This could be us

Június 10.

Éjfél múlt 20 perccel, és mindenki alszik. Kivéve Sarah-t. 5 perce kelt fel, és érezte, hogy igen ki kell mennie. Lehet pizzázás közben egy csöppet több narancslevet ivott, mint kellett volna. Míg a szeméből az álmosságot valahogy próbálta kidörzsölni, a másik kezével a sátor alját tapogatta, amíg meg nem találta a zseblámpáját. Halkan kicipzározta a sátrát, és elindult az erdőbe. 

Sarah nem volt az a félős típus, de azért egyedül egy sötét erdőben tényleg para lenni. Hát még zajokat hallani. Ezért kicsit megugrott amikor ágak reccsenését, és egyéb hangokat hallott, nem is olyan messziről.

Próbálta a lámpája fényével megkeresni a zaj forrását, sikertelenül. 

Amikor a háta mögül hallotta egy ág reccsenését, gyorsan hátra fordult, de egy másik zseblámpa iszonyat erős fénye vakította meg, egy lányos sikítás kíséretében.

"Sarah? Te meg mit keresel itt ilyenkor?" Hallotta Brody ijedt hangját. A srác még mindig telibe a szemébe világított. 
"Brody, megtennéd hogy nem égeted ki a retinám?" Kérdezte Sarah, próbálva a fény egy részét a kezével eltakarni. 
"Mi?" Ekkor realizálta, hogy még mindig a lányra világít, és rögtön lefelé tartotta a lámpát "Oh, bocsesz." Mondta, szégyenlősen mosolyogva. 

"Ember, a frászt hoztad rám!" Ütötte karon Sarah a fiút. Ebben a pillanatban látta meg Brody másik kezét. Támadó állásban állt, és az egyik cipője volt a kezében. "Te le akartál ütni? Brody, felveheted a cipődet!" Nézett rá a lány furcsán. 

"Nem tehetek róla! Te vagy az aki utánam jöttél az éjszaka közepén, biztos el akarod adni a csodás szerveim!" Nézett rá a srác, széttárt karokkal. "Ja igen pont azért jöttem hogy megfosszalak attól a remekül funkcionáló májadtól!" Mondta szarkasztikusan Sarah. 

"Na jól van, gondolom te is azért jöttél ki, mint én?" Kérdezte Brody. Igazából nem tűnt kérdésnek, tekintve, hogy tudta rá a választ. "Hát ja. Na menj vissza a helyedre, és meg ne merj ijeszteni, mert veled ellentétben, én használni is merném a cipőmet!" Parancsolta Sarah kicsit nevetve. Nem erre számított mikor kijött a sátrából. 

"Oh te csak maradj csöndben! És igen is mertem volna használni!" Próbált vitázni vele Brody nevetve, persze feleslegesen. "Aha persze, ha te ettől jobban alszol!" Mondta Sarah mosolyogva, majd elhessegette a srácot, aki egy szemforgatás után visszament a sátrához. Nem sokkal később a lány is visszament, és folytatta tovább a békés, szépítő alvását. 

Felkelt hajnalban is egyszer, miután egy furcsa álma volt. Azt álmodta, hogy nyár van, és ő a nevelőszüleivel van. Ez először nem tűnik furcsának, de neki mégis az volt. Viszonylag jól megvan a nevelőszüleivel, de sosem törődtek vele nagyon. Ezért volt neki gyanús, hogy az álmában mégis kicsit aggódtak érte. És igazából ő maga sem volt valami nyugodt, és elég gyatrán is nézett ki az álmában

Mikor felkelt, ezt elkönyvelte annak, hogy már két hete nem látta őket. Nem mintha bánná, de azért mégis velük lakik már 3 éve. Nem törődött vele sokat, gyorsan vissza is feküdt aludni. 

Mikor harmadjára felkelt, már 8:30 volt, és Kira keltette őt fel. A lány már egy pár órája ébren volt, és már a legközelebbi boltot is megjárta. Vett Sarahnak reggelire egy fánkot, ahogy a többieknek is. 

Sarah nem ehhez van hozzászokva, náluk sosem lett volna megengedve a fánk reggelinek. Persze a nevelőszülei nem csórók, de nem is gazdagok. Nincs hozzászokva a reggelihez. Utoljára talán 14 évesen reggelizett, még az igazi családjával.

"Ezt nekem vetted?" Kérdezte Sarah, tátott szájjal. Kira csak bólintott egyet mosolyogva, és ment a dolgára. Málnás fánk, Sarah kedvence. 

Miután megette a fánkot felöltözött, és kiment a többiekhez a kocsihoz. Amint odaért a többiekhez, elmosolyodott. Nem tudta miért, hisz nem történt semmi. Ösztönös volt, mintha belé lett volna kódolva.