𝑺𝒛𝒆𝒓𝒆𝒕𝒏é𝒎 𝒗𝒂𝒈𝒚 𝒇𝒆𝒍𝒆𝒅𝒏é𝒎!? ~ 𝑺𝒛𝒐𝒃𝒐𝒔𝒛𝒍𝒂𝒊 𝑫. 𝒇𝒇.

alsóban a szavalás miatt volt utoljára ilyen zavarban

-Niaaa!!! Itt van Zozi, gyere már!

-Jólvan!!! Mindjárt megyek -járkáltam fel-alá a szobámban. Eszem ágában nem volt kimenni onnan.

-Nia bazdmeg elkésünk! -nyitott be Z. -Ne kezd légyszi!

-De Zozi! Miért csinálom én ezt?

-Hát honnan a jó édes anyukámból tudjam? Nem az én szerelmem.

-Az enyém se!

-Kam! -kiabált be Maja.

-Nagy Panna, most azonnal fejezd be a picsogást, aztán induljunk végre, mert a többiek lerészegednek a kocsmában, mire őfelséged el méltóztat indulni.

-Utállak!

-Tudom.

-Csá csumi. Mire hazajövök készülj fel, hogy másfél órán át csak kurvaanyázni fogok.

-Hajrá csajsziiii!

-Fhuu Maja...

Pár éve már itt lakunk, de a mai nappal tudtam meg, hogy valami Trollfoci kocsma van a közelünkben. Vagyis na, tudtam hogy van, csak azt nem, hogy mi az a Trollfoci. A srácok nyilván tudták, sőt... már ismerték is őket és Nórikát is.

Tök jó volt, hogy én meg unokatesótól elkezdve szomszédlányon át minden voltam nekik. Még a következő sztárfocista feleség is...

Egyszer már voltam a Puskásban, akkor is valami focimeccset néztünk Benivel meg Zozival.

-Hol ülünk? -kérdeztem naívan a többieket.

-Nincs helyünk Nius!

-Akkor mink van Titikém? Kanapénk?

-Az.

-Hát te hülye vagy! -nevettem ki, majd Nóri magával rántott egy "szobába" -Ez tényleg egy kanapé -nyíltak nagyra szemeim.

-Átmegyünk kajálni? -hallgattam a fiúk beszélgetését a távolból, mert közben valaki írogatni kezdett nekem... de nagyon gyorsan, nagyon sokat.

szoboszlaidominik itt vagytok?

szoboszlaidominik bent vagy a boxba vagy a közösbe?

Hirtelen azt se tudtam megint melyik bolygón vagyok. Focimeccs, haverok, Szoboszlai... nem értem ezt az egészet.

.nnius. most akarnak menni a többiek kajálni

-Hahó, Nini! Jössz? -hadonászott előttem Nórika.

szoboszlaidominik maradj, egy perc és ott vagyok

-Jah... ő... menjetek, majd utánatok megyek.

-Hát okkkééé... -nézett rám furán.

-Noni! Elég!

-Jóvanna -nevetett -srácok, menjünk!

-Maja bazdmeg én komolyan mondom, hogy ezek után soha az életben nem vagyok hajlandó egy férfival se szóba állni és esküszöm inkább megszeretem a macskákat és egy cicás néniként fogok meghalni, minthogy valaha is randizzak bármilyen ember nemű lénnyel -küldtem egy nagyon gyors hangüzenetet, miközben a még teljesen üres stadiont bámultam a kis "teraszunkról".

-Szia! -lépett ki mellém Dominik. Nem is hallottam, hogy bejött...

-Szia! -fordultam felé és fogadtam el ölelését. -Nem izgulsz? -próbáltam elterelni minden gondolatomat az illatáról, az érintéséről és úgy minden akkor bennem kavargó érzésről.