Vágyaink || Lando Norris ||

𝟛

ɢʀᴇᴄɪᴀ ᴍᴇʀᴄᴇᴅᴇs ᴍᴏʀᴇᴛᴛɪ
2023.12.31

Az úgy nevezet karácsony gyorsan el telt, mi után vissza tértünk a kisfiúval családjainkhoz csak méregetve értetlenkedtek hol is voltunk. De rövid beszélgetés után vissza repültünk Olaszországba.

Új év megünneplése érdekében egy helyi kluba mentem, ahol hangosan dübörgő zene és villogó fények fogadtak.
-Ez nem lehet a véletlen műve hercegnő. - dőlt neki a pultnak fekete ingjében, tekintetén látszott már volt benne pár alkohol tartalmú ital azonban berúgva nem volt.

-Csak nem követsz engem kisfiú? - húztam mosolyra számat, érdekes estének ígérkezik főleg a Szent estén tett fogadalmunk miatt is.
-Inkább fordítva, kettőnk közül én vagyok a híres. - ült fel egy laza mozdulattal a bárszékre majd göndörkés hajába túrva nézet le rám.

-És egy magad fajta kisfiút el engednek bulizni?
-Ha tudnád még miket engednek. -karolta át vállamat és kezdet simogatni közben egy mindent tudó mosolyt küldött felém.
-Csak hogy nem érdekel, ahogyan te sem. - löktem le magamról kezét.

-Kár, pedig tudod nem messze van innen a szállodai szobám, el tudnánk szórakozni. - tette karba maga előtt kezeit arcán ugyan úgy ott volt a levakarhatatlan mosoly.
-Kártyáznánk vagy a kisfiú inkább babázna? Talán valamelyik kisgyermek szívesen megengedné hogy csatlakoz hozzá egy Barbie partira. - húztam le az italomat amit a nagyszerű beszélgetés közben kértem ki.

Persze nagyon jól tudtam mit szeretne csinálni ami tőle meglepő volt ahogyan azt kijelentette, stílusa a legutóbbihoz képest megváltozott amit nem tudtam hova tenni. Minden esetre be kell vallanom jobban tetszet a mostani viselkedése ahogyan magabiztos és próbálkozik, szórakoztató.

-Haver, gyere már! - állt meg mögöttünk egy magas srác akiről nem tudtam kicsoda. -Hozhatod a csajodat is.
-Nem vagyok egy kisfiú csaja sem. - fordultam én is feléje és valószínűleg azt hitte nem értettem amit előbb mondott.

-Nem mindenki gyerek nálunk mint Lando így a meghívás áll szép hölgyem. - hajolt meg előttem és most már sikerült felismernem az Alphatauri versenyzőjét Danielt.

-Egyidősek vagyunk hercegnő. És talán nem vagy a barátnőm de te a feleségem leszel majd. - állt fel a pilóta, puha kezét derekamra rakta úgy kísért barátaihoz ahol a forma -1-es mezőny jó pár tagja ott ült. Úgy viselkedett a brit fiú mintha tartana valamitől.

-Sziasztok. - köszöntem illedelmesen az őt fős társaságnak aki mosolyogva viszonozták tettem. Furcsa érzés volt ahogy helyet foglalva egymás mellett is derekamon maradt a fiú keze.

-Lando fel tudott szedni egy nőt? - nevetett fel a fekete hajú fiú.
-Nem, a kisfiú nem a barátom. - néztem rá akinek a válaszom miatt ott volt arcán a meglepődötség de gyorsan rendezte vonásait és úgy tűnt egy kis örömöt is érez ez miatt.

-Azért megérdemelném, hogy nevemen szólíts. Ne feled Grecia, hogy én nem akárki vagyok. - húzta ki magát mellettem a brit pilóta de nem sikerült sokkal magasabbnak látszódnia nálam.

-Miért is hány futam győzelmed és világbajnoki címed van eddig? Számold már össze légyszíves én már nem tudom nyomon követni Lando szupersztár Norris. - szúrtam neki ismét oda, amint barátai jót szórakoztak. -Bár lehet Landoka, hogy nem is vagy rá képes így bele gondolva. Mindent megmagyaráz Oscar miért nyert előbb futamot.

Válaszomtól vörös lett a feje, tényleg zavaró lehet neki az ahogyan még nem tudott futamot nyerni, pedig nemrég még mindenki arról beszélt ő az új szuper tehetség és újonc csapattársa első évében nyer egyet, még ha az csak egy sprint futam is.

-Honnan ismeritek egymást? - kérdezte Charles ezzel próbálva menteni a helyzetet.
-Családjaink jó barátok. - vontam vállat, mert túlzás lett volna azt mondani mi is azok vagyunk mikor folyton egymás vérét szívtuk.

-Pontosabban a hercegnő apuci egyetlen kislánya aki el van kényeztetve így apucit is mindenhova elkíséri. Karácsonykor elő szeretettel lógatja a lábát nálunk. - könyökölt az asztalnak közben le húzta az előtte levő pohár tartalmát.

-Hidd el a legkevésbbé se vágyok te és családod társaságában karácsonyozni minden egyes kicseszet évben.

-Nálunk legalább emberek között vagy, mert lehet apuci pénzes de barátokat nem tudod venni neked. - nevetett fel.

-Undorító vagy! - hagytam ott őt és baráti körét. Ugyan is igaza volt, nem voltak barátaim. Olyan burokban lettem nevelve, én voltam az a lány akit sose engedtek a szülei sehova, akinek nem engedték élni az államait. Egészen kiskorom óta el volt döntve, hogy jogi pályára lépek. Persze később el kezdtem lázadni ellenük de mind haszontalan volt, most már igaz nem tudnak olyan szorosan fogni, de igazi életem amire mindig is vágytam továbbra sem élhettem. Ügyvédnek tanulok mikor hátam közepére nem kívánom az egész szakmát, mindazt amit a fiú szeretett volna csinálhat még én barátokat nem tudtam szerezni.

Utálatosak a korunkbeli emberek főleg még gyedeként, túl sok volt aki pénzünk miatta használt ki, még voltak akik számára csak nevetség és a gúny tárgya voltam amiért nem élhettem úgy ahogy ők.

-Haza vihetlek? - riasztott ki gondolataimból egy mély férfi hang.
-Nem gondolom, hogy velem szeretnéd ünnepelni az új évet. - fordultam vele szembe.
-Miért is ne? - tárta szét nevetve kezeit. - Vagy jöhetsz hozzám is.
-Akkor menjünk. - léptem mellé. És magam sem tudom miért, talán már a pia is közre játszott de megbíztam benne, és a lehető legnyugatabban tűntem el vele az estében.