Örökbe fogadva

-És Babi egy újabb 3 pontosan dob be!!!!-ordította a legjobb barátnőm Lisa.

Kikapcsoltam a kedvenc zeném aminek a címe Pain.

-Babi kedvesem, tudnál jönni egy kicsit?

-Igen Mrs. Emília?-Emília már kicsi korom óta nevel engem/minket.

-Megszeretnének ismerni téged.

-Örökbe akarnak fogadni!-mosolyogtam boldogan.

-De akkor....nem látjuk egymást...-amikor hátra fordultam egy összetört lányt láttam magam előtt.

-Lisa.-fogtam meg kezeit.-Attól, hogy elmegyek mindig veled leszek. Itt bent. És minden nap fogunk találkozni.

-Babi...-amikor megfordultam egy csinos nőt és egy férfit láttam meg.

-Szia Babi. Én Gemma vagyok, ő pedig itt a férjem Gery.

-Nagyon örülök a találkozásnak.-mosolyogtam vissza.

-Menj pakolja össze és utánna megyünk is.

-Rendben.-elindultunk vissza be a nevelő otthonba vagy mi a halál ez. Tudom nem vagyok valami édes, de ilyen az én természetem.

5 percel később:

-Lisa...-fordultam hozzá.-Még mielőtt elmennék ezt oda szeretném neked adni.-egy gyürűt nyomtam a kezébe.

-Köszönöm. Te vagy a legjobb barátnőm.-ölelt meg mire kicsordult a könnye.

-Majd találkozunk legközelebb.-Gery megfogta a bőröndömet és a gördeszkámat amit berakott a csomag tartóba.

-Ülj csak be hátra. Ezra és Jace biztos örülni fognak neked.

Hogy kik!? Ki az az Ezra? És ki az a Jace...Van gyerekük! De jó!

Amikor beültem hátra egy 18-19-nek tűnő fiúkat találtam magam mellett.

-Hello.-nem köszöntek csak a telót nyomkodták. Vállat vontam.

-Ezra, Jace. Ne legyetek bunkók a hugotokkal. Mutatkozzatok be neki.

-Ezra Lynch. 19 éves vagyok, 190 cm. És nem a húgom.

-Jace Lynch. 18 éves vagyok, 188cm, kedvenc színem fekete és nekem sem a húgom.

-Töllem.-annyira kedvesek....

-Babi mesélnél magadról pár dolgot?

-Szerintem valakik nem szeretnék hallani a hangomat sem.

-Nem baj.

-Babi Flynn vagyok. 17, éves. 157cm. Szeretek gördeszkázni, kosarazni, rajzolni. A kedvenc színem a fekete és zöld. És szeretem a pengéket.

-És tudod, hogy miért hagytak el a szüleid.

-Elvileg nem akartak velem küszködni.-egy picit rosszul éreztem magam.

-És mikor hagytak el a szüleid? Nem bántásból kérdezem....

-Rögtön miután megszült. És ők nem a szüleim! Számomra csak két idegen!-húztam le az ablakot.

Láttam a szemem sarkából azt ahogyan Gemma és Gery össze néztek. A fiúk rám néztek és megforgatták a szemeiket.

Nemsokkal később egy hatalmas emeletes ház előtt áltunk meg.

-Hűha....-táltva maradt a szám olyan gyönyörű volt.

-Vigyázz a végén még bele repül egy fa**.-súgta majd vigyorogva rám mosolygott. Össze pacsizott az öccsével és tovább mentek. Nem törődve velük ki vettem a cucaimat a kocsiból.