𝑺𝒛𝒆𝒓𝒆𝒕𝒏é𝒎 𝒗𝒂𝒈𝒚 𝒇𝒆𝒍𝒆𝒅𝒏é𝒎!? ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫. 𝒇𝒇.

fhu baszki, te mennyit ittál?

Csak ültünk egy sörpadnál, hallgattuk a zenét, amit épp valami dj tolt, ameddig vártuk, hogy kezdődjön a Majka koncert. A srácok a többi emberrel dumáltak, akikről fogalmam sincs, hogy kik, ráadásul már kezdett hidegebb lenni és a kabátomat meg bent hagytam Zozinál, pisilnem is kellett...

-Nem megyünk haza egy kicsit? -súgtam, vagyis kiabáltam Z fülébe tervemet. -Fel akarom venni a kabátom, meg nőügyek...

-Nekem is kéne... meg ahogy látom az apróm is fogyóba -isten barma, a bankkártya fogalma számára nem létezik, mert inkább lebegteti a húszezreseket, ilyenkor meg nem hoz magával moneyt. -Srácok! Hazamegyünk, mindjárt jövünk.

-Hát akkor megyünk mi is! -közölte diplomatikusan a kicsit már becsípett Nórika. Csodás. Főleg, hogy Zozi is ivott már nem keveset. Azt hiszem én leszek a házigazda...

-Édes Niusom, nagyon szeretlek téged...

-Bökd ki Zozi.

-Hozol ki poharakat meg piát?

-Persze -fogtam a fejemet, majd a gyors pisiszünet, sminkkorrekció és kabátfelvétel után leegyensúlyoztam a tálca pohárral, meg kivittem Z felsőjét is, még mielőtt feledésbe merítené.

Kristóf és Dominik bejöttek velem, de aztán ott is maradtak. Nem értettem őket. Mondjuk nem csodálom, én is agyfaszt kapok ennyi ismeretlen embertől.

-Nem jöttök le? -kérdezem tőlük, mielőtt leindultam volna a pálinkával. Igaz, hogy egy bunkó köcsögnek tartottam, de ezen a ponton már megfáradtam és szívem szerint vissza se mentem volna a fesztiválra.

-Nyomás -bökött fejével az ajtó felé Kristóf.

-Ahh, nincs kedvem. Maradjunk itt.

-Hidd el, nekem sincs kedvem 16 félig bebaszott embert itatni, akiknek a nagyrészét én se ismerem, aztán rendet rakni utánuk, és még bulizni. Iszok egyet veled, hogy kibírjuk ezt a sok faszt, ha lejössz. Na? -könyörögtem? vagyis próbáltam rávenni Dominikot. Ha én nem maradhatok itt bent, akkor nehogy már majd ő meg igen!

-Akkor gyorsan tölts, hogy mire lemegyünk, ihassam a másikat -forgatta meg a szemeit, de azért egy huncut mosolyt is előkapott. Fura nekem ez a srác.

Gyorsan ki tud ürülni a pálinkás üveg, na. Begyűjtöttem előlük a kis felespoharakat, mert nem gondolom, hogy újakat szándékozna venni Z, már pedig ha még két percig kint hagytam volna őket, akkor már csak a szilánkjaikat találtam volna. És valljuk be: mosogatni könnyebb, mint az udvaron üvegszilánkot takarítani.

-Faszom, megint bent hagytam a kabátom! Induljatok el, egy perc és utolérlek titeket.

-Megvárlak.

-Hát jó -lepődtem meg először Dominik kijelentésén, de nem is szenteltem neki nagyobb figyelmet. Lehet mégse bunkó ez a gyerek.

Gyors bezártam a kaput, kulcs a bombabiztos rejtekhelyen, vagyis a postaládában és mehetünk is a többiek után. (akik 10 métert ha haladtak azóta, na mindegy is)

Egy darabig csendben sétáltunk egymás mellett, ezért kicsit beszartam, amikor átkarolta a vállamat, majd kérdezgetni és bókolgatni kezdett.

-Őszintén válaszolj!

-Öhhh, oké?

-Szerintem te egy nagyon szép lány vagy...

-Fhu baszki, te mennyit ittál? -ijedtem meg egy kicsit, de közben szakadtam is a röhögéstől. Ilyet se sokat mondanak nekem na, így nem tudom komolyan venni a helyzetet.