De belementem szóval megbeszéltük hogy az utolsó óráról lógunk.Eljött az idő majd megbeszéltünk mindent és én el is lógtam de ők ott maradtak.Úgy beszéltük meg pedig hogy a kinti fánál találkozunk.Túl késő volt már vissza menni ezért gondoltam hazasétálok.Hazafele menet a méreg és a düh csak úgy zakatolt bennem.Nem váltott bennem ki szomorúságot inkább csak meg akartam boszulníi ezt a tettet.Fél úton megállt mellettem egy fekete jármű.Majd lehúzta az ablakot a sofőr.Tom volt az nem értettem már megint mi a faszt akar."Szállj be beszélnünk kell"mondta kicsit idegesen.Beszálltam melle ami elég hülye ötlet lehet de engem nem nagyon érdekelt ha meghalok."Szóval honnan is jött neked ez a Nick elnevezés"
Ekkor én kicsit lefagytam kapkodtam a levegőt.
"Hát van egy ismerősöm ő mondta hogy így hívnak"
Mondtam kicsit megijedve.
"Hát mond meg az ismerősödnek hogy Nick kár rég meghalt,és nem szeretném hogy így hívj"
Kicsit meglepődtem a válaszán de túl kiváncsi voltam hogy ne kérdezzek.
"És miért is nem?"
Bevallom féltem Tomtól nem kicsit,mivel nagyon erősnek és aggreszívnak tűnt.
"Hát maradjunk annyiban hogy a régi életem miatt elkövettem egy két illegális tettet,meg tudod volt egy lány akivel nem lehettem együtt mert hát hogy is fogalmazzak nagyon kicsi volt hozzám képest volt köztünk 7 év.És téged azért se kedvellek annyira mert rá emlékeztetsz.Szerintem ennyit bőven elég tudnod,sőt lehet hogy még sokat is tudsz."
Én nem mertem hozzászólni semmit ezért az út csendben és kicsit feszülten telt.Hazaérve első dolgom volt felmenni majd megnéztem a telefonom és kimentem az erkélyre.Zenét hallgattam és cigarettáztam.Majd nekiálltam kipakolni a cuccaimat ami egy jó 2 órát elvett az életemből.Nem akartam ebbe a házba élni,Tom miatt se meg amiatt a furcsa dolog miatt se ami este történt.Mondanám hogy véletlen de még mindig vörös a lábam...
Beesteledett és mivel hulla fáradt voltam ledöltem egy kicsit majd bealudtam.
Majd annyit láttam hogy anya jön felém és átkarol olyan szorosan mint még soha senki festett vörös haját fújta a szél éreztem az illatát melyet már rég nem tapasztaltam.Majd felébredtem olyan érzésem volt mintha egy rémálomból ébredtem volna pedig nem ez nem ez volt a valaha volt legtökéletesebb álom amit valaha álmodtam.Nem is sejtettem hogy mennyire hiányzik mielőtt ezt álmodtam.Majd a hátamra fordultam és elnéztem jobbra.Tom állt a sötétségbe és bámult.
"Ohh baszus a szibajt hozod rám"
"Bocs ha megrémítettelek csak annyira hasonlítasz arra az emberre."
"De ki az az ember?"tettetem a hülyét mint aki mit sem sejt.
"Hát igazából nem mindent mondtam el volt egy barátom kiskoromba akivel nagyon jobba voltam és szerettem sőt szerelmes voltam belé de ez megváltozott amikor az apám 17 éves koromba bejelentette hogy ő a féltestvérem és hogy nem lehetek vele.És mivel tudtam hogy nem lehetek vele együtt és hogy megálljam hogy ne csókoljam meg szép vörös arcát elkellet költözzek.Az a lány úgy tudta meghaltak a szüleim de nem ez az igazság.Valójában csak nem akartam neki elmondani.Elbasztam és ha tehetném változtatnék rajta de azt a lányt soha nem kapom már vissza.."
Látszott rajta hogy tényleg szomorú de egyben az is hogy ittas.Nem tudtam mit mondani ez túl sok volt nekem egyszerre.Ő lenne a testvérem?gondoltam magamba.De ez nem lehetséges...
