Versek, tőlem

SZERELEM ÉS EMLÉKEK

A szerelem, akár a kard. Átvág minden akadályon, csak az érzés marad,
A lámpák fénye kihunyt. Elesetten ülök, és nézem a fogyó holdat,
A múlt pilleszárnyon röppen át a virágok fölött, és tűnik a távolba,
Visszatartom a könnyeimet, és az örömteli viszontlátást várom,
Hópehelyként szállingóznak a virágok, kóbor lelkek járják az éjszakát,
Ruhám fehér ujja megszürkült, de az arcom nem lett sápadt,
Búcsú után a hervadt virág a nyíló bimbó szépégére emlékezik,
Visszanézve felidézem a boldog pillanatokat,
Búcsú után a lehullott szirmok felidézik a virágzás részegítő illatát,
Az emlékek szívemben élnek, mint a forró parázs,
Az idő kerekén járva, várom újra a találkozást,
A csend szavakat suttog, de szívemben zúg a vágy,
Hogy újra láthassalak, átölelhesselek, mint akkor, régen
A múlt szele járja át a fák lombjait,
De én várom, hogy újra rátaláljak a boldog pillanatokra,
A virágok újra kinyílnak, a szirmok újra hullnak,
De a szerelem bennem él, örök, változatlanul, örökkévalóan.