Loved again-Lando Norris [Befejezett]

28 rész

3 év elteltével

Fogalmam sincs hol kezdjem, 3 év telt el azóta hogy elmenekültem Lando elől  ott hagytam Beával. Minden nap keresett van hogy most ír de inkább csak lelátamozom. Sokat gondolkodtam azon hogy ha megszületik a gyermekem Norris legyen e a vezetékneve és az lett talán ennyi boldogság neki is jár. Miután elmentem Monacoba rögtön haza mentem, abba a házba amit még 18 évesen vettem saját akaratból és a félre tett pénzemből. Beköltöztem és 2 hónapig senkinek nem nyitottam ajtót senkinek nem írtam vissza egyszerűen egyedül akartam lenni jó sokáig de ez nem így történt hisz mellém költöztek George-ék majd kb 1 évre Charles hogy segítsen a gyerek nevelésben, ami miatt nagyon hálás vagyok hisz sok terhet le vett a vállamról akkor. Carlos is jött volna de neki Landot kellett rendbe tennie. Charles sajnos szakított Alexandrával hisz félre lépett és terhes lett valami kőgazdag pasitol, szegényt Charlest próbált felhúzni a padlóról és rendbe szedni úgy ahogy tudtam. 1 héttel előbb szültem mint kellett volna de, Daniel Charles Norris lett a kisfiam neve hisz ki derült rá egy hónapra miután eljöttem hogy fiút várok. Charles a mai napig örül és hálás annak hogy a fiam második neve Charles. 1 év után megkereszteltem Carmen lett a keresztanyja és Charles a keresztapja. Borzasztóan jó keresztszülők, de sokszor kell lecsesznem őket hogy ne kényeztessék el Danielt sőt Daniel Riccardo is fontos szerepet játszik mostanában a fiam életében. Mindig vinni akarja gokartozni hogy sikeres versenyző legyen majd, múltkor elmentem velük én is mikor nem volt dolgom és nagyon ügyes. Daniel mindent meg akar neki tanítani, emlékszem Lando mindig azt mondta ő lesz a legjobb. Hiányzik hisz Daniel pontosan ugyan úgy nézki mint Lando, szép szürke szeme van göndör haja és ugyan olyan csábító mosolya van már most mit Landonak hihetetlen ez a kis srác és borzasztóan szeretem és büszke vagyok rá. Mostanában viszont aggódok sokat hisz Daniel sokszor keresi az apját és amilyen okos kisfiú tudja hogy nem Riccardo az apja. Landonak mindig küldök egy-egy képet amikor valamilyen ünnep van és olyankor ő is küld magáról és megmutattam eddig mindig a fiamnak és nagy eséllyel felismeri ki az apja és ennek nem tudom hogy örüljek e vagy sem. Hivatalosan is a Ferrari egyik főmérnöke vagyok és így tudok itthonról is dolgozni minden évben én tervezem meg a forma 1-es autóinkat és távolról mindenben próbálok segíteni Carlosnak,egyenlőre nem akarok ki tenni a kisfiamat a sok repülő utnak. De már most megszálltoja az egész cirkusznak és fiúk mindig hoznak neki ajándékot abból adott országból, mindig valami különlegeset. Borzasztóan imádom a fiúkat ha ők nincsenek most nem tartanék itt ahol, mióta Daniel betöltőtte a 3-at azóta Lewis minden 3-dik héten elviszi magához hétvégére és csupa olyan dolgot csinálnak amit én nem engedek meg. Ugye milyen jó nagybácsi? Lando mostanában túl sokszor keres hogy újra szeretne az életem vagyis már életünk része lenni, de sose tudok rá mit írni hisz fogalmam sincs hogy újra tudnánk e együtt élni. Apa imádja Danielt bár ő mindig Charlesnak hívja mert neki az a név jobban tetszik, teli tömi csokival mindig a zsebét múltkor 1 zacskó csokit sikerült ki mosnom mert drága papa megtömte a gyereket csokival hihetetlenek. Daniel jár oviba de van amikor egyáltalán nem viszem be olyankor elmegyünk játszó térre ide oda. Sajnos a munkám miatt magántanuló lesz majd hisz akkor már vissza kell térnem a munkámhoz. De mint kiderült Carmen fia is Mark, nekik is fiúk született és már most elválaszthatatlanok Daniellel aminek nagyon örülök hisz így mi is többször járunk össze. Daniel megkért hogy ma ne vigyem oviba hanem menjünk játszani arra kis játszo térre ahova szinte senki jár de még is ott vannak a legjobb játékok, mostanában sokat játszik egyedül de minden második héten van ott kislány, vele szokott asszem Abigelnek hívják. Ősz van így fel kell öltöznünk rendesen hisz ilyenkor lehet a legjobb megbetegedni, Daniel szinte futott a játszo térig és a kis Abigel ott ült a padon és sírt így oda mentem hozzá
-Hé minden rendben?
-Apa bántotta anyut
-Jajj szívem gyere ide-öleltem meg azonnal a kislány fújt a szél és nem volt rajta sapka így hát az én vörös színű kötött sapkám rá adtam a fejére. Majd látom hogy jön egy anyuka akinek vérzett a szemöldöke és kiabál a kislánynak kiabál,  Abigel oda futott és megölelte az anyukáját aki sírva is fakadt majd elszakadt az anyjától és ment játszani a fiammal az anyuka pedig közeledet felém
-Köszönöm szépen
-Ugyan mit hölgyem?
-Tegezzen csak nyugodtan, Barbara vagyok. Hogy adott a kislányomra sapkát nagyon jól áll neki és hogy megölelte láttam. Sajnos nálunk nem jók a családi viszonyok így amikor otthon van az apja menekül ide. Bár most sikerült ki hívni rá a rendőrséget és le tartoztatták. Tudom hogy mondta Abigel neked hogy ver engem hallottam nem baj nyugodjon meg-mondta miután kezdtem kellemetlenül érezni magam annak jelében hogy nem ismer- Bár ő volt az egyetlen kereső ember a házban
-Asszonyom én adok magának pénzt gazdag cégnél dolgozok
-Nem ezért mondtam ne adjon kérem
-De adok vannak kislány ruhák is ingyen elvihetőbe, 2 utcára lakik a hölgy aki árulja kérem had segítsek
-Maga egy nagyon jó ember
-Tessék most csak ennyi van nálam
-Jézusom ez egész hónapra elég
-Adja meg az elérhetőségét, szerzek magának jól fizető munkát ami ott van az óvoda közelében
-Istenem maga egy csoda- sírta el magát Barbara majd szorosan megölelt, egyszerűen késztetést éreztem arra hogy segítenem kell neki és jól is tettem. 1 óra múlva sajnos nekik haza kellett menniük így Daniel tovább játszott egyedül mikor felkiáltott
-Apaa
-Sziaa drágám-nem akartam elhinni amit hallok, apa. Daniel apát mondott és eddig soha senkinek ez nem lehet igaz.
-Szia Riyel
-Szia Norris
-Gyönyörű vagy
-Mit szeretnél?
-Vissza kapni a családomat
-Lando kérlek
-Nem nőhet fel nélkülem
-Nem tudom
-Kérlek
-Én ismerkedem valakivel-hazudtam
-Nem is ismerkedsz anya,mindig otthon vagy egyedül
-Látod, kellek neked
-Meg oldottam eddig is egyedül ez után is megfogom
-Akkor is vissza szerezlek ha tetszik ha nem
-Ezt majd meglátjuk
-Apa gyere menjünk haza
-Apának még biztos sok dolga van
-Éppenséggel nincs
-Hát ez nem igaz-suttogtam halkan, muszáj volt lebuktatnia a fiamnak. Egyáltalán minek jön fel hozzánk?  Minek van itt újra? Annyira sok kérdésem van hogy azt se tudjam hol kezdjem.