Vágyaink || Lando Norris ||

𝟝

ɢʀᴇᴄɪᴀ ᴍᴇʀᴄᴇᴅᴇs ᴍᴏʀᴇᴛᴛɪ

-Na meg voltál nélkülem? - jelent meg az ajtóban Esteban nem sokkal a brit pilóta távozása után.
-Igen. - tudtam le egy rövid válasszal az az igazság, hogy nem bántam volna ha még itt marad az McLaren kis pilótája.

2024.03.01
Bahrain, Sakhir
Időmérő

-Szurkolj a legjobbaknak hercegnő. - integettet már verseny overálban az McLaren idősebbik pilótája.
-Úgy se nyersz semmit kisfiú. - haladtam el boxuk mellett nevetve. Jó érzés volt autók között lenni, észre sem vettem de egy olyan világába cseppentem ami mindig is hiányzott az életemből.

Esteban már az autóban ült így csak némán le ültem kicsit távolabb mindenkitől, ugyan is Esteban előre közölte nem szeretné ha a média a közelében lát engem.

Esteban egy saját hiba miatt ki eset a Q2-ben hogy pontos legyek kicsúszott az egyik kanyarban. Valahogy még sem tudott nagyon meghatni barátom kiesése jobban figyeltem egy bizonyos autóra amin a négyes szám szerepelt.

-Vissza jössz velem a szállodába? - dőlt a falnak Esteban és látszott rajta ahogyan ideges.
-Igen.
-Akkor igyekezz! - ez után már ott sem volt, el indult a kijárat felé. Egész úton úgy vezetett mint egy őrült, nincs gondom a sebességgel ha az a megengedett körülmények között zajlik és nem vagyon veszélynek sem kitéve. Egy forgalmas út szakaszon száguldani meg több mint kis kockázat.

A nap hátra levő részében el kerültem a francia pilóta társaságát és be kell vallanom, nem bántam meg.
Egyedül ültem le az étterem részre vacsorázni.
-Hercegnő te is láthattad hogy második lettem. - zavarta meg egyedüllétemet a brit fiú.
-De az nem az első hely itt se. - voltam vállat neki mosolyogva.
-Igaz, de holnap leszek az ígérem. - foglalt helyet velem szemben.
-Ne ígérj olyat amit nem tudsz be tartani, egyenlőre még képtelen vagy futamot nyerni kisfiú. - nevettem el magam.
-Pedig ígérek neked közös jövőt, egy nagyszerű családot gyerekekkel és közös ünneplést a világbajnoki címem után. - túrt hajába de tekintette komoly volt és határozott ami pont elég volt nekem arra, hogy tudjam ő komolyan gondolja.

-Tudod mit? Legyen így kisfiú. - súgtam a fülébe. -És köszönöm a vacsora meghívást. - intettem neki menet közben.
-Erről nem volt szó Mercedes! - kiáltott utánam mire nevetnem kellet.

-Hogy mondtad Norris? Közös jövő és család? Akkor az anyagiak is közösek tisztelt jövőbeli férjecském. - kiabáltam neki vissza majd fel indultam a szobámba, tanulnom kell így is elmaradásom van. Ami ha ki tudódik a szüleim nem jó néven fogják venni.

Hajnali egy volt mikor kopogást hallottam az ajtómon.
-Mit akarsz? - néztem rá fáradtan.
-Nem tudok aludni így a hercegnőhöz jöttem. - mosolygott rám és meglepően haja most is tökéletesen állt neki.
-Rosszat álmodtál kisfiú? - kezdtem el civakodni vele.
-Pontosan és szívesen tölteném hozzád bújva az estét. - húzta fél oldalas mosolyra a száját közben sunyin méregetett végig.
-Itt max a földön aludhatsz. - fordítottam neki hátat majd ismét laptopomnak és jegyzeteimnek szenteltem a figyelmet, meglepő hogy ismét a szobámba van és én ismét tanulok.

-Hajnali egy van hercegnő, pihened kéne. - mosolygott rám.
-Neked is, futamod lesz ma. - néztem rá egy ásítás kíséretében.
-Te viszont fáradt vagy. Így ezt abba is hagyhatod. - csukta le a laptopom tetejét. Kezemet megragadva kezdet maga után húzni az erkélyre. - Maradj itt. - mutatott az egyik székre.

A szobámba be sietve megragadott két takarót majd mint egy gondoskodó apuka rám terítette azt majd ő is le ült magára terítve a takarót. Két szék annyira közel volt egymáshoz, hogy kényelmesen át tudta karolni a vállam.
-Szerettem nézni a csillagokat főleg mikor ilyen távol vagyok szeretteimtől úgy érzem ha nézem az eget a sok csillaggal nem vagyok én sem egyedül mert itt vannak velem. - mosolygott rám csillogó szemeivel.

-Sose csináltam még ilyet. - vallottam be neki mire meglepődve nézet.
-Pedig szórakoztató és jó érzés amikor minden ilyen nyugodt.
-Nem volt időm ilyenekre, szüleim miatt folyton tanulnom kellet és szerintük gyerekes az ilyen dolog és tiszta felesleges. - hajtottam le a fejem.
-Lehet hogy gyerekes, de ebben a zűrös világban néha meg kell állni, és erre tökéletes a sok csillag bámulása, ilyenkor nem zavar senki és ebben a meghitt pillanatban jön rá csak igazán az ember, hogy millió csillag van az égen és igen is mindenki csak egy apró porszem a világban. - simogatta vállamat ezzel elérve azt hogy éreztem keze melegségét.

-Igazad van ebben, minden nyugodt mintha az idő is megállt volna. - dőltem vállára.
-Élj úgy hercegnő ahogyan te szeretnél, azt csináld amit szeretsz és élvezel. Ne hagy más akaratát érvényesülni rád abban mit is csinálj az életben. - suttogta fülembe közben meg fogta kezeim amik az ő hatalmas kezei között el veszett.
-Hova tűnt az a kisfiú aki eddig voltál? - néztem fel kék szemébe apró mosollyal.
-A média igényli, kis apró hülyéskedéssel lehet tudok örömet vinni emberek életében, és ha ez így van én már boldog vagyok. Szeretném ha az emberek nevetnek és nem sírnak. - olyan őszintén beszélt, hogy rá kellet jönnöm ő egy önzetlen ember.

-Jó szíved van, főleg hogy idegen emberekkel is törődsz.
-Kötelességemnek érzem minden ember életében megpróbálni örömet csalni, hiszen én már elértem amit kitűztem magam elé, forma-1-es pilóta vagyok. - túrt bele hajába közben fehér fog sorát is meg villantotta előttem.

-Szerintem ez sikerült. - vallottam be neki hiszen tényleg több ezer rajongója volt.
-Tudod az autó sportban mindenki megjátssza magát, valaki a bunkót adja ezért többeknek unnszimpatikus, valaki a szép fiút vagy éppen van önbizalma ezért ő játsz az egoistát. El várnak tőled egy szerepet és én lettem a vicces kisfiú. - sóhajtott fel őszintén úgy tűnt tényleg bántja a dolog ahogyan többek szemében ő csak egy nagyra nőt gyerek. -Csak én szerettem ezt a vicces fiút hozni mert ez is egy részem és szeretem ha nevetnek az emberek.

-Csak tudod nem mindig jó az ha az ember baromkodik megállás nélkül.
-Tudom, de amint látod, komoly is tudok lenni főleg ha meg ismersz és közel engedsz magadhoz.
-És megéri? - kérdeztem még mindig a vállára dőlve.
-Feleségemnek akarlak mióta először voltatok nálunk karácsonykor. - váltotta be hangjában mint ha apró félelem lett volna, de számomra megdöbbentő volt kijelentése.

-Fáradt vagyok Lando, aludjunk. - tereltem a témát és közben egy ásítás is elhagyta a számat.
-Na a hercegnő a nevemen szólít? - nevetet a brit mire én is el mosolyogtam.
-Nem úgy viselkedtél mint egy kisfiú. - vallottam neki be.
-Megígértem hogy megtanítalak élni és én ezt be tartom, olyat csinálunk csak amit mindketten élvezünk. - állt fel karjaimnál fogva be sétálunk a meleg szobába.

-Aludj jól hercegnőm. - ölelt meg, majd kilépett a szobámból, ott hagyva engem a döbbenetségemmel együtt.