Kiskorom óta mindig egy álom világban éltem ahol semmi veszély nem fenyegetett.
De amikor a kilencedik születésnapom volt akkor ez az álomvilág megszakadt.
Anyáék elkezdtek veszekedni én a abban a pillanatban nem fogtam fel mi történik csak annyit hogy anya a földre került és hogy a csuklójából vér folyt.Az apám volt az aki ezt tette.A vendégek próbálták megállítani de nem sikerült apámat végül a rendőrök rángatták le anyámról aki korházba került.Anyám a életét vesztette a helyszínen.Most 15 éves vagyok és a nagymamáméknál élek.A suliban mindig csúfoltak mert szerintük én voltam a fura komor lány aki nem érez.Amit kár lenne tagadni tényleg nem éreztem se szeretetet se törődést sőt amiben bármi örömömet leltem az a vitatkozás a fájdalom volt az egyetlen egy öröm.
Amikor jelöltek egy ösztöndíjra elmosolyodtam büszke voltam magamra amiért eddig eljutottam,és örültem hogy végre elmehetek a mamáméktól nem szeretem ott sőt bántottak el akartak küldeni kezelésekre de én nem engedtem.Amikor megtudtudták hogy elmegyek nem örültek sőt inkább visszaakartak tartani.Nem engedtek el ezért úgy döntöttem elmegyek végleg.Hajnalba kiszöktem az összes cuccommal és elindultam a reptér felé.Egy 10 órás út után oda is értem Németországba.
Maradt még egy kicsi pénzem ezért kibéreltem egy lakást.Ahol több ember lakot egy házban.Nem tudtam hogy készen álok e idegen emberekkel egy házba költözni.Lassan odaértem a házhoz egészen normálisan nézet ki kivülről.Egy sima egyszerű fehér ház udvarral.Beléptem az ajtón "Heloo"órdítotam fel.Amikor egy fekete hajú kifestett szemű ember lépett elém."Ohh biztos te vagy Amy örvendek"mondta kedves mosollyal "Bill vagyok az új lakótársad"Én ekkor csak egy kínos mosolyt ejtettem és körülnéztem.Valami furcsa érzés kapot el mintha nem lenne valami rendben.Majd Bill tovább ált én pedig elkezdtem keresni a szobám.Nem értettem Bill miért hagyott ott.Majd kinyitottam egy ajtót és egy szoba nyílt ki előttem fajai feketék és egy nagy franciaágy volt a közepén.Beljebb mentem és megpillantottam egy képet.Majd a szemeim tágra nyíltak a csomagok a kezemből kiestek.A képen az apám volt a kilencedik születésnapomon anyám a hátérben beszélgetett egy pasassal.Majd egyszer csak lépteket hallottam a szobában.Egy férfi ált az ajtóban.Hirtelen elsápadtam "Mit keresel itt?"kérdezte bosszús arckifejezéssel és azzal az ijesztő mosollyal."Nagyon sajnálom de nem tudom melyik az én szobám tudna segíteni?"már szinte remegő kézzel makogva kérdeztem."Hát persze" válaszolt.Majd a az ő szóbája mellet lévő szóbába vezetett."Ez lesz a te szobád Amy"
