Lidérc

II.

A fiúk arra irányították figyelmüket, amerre Luca mutatott és ekkor ők is meglátták. Olyan volt, mint egy fáklya. Kékeszöld fénye visszatükröződött a vízfelszínről.

- Ez valami szokatlan égi tünemény lehet - pattant fel Balázs és szemüvegét megigazítva már sietett is a tó partjára, hátha onnan jobban ki tudja venni, hogy pontosan mi is ez. Barátai már kevésbé lelkesen, de csatlakoztak hozzá. Szandáljaik orrát a tó vize nyaldosta.

- Vajon milyen messze lehet? - tette fel a kérdést Balázs.

- Miért, oda akarsz menni? - nevetett fel a képtelen ötlet hallatán Tomi.

- Természetesen - felelte magabiztosan a fiú. - Ha az ember nem tudja valamiről, hogy micsoda, akkor igyekszik azt közelebbről megvizsgálni.

- Sok sikert - kacsintott Tomi.

- Téged nem érdekel, hogy mi lehet ez? - fordult felé Balázs.

- Annyira nem, hogy az éjszaka közepén bemerészkedjek egy piócáktól hemzsegő tóba, hogy utána megvizsgáljak valami - általad - égi tüneménynek nevezett dolgot.

- A piócákat az orvostudományban is használják - vetette ellen Balázs. - Egyáltalán nem veszélyesek...

- Ha te mondod... - forgatta a szemeit a fiú.

- Srácok, ne veszekedjetek már állandóan! - csattant fel Luca. - Ha pedig szeretnénk bemenni oda, hogy megvizsgáljuk, pontosan mi az ott, akkor nyilván nem úszva fogunk odajutni.

- Ha nem úszva, akkor mégis hogyan? - vonta fel a szemöldökét Balázs.

                                                                              ***

A csónak elég nagy volt ahhoz, hogy egyszerre mind a négyen elférjenek benne.

- Ez l...lo...lopás - dadogta Boti, ahogy Balázs és Tomi partra húzták a nádasban lévő, fából készült csónakot.

- Csak kölcsönvesszük - legyintett Balázs, miközben szemével jobban szemügyre vette a ladikot. Egyszerű felépítésű volt, mindössze egy evezőpad volt benne.

- Elbírja vajon mind a négyünket? - morfondírozott Tomi.

- Én nem m...me...megyek - közölte Boti és karba fonta a kezét. Három barátja egy emberként nézett rá. Tomi közelebb lépett hozzá és megérintette a vállát. Boti a futó érintésre egy kicsit megremegett, de nem húzódott el.

- Semmi baj, hogy ha félsz - felelte Tomi. Szándékosan olyan halkan beszélt, hogy szavait csak Boti hallhatta. - Én jól ismerlek téged, jobban, mint Luca vagy Balázs. Ha most eljössz velünk, akkor később beszélhetünk arról, amit korábban említettél.

Hunyorgott egyet hozzá, hogy Boti biztosan értse mire gondol. Amikor látta, hogy Boti szeme kerekre nyílik a felismeréstől, tudta, hogy győzött.

- De ha felfalnak engem a piócák vagy valami vízi szörny, akkor halálodig foglak kísérteni! - felelte hangosan Boti. Hirtelen annyira felbátorodott, hogy a dadogását is elhagyta. Tomi hangosan kacagott. Nevetése visszhangként szállt a tükörsima vízfelszín felett.

Luca és Balázs ekkorra már helyet foglaltak a csónakban.

- Gyertek! - integetett feléjük Luca.

Miután mind a négyen elhelyezkedtek, Balázs eltolta az evezővel a csónakot a parttól, majd belemerítette a lapátot a vízbe és húzott egyet rajta, a fény irányába fordítva a hajót.

- Ebbe sz...szi...szivárog a víz. - Boti rémülettel nézte, ahogy a szandálját körülöleli a tó beáramló vize. - El fogunk sü...sü...süllyedni...

- Minden ladikba szokott befolyni egy kis víz - legyintett Balázs. - Emiatt nem kell aggódni.

Valóban úgy lett, ahogy Balázs mondta. A csónak nagyon jól viselkedett és esze ágában sem volt elsüllyedni. Ahogy közelebb értek a zöldes fény forrásához, most már azt is látták, hogy nem igazán a víz, hanem sokkal inkább valami szigetszerűség felett lebeg. Balázs lassított az evezővel, hogy előbb szemügyre vegyék, hogy pontosan mi lehet ez. Olyan volt, mintha valaki gyújtott volna egy tábortüzet, csak utána elvitte a fát, a lángot meg ott hagyta néhány centiméterrel a föld felett lobogni. Persze ennek a lángnak kék-zöld színe volt, nem pedig sárga-piros.

- Hát nem elképesztő! - lelkendezett Balázs. - Szerintetek mi táplálja ezt a tüzet?

- Az oxigén? - találgatott Tomi.

- Nem erre gondoltam - rázta a fejét Balázs. - Hanem mi az, ami ég? Nem látok semmilyen éghető anyagot.

- Talán ez valami olyasmi, mint ami az olajkutaknál lenni szokott - jegyezte meg Luca.

- Megvizsgáljuk közelebbről? - fordult a többiek felé Balázs. Szeme élénken csillogott, ahogy pillantását végigjáratta a barátain.

E...eng...engem ez annyira m...már nem é..érdekel - felelte Boti. Igyekezett magabiztosan beszélni, de még ő maga is hallotta, hogyan süt a félelem a hangjából.

Balázs kérdő tekintettel nézett Lucára és Tomira, akik csak megvonták vállukat. Luca még hozzátette:

- Ha már eddig bejöttünk, akkor ne forduljunk vissza!

Balázs elvigyorodott és lapátolt néhányat az evezővel.

Néhány pillanattal később a csónak szilárd partnak ütközött, ők pedig kipattantak belőle, nem is sejtve, hogy ezzel megpecsételték saját sorsukat.