A Védelmező

Megpecsételt Sors

Alexander szemszögéből

A katonaságban olykor higgadt, megfontolt lépéseket kell tenni, de általában a gyors cselekvőképességről voltam híres. Most pedig, csak álltam, és néztem, ahogy Irina kilép az apja irodájának ajtaján. Azt gondoltam és vallottam eddig, hogy engem nem lehet meglepni. Most Irina Grekova-nak sikerült, az összes eddig róla hitt véleményem dugába dőlt. Megrémisztett a tudat, hogy nem egy gazdag picsáról van szó, hanem egy eltökélt, erős, független, mindentől elhatárolódott nőt kell védjek, és ez a későbbiekben fog még problémát okozni, érzem.

 Valahogy sikerült össze szednem magam, nem állhatok ott tovább hiszen, ha most kudarcot vallok, az azt jelenti nem vagyok képes a feladatra.

 - Uram! – szóltam Andrej nek, majd az ajtó felé böktem.

- Menjen! – csikorogta a fogai között.

 
Dühös volt! Amit Irina a szeme közé vágott, hihetnénk, azt, hogy joggal dühös a lánya viselkedése miatt, de itt most Irina az áldozat. Áldozat, a szó, ami felgyújtotta a fejemben a lámpát, megkell találják, innentől kezdve a feladatom, hogy megvédjem, és az én kötelesség, hogy ezt biztosítsam.

 
Meg kell találnom, abban a ruhában és cipőben nem juthatott messze. A folyosóról kifordulva megpillantom méretekkel odébb Irinát a recepcióssal beszélgetve, amint érzékeli, hogy közeledem megindult, de nem a lift felé, hanem a lépcsőt veszi célba, levéve a cipőjét.

 -  A kibaszott kis... – megfékeztem magam, mert rájöttem, hogy semmi rosszat nem tudok rá mondani.

 Utol kell érnem, rohanni kezdtem ösztönből utána. Észre veszek egy másik kijáratot, ami szintén lépcsős, nem tudom a kettő keresztezi-e egymást, de megkell próbálnom, viharként száguldok le a lépcsőn.

 
Megtorpantam, hallom a cipősarka kopogását. Biztos vagyok benne, hogy az övét hallom. Ez volt az a hang az első perctől fogva, ami turbó sebességre kapcsolta a szívem.

 
-  Megyek érted, édesem! – megiramodtam, percekkel később megláttam a korláton a kezét, ahogy erősen markolta, hogy a cipőben le tudjon balettozni a lépcsőn. Bárcsak a farkam markolná ilyen erősen, és azon ügyeskedne ilyen serényen.

 Buta reakció, egy buta helyzetre, de még szándékosan soha nem akart meglépni előlem, aki viszont igen, repült a golyó. Mikor mögé értem hátulról ellkaptam a csuklóját, majd magam felé kezdtem húzni, amitől megpördült, majd egyenesen a mellkasomra zuhant. Gondolkodás nélkül átöleltem a derekát, majd magamhoz húztam, a helyzet elejétől kezdve tele volt erotikával, ami az összes férfi ösztönt felébresztette bennem, de most, ahogy a finom parfümje illata beáramlott az orromban, teljesen elvesztem. Mi a franc van velem, izzadok, mint a 40 fok melegben, a szívem pedig össze vissza ver, és már odalent is kezdenek elfajulni a dolgok. Basszus, el kell engedném, mielőtt tudomást szerez róla.

-  Rohadtul nincs szükségem magára! – mondta miközben pár lépést tett hátra.

- Szüksége van rám vagy sem, az édesapja kérése, hogy mindig legyek szorosan maga mögött! – amint tudomásomra jutott a mondatom jelentés, azonnal megbántam.

 -  Az én életemben, munkámban nincs helye, hogy valaki kövessen. Tisztában vagyok vele, hogy nincs semmilyen fenyegetés. – csodáltam, ahogy a szavakat ejtette ki, és azok a csábító ajkak mozogtak, és nagyon vissza kell fogom magam, hogy ne csókoljam meg a falhoz teperve.

 
- A fenyegetés valódi, asszonyom! – próbáltam újra felvenni a higgadt, hideg testőr szerepét, mintha az előbbi percekben nem történt volna köztünk semmi. – Az apja szeretné megelőzni a múltban történteket a volt barátjával. – mondtam higgadtan.

 
Kisebb nyomozás után, kiderült, hogy Cristian Mikitovich volt a bántalmazója Irinának. Cristian egy zenekar énekese volt, alkohol és drogproblémákat követően elvonóra került, onnan kiszabadulva újra visszaesett a drog fogságába, ennek következtében bántalmazta Irinát. Andrej háttér munkáit követően börtönbe került, a napokban szabadult.

 - Hát persze! – mondta egyszerűen lesütött szemmel, és a hangjából tisztán érződött a rossz kedv, majd  átnyomakodik mellettem.

 Váratlanul ért a mozdulata.

 Egy pillanat alatt a falnak szorítom.

 
-   Édes istenem! – suttogja a hátát a falnak szorítva, lehelete táncol a nyakamon, és a belső hangok, azt suttogják: CSÓKOLD MEG! De nem tehetem, nem ezt ígértem meg Andrej-nek, hogy elcsábítom a lányát, hanem, hogy megvédem. Gondolataimból a zakóm anyagának feszülő mellbimbói zökkentenek ki, epedezve kíván a teste. A következő pillanatban azon kapom magam, hogy behajlítom a térdem, hogy a szemébe nézzek.

Gyönyörű szemeiben órákon keresztül el tudnék veszni, ezekben a szemekben most bizonytalanság és vágy ég.

 Nagyot nyelt, mielőtt elfordult, zavarban van, ezt az arca pirossága bizonyítja.

 
-   Biztos vagyok benne, hogy apám nem azért bízta meg, hogy elcsábítom! Úgyhogy ne korlátozzon a mozgásban. – próbálta határozott hangon kiejteni ezeket a szavakat.

- Biztosra kellett mennem, hogy nem szökik el megint! – próbáltam figyelmen kívül hagyni első mondatát.

 
-  Mivel a helyzet valószínűleg nem változik, és nem fogok magától megszabadulni, tisztázzunk pár dolgot.

 Osztom a véleményét, hogy határokat kell húzni, szabályokat felépíteni. Ezek nélkül nem működhet a dolog.

 - Hallgatom! – néztem bele a szemeibe.

 
- A legfontosabb, hogy ne kövessen mindenhova. Amikor tárgyalásokat folytatok maga kint őrködik. De ami a legfontosabb ne érjen hozzám. – mondta és számítottam rá, hogy ki bújik a korlátaim közül, de nem tette.

 
Bólintok és úgy teszek, mintha teljes mértékben megértettem volna a dolgot, és beleegyeznék.

 Irina mély lélegzetet vett, és mélyen elgondolkodott. Vajon mi járhat a fejében? Mire gondol, vagy mire vágyik?

 - Szuper! – mormolja, és tétován közelebb lép. – Most elmegyek maga mellett. Szeretnék biztos lenni, hogy nem gyűr megint maga alá.

 Rájöttem, hogy a bűnös gondolataim fő okozója, Irina Grekova, én akárhogyan próbálok úriembertől megszokott módon viselkedni, és távol tartani, kizárni a nem ideillő gondolatokat, de Irina minden egyes ferde mondata elbizonytalanít.

 
Szeretnék pozitívan hozzáállni a jövőhöz, hogy Irina testőr leszek, és hogy minden rendben lesz. De még nem töltöttünk el 24 órát együtt, és már minden a feje tetejére állt. Bizonyára az első perctől kezdve könnyebb lett volna, ha nem egy végtelenül gyönyörű, vonzó, okos, független nővel találom magam szemben

 Visszamenni az időben nem tudok, úgyhogy ez a dolog tényleg nem fog változni, távol kell maradnom Irináról, vagy olyat teszek, amit Andrej nem díjazna, hiszen megvan a kiválasztott Irina számára.

 
Vajon Irina mit szólt az apja döntéséhez?