Lidérc

IV.

- Hogy ez mekkora hülyeség! - fakadt ki Luca. Rápillantott a fiúkra, de csak saját döbbenetét látta visszatükröződni az arcukon.

- Tudom, hogy hogyan hangzik ez az egész - folytatta a lidérc. - Nem várom el tőletek, hogy egyből értsetek mindent. Idővel azonban be fogjátok látni, hogy igazam van.

- Egyikünk sem fog meghalni - jelentette ki magabiztosan Balázs. - Figyeljetek - fordult a többiek felé, rá sem hederítve a lidérc tiltakozására. - Valahogy ki kell húznunk ezt az éjszakát és a nappali világosságban majd addig kiabálunk, amíg ide nem ér valaki. Tőle segítséget kérünk és utána hamarosan megmenekülünk!

A többiek ábrázata felderült, s szinte egyből elkezdték fürkészni a sötétséget arra, amerre a partot sejtették, de persze nem láttak semmit. Be kellett látniuk, hogy jelenlegi helyzetükben a zseblámpának kábé akkora hasznát veszik, mint hogy ismerik a hasonló háromszögek tételét vagy hogy tisztában vannak azzal, hogy Ady Endre írói álneve Yda volt.

- Ez nem fog működni - kotyogott közbe a lidérc. - Komolyan azt hiszitek, hogy ez másnak még nem jutott eszébe?

- Már miért ne működne? - csattant fel Tomi. - Miért kéne bármit is elhinnünk, amit mondasz nekünk?

- Az, hogy hisztek-e nekem vagy sem, nem számít - közölte a lény. - Elmondtam, hogy mi fog történni, idővel pedig ti magatok is látni fogjátok. Nekem innentől kezdve mindössze annyi a feladatom, hogy végignézem a szenvedéseiteket, melynek végén közölni fogtok velem egy nevet, akit végül feláldoztok.

- Tételezzük fel elméletileg, hogy választunk egy nevet - szólt Tomi, nem törődve a többiek tiltakozásával. - Közöljük veled és...mi lesz azután?

- Az illető meghal - felelte unottan a lidérc. - A maradék három pedig visszatérhet a csónakon, amin idejöttetek.

- T...tehát m...m...meg v...van a cs...cs...csónak. - Boti igyekezett magabiztosan nézni a többiekre, miközben szemével egyértelműen üzent nekik: "Húzzunk már el innen!"

- Persze, hogy megvan a csónak. - A lidérc szemmel láthatóan kezdte megunni a beszélgetést, mert olybá tűnt, hogy készül elhagyni a földnyelvet, amire sikeresen rácsalta a gyerekeket.

- Én nem látok itt csónakot - állapította meg Luca, miközben jelzésértékűen körbenézett.

- Azután lesz látható, hogy ha majd az egyikőtök meghalt - közölte a lény, majd a következő pillanatban eltűnt.

- Oké, mit csináljunk? - nézett a többiekre Balázs.

Tomi egyenként végignézett a többieken. Látta, hogy egy kissé mindenkit megviselt ez a dolog: Boti idegesen dobolt a lábával, Luca a tenyerébe temette az arcát, így nem lehetett látni, hogy sír, vagy csak így próbál nem tudomást venni a körülményekről. Balázs pedig kérdő tekintettel nézett rá, mint aki még mindig nem képes elhinni, hogy ilyesmi történt meg velük.

- Mit szóltok egy beszélgetéshez? - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve, majd amikor látta, hogy a többiek ráemelik többségében fáradt és kétségbeesett tekintetüket, felbátorodva folytatta.

- Mi lenne, ha mindannyian megosztanánk egy titkunkat? Valamit, ami a múltban történt velünk. Amire nem vagyunk büszkék. Amit szégyellünk.

- És ez mire volna jó? - vonta fel a szemöldökét Balázs.

- Nem tudom - ismerte el Tomi. - De jobban hangzik, minthogy néma csendben várjuk, hogy fog-e történni valami.

- Szerintem inkább aludnunk kéne - ellenkezett Balázs, majd fejével az égbolt felé intett. - Éjszaka van és mindannyian fáradtak vagyunk. Mi lenne, ha holnap reggel, napfényben folytatnánk le ezt a beszélgetést? Akkor majd látni fogjuk, hogy nagyjából milyen messze van a part és talán könnyebben kitaláljuk, hogy hogyan szabaduljunk meg innen.

- Balázsnak igaza van - bólogatott Luca. - Könnyebben tudunk majd gondolkodni, hogy ha rendesen kipihentük magunkat.

Tomi belátta, hogy van logika abban, amit a többiek mondanak.

- Sz...szeren...szerencsére a v...v...vízbe sem tu...tu...tudunk beleesni - tette hozzá Boti és elmosolyodott, először azóta, hogy kiszálltak a csónakból.

Miután mindenki úgy ahogy kényelmesen elhelyezkedett - már amennyire egy ilyen helyen kényelmesen el lehet helyezkedni -; szép lassan hagyták, hogy magukkal sodorja őket az álom.

A lidérc eközben a vízből figyelte őket. Szívósabbak, mint amilyennek gondoltam őket. De attól még a sorsukat nem kerülhetik el. Erre ők is rá fognak jönni.

Luca teljesen kipihenten ébredt. Nem értette, hogy ez hogy lehetséges, mert amikor kinyitotta a szemét, látta maga felett a csillagokat. A zöld fény is visszatért a szigetre, vagyis minden bizonnyal a lidérc is itt ólálkodik valahol a közelben. Ahogy maga mellé pillantott, a zöld fény rávetült barátai békés, alvó arcára és Lucát egy pillanatra elfogta a nevethetnék, amikor látta, hogy Balázs tátott szájjal alszik. Furcsa volt őt szemüveg nélkül látnia, hiszen eddig így még sosem látta, de magában megállapította, hogy a fiú így még helyesebbnek tűnik. Tekintete továbbvándorolt Tomira és Botira, akik egész közel voltak egymáshoz és a közvetlenül egymás mellett heverő kezeik azt sugallták Lucának, hogy a két fiú egymás kezét fogva aludt el. Ez a gondolat megmosolyogtatta, ám utána megpillantotta a Boti kezén lévő órát, ami egy csapásra megváltoztatott mindent. Luca jókedvének a következő pillanatban már nyoma sem volt.

- Srácok - szólalt meg Luca és egyenként elkezdte rázogatni a fiúkat, akik - miután valamennyire felébredtek - kialvatlan, karikás szemmel meredtek rá.

- Luca, miért nem alszol? - dörmögte álmosan Balázs. - Még éjszaka van.

- Emlékeztek, hogy mikor feküdtünk le tegnap éjjel? - kérdezte, miközben saját maga is próbálta lázasan feldolgozni a fejében az információt, amire rájött.

- Nem tudom, talán tizenegy körül - dünnyögte Tomi. - Ezért kár volt minket felébresztened napfelkelte előtt.

- Boti órája szerint már délelőtt kilenc óra van - közölte, majd hagyta, hogy a többiek megemésszék az információt és levonják a következtetést. Boti rápillantott az órájára és egy bólintással jelezte, hogy valóban úgy van, ahogy Luca mondja.

- Várjunk csak egy kicsit - szólt Balázs, aki már kezdte kapiskálni, hogy mire akar Luca kilyukadni. A lány azonban nem várta meg, amíg megfogalmazzák azt, amit ő már összerakott magában és kimondta:

- Miért nem kelt fel a nap?