Versek, tőlem

...

A légzés szorul, nem jön a "könnyebb",
Pánik uralkodik, szíved remegi a terhet.
Minden remény elszáll, már semmi sem vigasztal,
Fáradt vagy, feladnád, de nincs hozzá erőd már.

Nem mered kimondani, nem mersz harcolni,
Kísérleti egér vagy, tehetetlen teremtmény.
Ismered ezt az érzést? Gyötrelmek gyöngyszeme,
Fájdalom, tehetetlenség, szívben dúló tenger.

Álmaidba sírod magad, de titkolód előttük,
Félsz az álomtól, de félsz a valóságtól is.
Utálod, mit érzel, elrejted a fájdalmat,
De tehetetlen vagy, nincs menekvés.

Szomorúság árad, mint dagály a parton,
Elmerülsz lassan, nincs kiút, csak árnyak várnak.
Feladnád talán, de nincs hozzá mersz,
Eleged van, csak könnyek folynak le.

Szemed fáj a sírástól, senki sem veszi észre,
Baj nem érhet, hisz nem látják belső részed.
Kívül mosolygás, belül az űr magáé,
Szellemi harcban, belül örökké kiáltasz te.