This could be us

Június 13.

Miután Sarah elmesélte a szőkésbarna hajú srácnak a háttértörténetét, az utóbb említett is úgy döntött, megnyílik jobban. Így történt, hogy Jake elmesélte az ő családi hátterét. 

Sarah családja jó volt, amíg volt. Jake családja rossz volt, de volt.

Az apakomplexusos srác, és a lány a tökéletes, habár már nem létező családdal. Csodálatos.
A srác, aki azt hiszi nem érdemel szeretetet, és a lány, aki mindenkit képes teljes szívvel szeretni.
A srác, aki folyamatosan attól tart, hogy végül ő is abban a szánalmas életben találja magát, mint az apja. Ne adj isten, ugyan olyan lesz, mint ő. 
A lány, aki mindenkiben a jót látja, amíg az illető nem ad okot arra, hogy mást kelljen látnia. Aki a tökéletes partnert keresi maga mellé, még akkor is, ha olyan, hogy tökéletes igazából nem is létezik. 

Tényleg...létezik olyan, hogy tökéletes ember?

Sarah válasza erre, egy egyszerű nem lenne. Ezért furcsa, hogy a tökéletes embert keresi maga mellé. De itt a bukkanó. Ő nem egy tökéletes embert szeretne. Hanem azt az embert, aki tökéletes számára. 

Ugyanis teljesen lehetséges, sőt, szinte biztos, hogy aki neki a tökéletes társ, az másoknak a lehető legrosszabb választás lenne. Ezért van, hogy Sarah szerint mindenkinek megvan a másik fele. Akit csak is neki teremtettek. Pont emiatt is szereti annyira a görög mitológiát. Aszerint, az embereknek mindenből dupla volt. Két fej, négy-négy kar és láb. De miután két külön emberré szedték őket szét, az életüket azzal töltik, hogy a régi másik felüket keresik. Ez Sarah kedvenc dolga a görög mitológiában.

Egy kerek évig azt hitte, hogy egy bizonyos olasz srác lesz az, aki az idők végezetéig szeretni fogja. De hát ezt már akkor elbukta, amikor először lekurvázta. 

"Kész vagy már cica? Tudod, ez csak egy házibuli, nem is lesznek sokan!" Siettette Theo. Sarah sietve rohangált 4 pirosra festett, dekorált fal között, amit a szobájának nevezett. Ma este a baráti kör tényleg egy laza házibuliba volt hivatalos, amit egy osztálytársuk tartott. És mint mindig, késésben voltak. 

Summer és Elle már a kocsiban várta a párt, indulásra készen. Elle egy fehér koktélruhában volt, Summer pedig egy kék - fehér lenge szoknyában, egy sima, masnis fehér felsővel párosítva. Egyikőjük sem fogta magát vissza, mert barátja nem volt egyiknek sem, így abban a reményben éltek, hogy ez ma változhat.

Sarah félig felfogott, félig leengedett hajjal, kész sminkkel rohangált a szobájában. Törölközőben. Mert a ruháját még nem választotta ki. 

"Sarah az ég szerelmére, el fogunk késni! A többiek odakint várnak, megtennéd, hogy sietsz egy kicsit?" Kopogott a bezárt ajtón egy párszor, ezzel még jobban siettetve, a már így is ideges lányt. 

Összeráncolt szemöldökkel, és egy frusztrált arccal megállt a szőnyeg közepén, hogy kezébe vegyen egy fél pár cipőt. Amint a piros Converse a kezébe került, hozzávágta az ajtóhoz, ezzel egy nagy puffanást eredményezve. 

"Ne siettess, úgy nem haladok jobban!" Kiabálta a lány, majd újra a szekrénye elé állt, kitárva a kis ajtókat. Minek kéne nagy szekrény, a kevés ruhájának? 

Végül egy vörös ruha, és a fekete magassarkú csizmája mellett döntött. Nem vitte túlzásba, hisz nem volt túl rövid a ruha, nem is volt nagy kivágása. Gyönyörű volt. A ruhát még az anyjától kapta ajándékba, mikor 10 éves volt, azóta várta, hogy végre jó legyen rá és felvehesse.

Felvette ezüst nyakláncát, és kitárta az ajtót egy nagy mosollyal. "Kész vagyok!" Mondta, ezzel Theo figyelmét felhívva, aki háttal volt az ajtónak. A srác megfordult, és a csodaszép barátnőjére irányította a figyelmét. Tátotta a száját, és egy ideig meg se tudott szólalni.