A Védelmező

A Játék Kezdete

Alexander szemszögéből:

A katonaság és az emberek védelme volt a fő feladatom, de kudarcot vallottam, amikor megsérültem, és hagytam, hogy a barátomat szitává lőjjék. Megfogadtam, hogy bosszút állok rajtuk, és minden emberen, azért, hogy elvették tőlem a legjobb barátomat, kiskorunk óta mindent együtt csináltunk, együtt álltunk be a katonaságba, és úgy éreztem elválaszthatatlanok vagyunk.

A halála után még hónapokig a katonaságba szolgáltam, de már semmi nem volt olyan, mint a baleset előtt. Egy barát elvesztése olyan, mint amikor egy újszülött kiskutyát elválasztanak az anyukájától, megszűnik minden, ami eddig biztos volt, egyedül állsz a világgal szemben és neked kell egyedül megoldanod mindent, a túlélés érdekében.

Céltalanul végül leszereltem, és hazaköltöztem. Nem voltak terveim, sem biztos háttér, ahova hazajöhettem. Egyedül egy lakásom volt, amit évekkel ezelőtt vettem, amikor hazajöttem pár hétre. Annak ellenére, hogy a gyerekkoromat nélkülözésben töltöttem, a katonaságban eltöltött idő megadta azt a helyzetet, hogy nem kell nélkülöznöm.

Ha így kellett vége legyen, akkor mérhetetlen büszkeség van bennem, hogy, amit elértem azt nem légből kaptam, hanem életeket mentettem érte.

Hogy mivel telnek a napjaim mostanság? Semmi érdekessel, minden nap más nő kerül az ágyamba. Egy rövid ideig rendőrségi munkát végeztem, de az sem kötött le.

Délután három óra van, fenyeget az este, és még nincs meg a kiszemelt, aki reggelig velem tölti az időt az ágyban.

Negyed órája a zuhany alatt álltam. Basszus, nem állhatsz örökké a zuhany alatt, Alexander. Felkaptam a tusfürdős flakont, és gyors lemostam magamról az emlékeket. Túl kellene, már lépnem a múlt emlékein, és új életet kezdenem. Magam köré csavartam egy törölköző, majd besétáltam a lakásom nyitott terébe és a nagy panoráma ablakot vettem célba. Milyen jó élmény lehet a szomszédos paneltömb erkélyéről átnézni, és egy férfit szinte meztelen nézni. Negyed óra nézelődés után, megfordultam és leereszkedtem a fekete műbőr székembe. Ideje megnézni az e-maileket.

A csábító fényecske bőszen villogott, hogy új üzenetem jött.

-Na lássunk szívi közelebbről!

Mi a fasz??? Egy üzenet Moszkva legbefolyásosabb üzletemberétől, Andrej Grekova-tól. Andrejt elég sok bonyolult dolog övezi, pl a feleség homályos eltűnése, elméletileg van egy elkényeztetett lánya.

Megnyitottam az üzenetet, de már ekkor tudtam, hogy bármiről legyen szó, határozott nem a válaszom.

Az ügyfél: Andrej Grekova, milliárdos üzletember és ingatlantulajdonos.

Az alany: Irina Grekova, az ügyfél egyetlen lánya

A küldetés: Védelmet biztosítani számára

Tartalma: korlátlan

Tiszteletdíj: heti százezer font

Hátra dőltem a székben, és össze kulcsolt kézzel gondolkozni kezdtem. Heti százezer font?? Ugyan, milyen veszély leselkedik a lányára, hogy ennyi pénzt képes fizetni valakinek? Andrej minden címlap és tv műsor alanya, szóval ha valami történik vele, azt a média mindig kiszivárogtatja. Nem vagyok nagy média egyéniség, de Andrejt többször láttam az újságok címlapján, ezzel ellentétben Irina Grekova vagy nagyon védi a magánéletét, vagy busás pénzt fizet valakinek, hogy a rossz hírnév ne kerüljön felszínre róla.

Ha el is vállalnám ezt a munkát, amit természetesen nem fogok. Akkor is akadna egy hatalmas probléma, fikarcnyi tapasztalatom sincs, hogy kell helytállni testőr szerepben, katonaként a védelem, abból állt, hogy lelövöd, azt aki közel merészkedik a célszemélyhez.

A második nagy probléma, hogy az „alany", ahogy Andrej fogalmazott nő. Nekem pedig ebből hosszú távon nem származna hasznom.

Ráklikkeltem a válasz gomba, és elkezdtem gépelni a válaszom, ami csupán egy mondatból állt:,, Még egymillióért sem!!

Most aztán igazán kíváncsi lettem, hogy ki ez a lány, akire Andrej Grekova képes ennyi pénzt fizetni. Megnyitottam a goggle-t, majd a keresőbe Irina Grekova neve került.

Meglepődtem ami fogadott, a legutolsó hír Irináról 3 hónappal ezelőtti bejegyzés, amint egy közönségtalálkozón egy pohár pezsgőt szürcsöl, valahol a 30-as évei közepén. Szóval a hölgyemény író..

Ennyi információ még bőven kevés számomra. Úgyhogy jöjjön a nagy tiszteletű Wikipédia barátom, ő még az őskorban élt embereket is ismeri, ha ő nem ismeri Irina Grekova-t, akkor valószínűleg nem is létezik.

Irina Grekova, a milliárdos üzletember Andrej Grekova egyetlen gyermeke. 1991. Június 29.-én született. Édesapja tervei szerint a jogi egyetem elvégzése volt a cél, Irina ehelyett írói pályára lépett. 32 évesen 25 sikerkönnyvel a háta mögött, ő a leggazdagabb író Moszkvában. Irina pályafutása annyira gazdag, hogy a sikerkönyvei egy luxus irodaház falai mögött születnek, eme helyiség kizárólag a könyvei érdekét szolgálja.
Információk szerint, Irina 3 éve szingli.

Forgatom a kezemben a borospoharat, és csodálom, ahogy a borostyánszínű ital kavarog benne. Megszámlálni nem tudom, hogy hányadik ez ma este. Talán a tizedik? Nem számít..

Kifújom a levegőt, és lenyelem a maradék italt, és lecsapom a bárpultra az üres poharat. A csapos már nyúl is érte szó nélkül, és rakja elém az új, teli poharat. A pultra támaszkodom, érzem magamon a női pillantásokat, ez a harci tervem első fázisa, amikor haza akarok vinni valakit. Ma valahogy nincs ehhez kedvem, csak kicsit kikapcsolódok mielőtt visszamegyek a sivár valóságba, a magányba. Az egyetlen tervem, távol maradni, az olyan nőktől, mint Irina Grekova, akik elcsábítanak, majd a veszted okozva eltaposnak.

Bassza meg! - sóhajtom, miközben felhívom az egyetlen barátomat, aki nem mellesleg nő, de őt soha nem akartam megdugni, hiszen ő egy rendőr.

- Épp hívni akartalak! - mondja Lucinda köszönés helyett, amin elnevettem magam, ez mindig, azt jelenti, hogy elfelejtkezett rólam!

- Elvállalom! Ments meg! - kérleltem, kell valami figyelem elterelés, amivel leköthetem magam és nem mindig a múlt szürke árnyain gondolkodom.

- Rendben! - feleli egyszerűen. - Örülök, hogy nem kellett észhez térítselek! - mondta nevetve.

- Valakinek néha muszáj! - motyogom.

Lucinda is pontosan tudja, hogy ez az egyetlen esélyünk, hogy közelebb kerüljünk Andrejhez, és lecsapjunk rá.

-

Hol vagy?

- Egy bárban!

- Meddig maradsz?

- Épp indulok!

- Kivel?

- Egyedül! - mondom határozottan.

Felnevetett, mintha egy szavamat sem hinné el, pedig most isten bizony egyedül megyek haza.

- Aludd ki magad Alexander! Egy hét múlva legyél Andrej irodaházába.

Amint bontotta Lucinda a vonalat, elindultam haza, majd egész végéig a munka járt a fejembe. Akármilyen helyzet adódjon, a lefontosabb távol maradni Irina Grekova-tól, mert ha megtörik a jég, utána már esélytelen, ugyanúgy végezni a munkát.

Utánna már esélytelen arra fókuszálni, ami az igazi cél.

Elkapni Andrej Grekova-t!!