MAGYAR IRODALOM NAGYJAI (bár nem csak ők)

3 1 0
                                    

Ady, Petőfi, József, Arany, Kölcsey, Vörösmarty,
Kik a szavak varázsát,
Oly magasan űzték, mint a madarak karát,
Lelkük lüktetve zengte a magyar dalt.

A magyar irodalom nagyjai,
A rímek rabjai,
Lázadók, forradalmárok, 
Rendszer ellen lázadók.

Ady, az őrült, a lázadó költő,
Szavai perzselnek, mint a tűzön égő fáklya.
Petőfi, a forradalom hangja, a szabadság örököltje,
Versével forralt vérét a nemzet szívébe szántja.

A magyar irodalom nagyjai,
A rímek rabjai,
Bánat tengerén átkelők, 
Az irodalom útján vezetők

József Attila, a bánat mély tengerén átkelő,
Sötét verseiben a lélek zúgását hozta át.
Arany János, az eposzok mestere,
Szóval szőtt hőseit örök időkre megálmodta.

A magyar irodalom nagyjai,
A rímek rabjai,
Szavakban ébredő hősök,
Vagy a reméyt őrzők.

Kölcsey Ferenc, a Himnusz születésének mesterére,
A nemzet szavakban ébredő hőseire bízta a jövőt.
Vörösmarty Mihály, a dalok bölcsőjébe ringatózó,
Az érzelmek viharában a reményt hozó.

Nagy költők ők mindnyájan,
Bár ezzel ők nem mindig voltak tisztában,
A magyar irodalom nagyjai,
Egy csoport tagjai.

Ezek a nagy költők, a magyar irodalom óriásai,
Műveikben a múlt és jövő találkozását tárják.
Szavaink tükrei, lelkünk hangjaikban énekel,
Emlékük örökké él, szívünkben tovább rezeg.

Versek, tőlemOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz