This could be us

Június 9.

Már eltelt pár nap a túrázás óta, és a többiek elmondása alapján izgalmas volt. Azt hitték, hogy szellemet látnak, ezért Brody vissza is fordult, a többiek meg követték őt. Nem merték magára hagyni, tudva, hogy simán Kanadában kötne ki, tekintve, hogy nincs is annyira messze tőlük a határ. És igazuk is lett, Brody rossz irányba akart lekanyarodni, de szerencsére a többiek meglátták, és utolérték időben.

Mikor visszaértek a többiek, Sarah nekik is mesélt a volt barátairól. Ebből egy jó hosszú beszélgetés keletkezett az ananászokról, hogy miért néznek ki olyan furán amikor ültetik őket. Megbeszélték, hogy senki nem tudja, hogy jött fel ez a téma, de megtörtént, és élvezték. Egész úton ezt beszélték a kocsiban, amíg Michigan fővárosa felé robogtak, kis megszakításokkal.

Már Lansing egyik plázájában voltak, minden vásárlást letudva. Sarah kapott ruhákat, tusfürdőt, sampont, 2 táskát amibe tud pakolni, sátrat, takarót, párnát, stb. Egy gördeszkát is kapott, hogy csatlakozni tudjon hozzájuk. Előtte persze Sarah tudatta velük, hogy tud deszkázni, és szeretne velük menni. Telefont még nem vettek, de igazából nem is volt rá szüksége. Habár azt mondták, pár hónapon belül azt  is vesznek.  A kedvenc dolga a ruhákon kívül, az új parfümje volt. Eper és Jázmin illatú, igaz nem volt valami olcsó, de megérte.

"Mit szóltok egy kis pizzázáshoz?" Kérdezte a semmiből Ethan. Sarah amilyen gyorsan csak lehetett, már bele is egyezett, mert egyedül ő nem reggelizett, nem is ebédelt, és már 18:25 volt, szóval nem kicsit volt éhes. A többiek is könnyen belementek, kivéve Brody, akinek volt egy feltétele.

"Jó szerintem is mehetünk, de csak akkor, ha egy random parkolóban esszük! Ja, és deszkával megyünk oda, és jövünk vissza a kocsihoz!" Mondta egy nagy mosollyal, mert tudta, hogy senki nem fog tudni neki nemet mondani. És igaza is lett, senkinek nem volt ellentmondása, úgyhogy el is indultak kocsival pizzát venni. 

"Ki milyen pizzát akar amúgy?" Kérdezte Kira, mielőtt felhívta a pizzériát amit kinéztek.

"Nekem az kell amin a sok hús van! Nem tudom mi a neve de azt kérem." Mondta Brody gondolkodás nélkül.

"Húsimádó?" 

"AZ! Azt kérek!" Kiabálta a hátul ülő fiú, miközben az előtte ülő testvére - aki egyébként vezetett - próbált nem megsüketülni.

"Én egy pepperónisat eszek!" Adta le saját rendelését Ethan is.

"Nekem is az lesz" Mondta Kira, miközben írta fel egy papírra őket. "Jake, Sarah?" Fordult hozzájuk hátra a barna hajú lány. 

"Én egy sima hawaiit kérek, csak ha lehet legyen már rajta csirkemell. Otthon mindig úgy ettem a kedvenc pizzériámban!" Mondta Sarah, mire síri csend lett. Nem értette mi rosszat mondott, egészen addig, amíg meg nem hallotta Brodyt.

"TE ANANÁSSZAL ESZED A PIZZÁT?" Kiabált hirtelen az előbb említett srác, hozzá tenném, iszonyat hangosan.

"Brody ne kiabálj már!"
"Kussolj már ember!"
"Hallod maradj már nyugton!"

Jake segített leszedni Brodyt Sarahról, aki amúgy elkezdte két kézzel rázni szegény lányt, és valószínűleg meg is fojtotta volna, ha azt mondta volna, hogy a spagettit ketchuppal eszi. 

"Brody túlreagálta, de te tényleg szereted az ananászt pizzán?" Kérdezte Kira, mire Brody csak megforgatta a szemét, és rázta a fejét. Valamiért - senki sem tudja miért - a legidősebb srác szeret úgy viselkedni, mint ha olasz lenne. Igaz, köze sincs az olaszokhoz, de mindenen amin ők megsértődnek, ugyan úgy megsértődik ő is.

"Igen, kiskoromban apám megszerettette velem." Válaszolta egyszerűen Sarah. 

"Hallod Jake, már nem vagy egyedül!" Szólt hátra Ethan, anélkül, hogy hátrafordult volna.  Sarah tátott szájjal nézett a mellette ülő srácra, aki csak mosolygott.