. Nyilván kurvára fáj a szemem is könnyekkel van tele de tartom magam. A kaja közben felhívtam Pannát a legjobb barátnőmet.

-Szia Panna.-köszöntem.

-Uuu csajos veled valami történt a hangod nem éppen a megszokott.

-Igazad van nem lehet letagadni de Bajaminnal szakítottunk.

-NANEEE uristen hogy történt ?

-Hát a hétvégén Brunonál leszel amit neki is nyilván elmondtam és egyből jött aval hogy más fiúkkal nehogy beszéljek, aztán kiderült hogy nem bízik bennem már az szarul esett. Majd felhívtam egy random csaj szólt bele aval a szöveggel hogy ő a barátnője. Rányomtam a telefont majd amikor másodszor felhívtam már Ben vette fel mondtam hogy jöjjön ide. Itt kitiztásztuk az ügyet kiderült hogy mielőtt összejöttünk volna már volt egy barátnője és mai napig vele együtt van.-mondtam végig a végére már tényleg nagyon könnyeztem.

-Ekkora egy balfasz senkit életemben nem láttam komolyan, pedig milyen jónak állította be magát.

-Aha tényleg mocsok húzás volt tőle.

-Az bizony na fel a fejjel erős vagy hétfőn csajos napot tartunk.

-Jojo puszi sziaa.

-Puszika.
Leraktam a telefont közben kész lett a kaja és a hűtőbe raktam. Ahogy kimentem a konyhából a két fiú jött meg.

-A kaja?-kérdezte egyből Bruno.

-Hüttöbe van.-válaszoltam egyszerűen és felmentem őszintén semmi kedvem nem volt társalogni. A szobámba elővettem egy könyvet amit már a suliba is vittem azt kezdtem olvasni. Hasra feküdtem az ágyban zavartalanul olvastam. Addig a percig míg nem jött Bruno. Csendben kopogott.

-Gyere.-mondtam halkan. Bruno bejött a könyvet félre raktam és a két kezem az arcomra raktam. Leült mellén és nézett.

-Na mi a baj?

-Semmi.

-Aha hidjem is el mi?

-Ahj csak haggy.-fordultam a másik  felemre.

-Na hugi mi a helyzet?-átölelt és hozzám bújt.

-Szakítottunk.-fordultam felé már könnyes szemekkel.

-Kicsi ne sírj az ilyen semmirekellő faszfejek miatt.-hozzábujtem teljesen.

-Hiányzik.-mondtam sírva a régi emlékek kezdenek felemészteni.

-Kicsilány erős vagy lépj túl rajta majd megtalálod az igazit.-simogadta a hátam nagyon jól esett hisz azért nem minden nap látom Brunot.

-Mindjárt jönnek a fiúk kicsit szedd össze magad és gyere le érzed jól magad.-felnéztem rá és eltörölte a könnyezim.

-Jó.-felkelt mellőlem és kiment. A telefonom megnéztem semmi új nem mutatkozott a képernyőn. Mivel még mindig a sulis ruhában voltam átöltöztem. Egy sima edzős nadrágot vettem fel Nike pulcsival.
Majd lementem és a nappaliba a kanapé sarkára ültem felhúztam a lábaim. Jött Bruno is és a játékot állította be.

-Brunyesz?-szolitottam meg halkan.

-Mondjad.-válaszolt de közben még a kábelek kel volt elfoglalva.

-Kik jönnek?-erre kiegyenesedett én felén fordult.

-Peti Milan Kevin ugye itt van még Laci.

-Kkevin?-kérdeztem vissza.

-Aha miért?

-Csak kérdeztem.

Időközben én végig a kanapén ültem és megjött mindenki már a nappaliba teljes létszámmal ültünk Bruno melletem.

-Na srácok ő a húgom sokszor mondtam hogy van de még nem láttátok.-mondta Bruno erre mindenki aki a kanapén ült kicsit oldalra hajolt és engem nézett.

-Nem rosztból de ég és föld a külömbség.

-Ti tényleg testvérek vagytok merthogy Bruno téged szőkén nem tudnálak elképzelni.

-Nem egy anyától és nem egy apától vagyunk azért nem hasonlítunk egy kicsit se.-magyaráztam hogy végre mindenkinek világos legyen.

-Jaaaaaa már mindjárt más a helyzet.

-Ő négy éves volt amikor az én apám és az ő anya összeházasodott.

-És együtt laktok?

-Nem csak a hétvégére hoztam fel még gimibe jár.
Na és ennyi volt a kérdez felelek maraton mert játszottak tovább.

-Menyek tanulni.-szoktam halkan Brunonak.

-Menny csak írj ha kell segíteni.