Lord Perceval, utállak!

Önismeret

-Sajnálom, nem akartam ezt csak....csak egyszerűen nem láttam jobb kiutat. -adtam magyarázatot a tettemre.

Charles megértően bólintott, viszont nem szólt semmit csak idegesen zsebében lévő telefonért nyúlt és hívott nekünk egy autót. A hotelig tartó út nagyjából negyed óra viszont most legalább egy órának tűnt, Charles továbbra sem szólt egy szót sem és kezdtem magam nagyon kellemetlenül érezni. Idegesen ráztam a lábam az ülésen és azért imádkoztam, hogy minél hamarabb érjünk be a hotelbe. Charles szinte rohanva lépett be az épületbe és én is próbáltam vele tartani a lépést, nem akartam annyiban hagyni a történteket, meg akartam vele beszélni.

-Charles, nem akartam, hogy ez....

-Semmi baj, csináljuk meg az interjúkat. A fiúk a szoba előtt várnak ránk. -mondta és benyomta a lift ajtaját bezáró gombot.

Carlos segítőkészen válaszolt minden kérdésemre, mellettem pedig szorgosan jegyzetelték a válaszait ezzel is megkönnyítve a munkámat. Éjfélre már csak Charles interjúja maradt vissza és a fiúk is magunkra hagytak minket, mégsem hagyhattam, hogy miattam ne aludjanak. Persze leszámítva Charlest, akinek muszáj volt ébren lennie.

Az ágyon elfeküdve fújtam egy óriásit amikor lement a videós interjú, mostmár egészen pontosan csak a szöveg lejegyzetelése várt rám.

-Kérsz valamit? -kérdezte Charles kinyitva a mini bár ajtaját.

-Egy víz jól jönne. -mondtam és szinte azon nyomban repült is felém a palack.

-Hagylak pihenni, én ezt már csak lejegyzetelem aztán meg is leszek. -mondtam neki, miközben a cuccaimat pakolásztam össze.

-Summer, pihenj egy kicsit. Túl pörögsz néha tudtad?

-Tudod ebben a helyzetben nem tudok mást tenni. Reggel találkozunk. -mondtam és a vállamra kaptam a fotós táskám.

-Maradj, pihenj le itt. Reggel befejezed. -marasztalt Charles.

-Van -kezdett bele miközben kinyitotta újból a hűtőt- azt hiszem van tea. -nevetett fel.

-Hát azt hiszem ezt az ajánlatot nem tudom kihagyni. -nevettem el én is magam.

-Kivel találkoztál az étteremben? -kérdezte Charles, miközben mindketten hanyatt feküdtünk az ágyon.

-Pete-el. Azt hiszem fájdalmas volt ennyi év után is látnom. -mondtam miközben egy könnycsepp hagyta el a szemem.

-Szereted még? -nézett rám.

-Nehéz megmondani, de úgy gondolom igen. Megbántott és nagyon fájt amit tett, de ő volt az első barátom. És azóta senki felé nem tudtam nyitni. -fordultam én is felé.

Charles valamit magyarázni kezdett, de szinte három percen belül elaludtam. Fájt bevallani, de elaludtam azon ahogy Charles Leclerc hozzám beszélt.

Hirtelen riadtam fel a hangra, amit először azt hittem, hogy az én telefonom adott ki. Miután ki tudtam nyitni a szemem pánik szerűen vettem észre, hogy Charles keze átkarol és kellemesen szuszog mellettem -tehát alszik, állapítottam meg- , nagy nehezen leemeltem magamról a kezét és a telefonért nyúltam. De ez nem az én telefonom volt.

Mia: Charles, reggel találkozunk! Nagyon hiányzol már, szereltek.

Az arcom megfagyott. Charlesnak barátnője van? Szégyenkezve szedtem össze a cuccaim és azonnal távoztam is a szobájából. Igyekeztem halkan bemenni a szobába, nehogy felébresszem Kittyt. A cuccaimat szinte ledobtam és a fürdőbe mentem. Megtámaszkodtam a mosdókagylón és fájdalmasan néztem a tükörbe. Charles olyan érzéseket keltett bennem amiket évek óta nem éreztem. És én megcsókoltam. Te jó ég! Megcsókoltam Charles Leclerct!