This could be us

Június 6.

Sarah az éjszaka közepén hangos zörgésre kelt fel. A csomagtartó felől jött, így nem látta ki, vagy mi is az pontosan. Most teljesen jogosan fél minden apró zajtól,  tekintve hogy bármikor elkaphatja a rendőrség, és bezárhatják a helyre, ahol a higiénia és a privátszféra egy olyan dolog, amiről még csak álmodni sem mert. Próbált feltűnésmentesen kikukucskálni hátul, hátha megláthatja a kotorászás forrását. De sajnos hiába volt az erőfeszítés, ugyanis nem tudta észre venni amit akart, így feladta az észrevétlenséget, és kissé idegesen kiszállt a kocsiból, hogy hátra mehessen.

Sarah félkómásan lépkedett hátra a csomagtartóhoz, ásítástól könnyes szemeit dörzsölve. Enyhén homályos látókörébe került Jake, aki a táskájában keresett valamit. Egy rövidujjú pólóban és egy térdig érő nadrágban volt. Elég hideg volt, így az első gondolata a lánynak az volt, hogy vajon mégis hogy nem fagy meg ilyen öltözékben?! 

"Ne haragudj, felkeltettelek?" Kérdezte Jake, amint megpillantotta a kocsi oldalánál álló lányt, hangján pedig hallani lehetett, hogy nem aludt eddig valami sokat. "Igen, de semmi baj. Mit keresel ilyenkor?" Szólalt meg a lány most először, amióta felkelt. Az ajtónak dőlve, kezét zsebre dugva állt, és nézte a szőke srácot. 

"Tudod itt Michiganben már elég hideg van, és öhm, hát nálad van a pulcsim. Ezért keresek valamit amit felvehetek." Válaszolta Jake kicsit zavarodottan, miközben szemét le sem vette a talajról. Kezével tarkóját vakarta, és a sötétség ellenére is lehetett látni egy kis halvány piros színt az arcán. Köztudott, hogy a szőke srácot nagyon könnyen zavarba lehet hozni, és ez nem vált eddig még előnyére. De jelenleg csak egy baj volt ezzel, hogy Sarah még nem tudott róla. 

Szegény lány szörnyen érezte magát. Már az első nap rossz benyomást keltett az egyikőjükben. Most miatta fázik Jake, és ezért kelt fel az éjszaka közepén. Úgy döntött, a legjobb megoldás az, ha együtt keresnek egy takarót amit majd ő használ, és a pulcsit pedig visszaadja neki. 

"Segítek keresni, elvégre miattam fázol!" Hívta fel újra magára a srác figyelmét, és már oda is ment mellé keresni valamit a csomagtartóban. Átnézték Brody és Kira táskáját is, de végül Ethan cuccai között találtak egy bundás takarót. "Köszönöm." Szólalt meg Sarah, egy kis idő után. Jake kérdően ránézett, nem értette miért ő köszöni meg, végülis nem neki kellett segíteni. 

"De mit is?" Kérdezte halkan, rá sem nézve. A kezében lévő takaróval babrált, és igaz, hogy nem nézett a mellette álló lányra, azért mosolygott. Furcsa volt neki ez a szituáció. Eddig akárkivel barátkozott, sok idő kellett neki ahhoz, hogy kényelmesen érezze magát a társaságukban. De ez most kicsit sem hasonlított az előző tapasztalataihoz. Az új lány jelenléte megnyugtatta, és nem érezte magát rosszul körülötte. Olyan volt neki, mintha már évek óta ismernék egymást, és úgy gondolta, nem kell neki majd sok idő, hogy feloldódjon a jelenlétében. Ez a barátság könnyebb lesz, mint a többi.

"Mindent." Mondta egyszerűen. Valójában nem tudta volna neki részletezni, hogy mire is gondol, valahogy érezte, legbelül érti amit mond. Olyan érzés fogta el, mint 7 évesen, amikor a szüleivel játszott, és látni lehetett rajtuk is, hogy megértik egymást. Mintha a szívük dobbanása eggyé vált volna, amint egymás közelébe értek. Oh, hogy Sarah mennyire szerette szüleit. Elválaszthatatlanok voltak négyen, és ami idejük volt, azt együtt töltötték. Csak Sarah, az öccse Harry, és persze a szüleik. Vagy a házuk mögötti hegy lábánál játszottak, vagy elutaztak valahova a hétvégére, de rossz idő esetében is együtt voltak, a nappali kanapéján összebújva, egy nagy takaró alatt, és Sarah és Harry kedvenc meséit nézték, a Pocahontas első és második részét.