Vágyaink || Lando Norris ||

𝟡

ɢʀᴇᴄɪᴀ ᴍᴇʀᴄᴇᴅᴇs ᴍᴏʀᴇᴛᴛɪ

-Keresnek. - jelent meg a szobám ajtajában édesanyám majd már távozott is, miután Ausztráliából haza repültem megkaptam azt, hogy már pedig tanuljak mert az a dolgom és a célom el éréséhez az kell.
-Hercegnő jön velem Japánba? - zökkentet ki teljesen a túl jól ismert hang.
-Mit keresel itt? - néztem fel rá meglepődve közben hagytam, hogy fel húzom egy ölelésre.
-Én vagyok a meglepetésed. - nevetett fel. -Úgy hogy jössz Japánba szórakozni? - tette fel ismét a kérdést.
-Tanulok, vizsgám lesz. - néztem az ágyán szét dobált jegyzeteimre és fekete laptopomra.
-Amire tökéletesen készülhetsz egy jó kikapcsolódással. - mosolygott felém közbe barna hajába túrt.
-Ez nem ilyen egyszerű.
-De ilyen! Nem érdekel téged az az egyetem! Szeretném ha élveznéd az életet. Hagyd ott az egyetemet. - dőltöte fejét enyémnek mondandója végére és szeméből ki lehet olvasni a jó szándékot.  

-És miből élek akkor meg és persze hol?
-Hozzám költözöl. - vont válat mintha ez természetes dolog lenne.
-Meg keresem veled életed célját azt a munkát amit élvezel is. Tudom jól unod szüleid parancsolását és elvárásait, hogy mindent rád erőszakolnak és itt vagyok segítek de ehhez neked is hátra kell hagyni mindent. -nyújtotta felém a kezét amit el fogadtam ő pedig örömmel fonta össze ujjainkat.

☀️☀️☀️

2024.04.06
Japán, Suzuka
Időmérő

-El viszlek egy étterembe ha már holnap az első helyről indulok. - sétált elém még mindig verseny overálban a britt pilóta.
-És honnan veszed, hogy én veled megyek? - vontam fel a szemöldököm.
-Onnan, hogy a világ másik végére is el jöttél velem ismét. - húzott magához egy ölelésre amit hagytam neki. -Ezt azért ne szokd meg. - mondtam fejemet közbe a vállára hajtva.
-Tudom szeretsz. - nevet fel. -De én is téged.
-Anyukád max szeret, most pedig zuhanyoz ne büdösen állíts be az étterembe. - löktem el magamtól nevetve mire a pilóta a pihenő szobája felé vette az irányt.

-Lando Norris inget húzott mindjárt el élvezek a látványtól! - kiáltottam fel és kaptam játékosan a számhoz mikor megjelent a szobámba fekete ingbe és szintén fekete nadrágban.
-Tudom, hogy nem csak hülyeségből mondod. - nézet végig rajtam egy kacér mosollyal az arcán.
-Ha őszinte szavakra vágysz keres egy rajongó lányt, aki még fiatal vagy végig csorgatja rád a nyálát.

-Beérem veled. - csókolta meg nyakam és haladt is volna lefelé.
-Nem, nem, étterembe megyünk. - léptem hátrébb.
-Utána is mehetnénk. - nézet rám vágyakozóan.
-Most már magadra vess. - nyúltam az ajtó kilincsre vissza nézve rá egy győztes vigyorral.
-Ha ettünk bepótoljuk. - csapot rá fenekemre majd át karolva engem haladtunk a lift irányába.

-Székem legalább kihúznád kisfiú? - voltam fel szemöldököm az asztal mellett Landora nézve aki szusizni hozott el ha már japánba vagyunk.
-Látszik hogy hercegnő vagy. - mért végig majd unottan húzta ki a székem.
-Nem csak tudod kisfiú a mai világban meg kell lepődni ha egy férfi ajtót nyit nekünk vagy épp a széket húzza ki, az meg már extra is ha virágot is kapunk. - néztem őszintén a szemébe, talán rejtett üzenet is lehet neki ugyan is ő az első fiú aki jobban törődik velem mint eddig bárki más.

-Jó jó, legközelebb kapsz virágot. - mosolygott rám őszintén. -De ma érd be egy vacsorával, azt fizetem. - kacsintott rám kék szemével.

-Nem ettem még szusit. - néztem ahogy a velem egyidős britt srác szenved a pálcikával mivel enni kéne a japánok egyik legnépszerűbb ételét.
-Én csak extra élményeket nyújtok. - szenvedett tovább mire nevetnem kellett.
-Segítek. - húztam közelebb hozzá a székem és egy laza mozdulattal nyújtottam felé a szusit az evőpálcikával.
-Milyen szerencsés vagyok, hogy már etetnek is, késő este én foglak téged. - hajtotta fejét oldalra két falat között.

Vacsora után egyből a szállodába vettük az irányt, szürke liftben be érve nyomta meg a britt a 4-es gombot utána rögtön nekem eset.
-Egész este erre vágytam, olyan dögös vagy hercegnő. - suttogta a fülembe amitől össze rezenttem.
-Bárki megláthat. - húzódtam volna arrébb de a lift fala ebben megakadályozott.
-Leszarom, ha kell holnap kikiáltom azt az enyém vagy. - kapott fel mire lábaim dereka köré fontam így léptünk ki a liftből.

-Lando Norris csajozik ezt is megéltem, aztán jó szórakozást. - láttam ahogy szívére teszi a kezét a most is mosolygó férfi. -Aztán ne szaladgáljon 9 hónap múlva még kis Norris. - kiáltott utánunk.
-Daniel idióta. - morogta a fiatalabb pilóta majd a szoba ajtót be lökve fektetett le az ágyra és kezdte el a ruhámat kicsit se óvatosan le szedni rólam.
-Jössz egy ruhával. - súgtam neki majd én tapadtam a szájára.
-Fél világot meg venném neked. - kezdett el játszani szőke hajammal.
-Csak a felét? - simogattam csupasz mellkasát mitől libabőrös lett az egész teste, tetszet az hogy én váltom ezt ki belőle és kedvemre játszhatok vele.
-A másik fele már most a miénk. - húzta le saját nadrágját majd lazán maga alá fordított.
-Nem leszel fáradt holnap? - tettem fel nevetve a kérdést  csak mert tudtam menyire is morcos lesz tőle.
-Most már nem menekülsz az enyém vagy ma este hercegnő. - simított végig az arcomon. -Meg amúgy is hogy máshogy piheném ki magam mit a hercegnőmmel aki az én szerelmem is? - bújt fejével a vállamhoz.

-És ha én nem szeretlek? - kezdtem játszani hajával mire apró morgások hagyták el a száját.
-Az engem nem érdekel, én akkor is szeretlek hercegnő. - puszit meg mire apró könnycsepp hullott le az arcomon. Ő tényleg szeret engem, talán úgy mint még senki más, nem éreztem ehhez hasonlót soha. Én viszont nem merem kimondani érzek valami jót, valami kellemeset mikor vele vagyok, de félek a saját érzéseimtől. -Csak élvezzük tovább a mai estét Grecia hercegnő. - szavakat olyan lassan formálta még hangja melegséggel volt tele, ezzel is oda figyelve arra, hogy tényleg biztonságot és nyugalmat adjon nekem. Alábecsültem őt, Lando Norris igen is tudd úgy viselkedni egy nővel szemben ahogyan egy dögös férfinak kell, megtudja adni azt a biztonságot amire vágyik egy épp elméjű nő, sőt még irányítani is tudd.

☀️☀️☀️

2024.04.07
Japán, Suzuka
Futam

-Nem tudok egy futamot se megnyerni, szerencsétlen vagyok! - dobta kulacsát a falnak mire meglepetten néztem magam elé, sose láttam még ilyen idegesnek.
-Nem vagy az, a harmadik hely is szép eredmény. - öleltem át hátulról.

-Nem igaz! A britek szégyene vagyok. - hajtotta le a fejét kezeibe temetve azt. Hirtelen azt se értettem hova tűnt az a mosolygós fiú amit ő mindig is képviselt.
-Nem vagy az, egy nap te leszel a világbajnok. Érted Lando bajnok leszel. - nyomtam apró puszit haja közé mint egy kisgyereknek.
-Grecia, mindenkinek van győzelme Lewis, George, nekem viszont semmi, egy kurva első helyre képtelen vagyok. - nézet fel rám idegesen azokkal a gyönyörű szemekkel.
-Red Bull volt az ellenfeled, tavaly se volt szinte senkinek esélye ellene így ne érezd magad rossznak. Én hiszek benne, te magad mondtad világbajnok leszel. -veregettem finoman vállba biztatásból. -Szép ez a trófea is, büszkének kell erre is lenned. - vettem kezembe a díjat mosolyogva, hiszem emlékszem még milyen nagy örömmel adta nekem oda legutóbb a második helynek járó díjat.

-Menjünk haza, csak tarts te is velem. - állt fel az ágyról.
-Már nem szabadulsz tőlem vagy elfelejtetted, hogy hátra hagytam mindent csak is egy hirtelen felindulásból? - néztem rá.
-Dehogy hercegnőm. -szólított ismét a már megszokott becenevemen aminek tudtam örülni hiszen már látszott neki is valamivel jobb a kedve. -Összefonhatom kezeinket? - nézet kételkedve rám kilépve a pihenő szobából ami mindig van biztosítva a pilóták számára.

-Igen. - és neki ez az apró rövid válasz elég is volt puha kezei enyémhez kapcsolódtak enyhén megszorítva azt, hogy biztosra menjen, itt vagyok számára. Így léptünk ki az esős Japánba kézen fogva mint két össze tartozó fiatal lélek.