Lord Perceval, utállak!

Interjú (1)

Reggel fájdalmasan ébredtem. Az éjjeli szekrényen lévő óra hét óra két percet mutatott, én pedig legszívesebben folytattam volna azt a tevékenységet amiből az éjjel elég kevés jutott nekem. De tudtam, hogy ma egy komoly feladat vár rám, mivel az összes versenyzőmmel el kell készítenem az interjú első felét. Azaz nálam ez duplázódik két-két versenyző, több óra interjú. A szobában teljes volt a csend, azt gondoltam talán Charles még alszik, ám a mikor megfordultam láttam, hogy egyedül feküdtem csak az ágyban. Már éppen azon gondolkoztam, hogy miből van energiája, ha ilyen keveset alszik amikor valaki kilépett a fürdőszobából. És hát igen, ez a valaki nem más volt mint a megtestesült álom, ahogy a hajából még csöpögött a víz és az végig folyt a felsőtestén, és az a piros törülköző ami a derekára volt kötve egyszerűen odavonzotta a tekintetem. 

-Jajj, ne haragudj! Azt hittem még alszol. -mondta Charles a haját törölgetve. 

-Semmi baj, láttam már férfit félmeztelenül. 20 vagyok, ha nem emlékeznél, sőt nemsokára már huszonegy, de ha téged ennyire zavar nem nézek többet rád. -mondtam nevetve. 

Charles a zavaromat látva se húzott volna magára legalább egy pólót, hanem szórakozottan elkezdte válogatni a szekrényében található kb. 30 darabot amik persze teljesen egyformák voltak. Már éppen rá akartam szólni, hogy megfázik, amikor kopogtak az ajtón. Zavaromban inkább átmásztam Charles oldalára, amit nem lehet látni az ajtóból, amikor Charles gondolkodás nélkül, így félmeztelenül odasétált az ajtóhoz és kinyitotta. Félve néztem meg, valójában ki is az aki kopogott, amikor Charles már éppen felém fordult és az ajtó csukva volt. A kezében viszont ott volt egy óriási tálca, tele mindenféle finomsággal. 

-Te komoly ágyba kapod a reggelit? -kérdeztem tőle. 

-Hát, ha neked ez ágyba reggeli akkor igen. Nem szeretek egy rakás kis tini rajongó között reggelizni. -mondta és lerakta a lábam elé a tálcát, amin tényleg minden volt, amit egy ember elképzelhet all inclusive reggelinek. 

-Miért kéne köztünk enned? -néztem rá kérdőn. 

-Köztetek? Szóval te is ilyennek tartod magad? -kérdezte szórakozottan. 

-Egyáltalán nem viccnek szántam, amúgy meg nem. Még mindig utálom ezt a sportot vagy nevezd is ezt akárminek. Semmi értelme nincs ennek. -vágtam sértődött arcot. 

-Jól van Puffancs! Inkább egyél valamit, fél óra és indulunk a pályára. Asszem Oconnal kezded az interjút, velem van az utolsó. -mondta miközben felvette a kávéját és egy piritóst a tányérról. 

-Nem gondolod, hogy neked sem árt normálisan reggelizni? -kérdeztem tőle. 

-Nem, sosem eszem reggelit edzés előtt. -mondta és már vissza is lépett a fürdőbe. 

Amíg ott volt igyekeztem észrevétlenül összeszedni a ruháim, és úgy ahogy voltam a Ferraris pólóban próbáltam át menni a szemközti szobába amikor is Kittybe ütköztem az ajtóban. 

-Jézusom Summer, te még élsz? Egy csomó üzenetet hagytam neked, sőt még hívtalak is. Semmi választ nem adtál magadról, Leclerc meg állandóan kinyomott a fiúk meg nem tudták, hogy hol vagy. -kezdett bele Kitty a testem minden porcikájának átnézésébe. 

-Na állj! Summer Regard, mi ez a póló rajtad? -döbbent le Kitty, amikor abbahagyta a monológját. 

-Kitty, nincs időm csevegni. Fél óra múlva indulnom kell. -mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam a lábammal, elsiettem mellette. 

-Mégis mi a fene történt az este? -kérdezte megállva a fürdőben, ahol én már éppen szorgosan a fogamat mostam. 

-Semmi, jó? Semmi nem történt, nálad maradtak a cuccaim, nem akartalak felkelteni és Charlesnál aludtam. Ennyi semmi több. -zártam rövidre a témát.