•Difficult Love•

27. fejezet

- Ikreim lesznek. - Simít a hasára Felix mire én értetlenül nézek. - Hyunjin szerint ha terhes lennék akkor tuti ikreink lennének. - Rázza a fejét mire én bólintok. - Mivan veled? Nagyon csendes vagy.

- Hagyjuk. - Sóhajtok. Felix hümmög majd a combomra simít.

- Minho a baj? - Erre bólintok. - A tegnapi vagy már más?

- Nem tudom hogy mit csináljak. - Döntöm a fejemet a vállára. - Amikor Hyunjin hívott hogy megtaláltátok Hyerint... Minho magához húzott és azt mondta hogy "úgy szeretlek" aztán megcsókolt.

- Ez jó nem?

- Gondolom igen. Nem tudom hogy csak a pillanat hevében mondta vagy tényleg így gondolja. Úgy összezavar.

- Beszélj vele erről.

- Dehogy! - Rázom a fejemet. - Inkább szenvedek.

- Jó bolond vagy. - Rázza a fejét. - Én... - Kezdi el de valaki a szavába vág.

- Bocsi. - Lép elénk egy fiú. - Ez az első napom itt. Megtudnátok mondani hogy hol van az angol terem?

- Ülj le valahová. - Mutat körba Felix az üres termen.

- Szóval itt van? - Felix hümmög mire a fiú megköszöni majd leül "mellém" a másik padsorba.

- Ott tartottam hogy én kezdek kiborulni Hyunjin miatt. - Sóhajt mire én értetlenül nézek rá.

- Miért? Azt hittem hogy jól megvagytok.

- Tényleg jól megvagyunk csak kikészít ezzel a folyamatos terhes dologgal. - Túr a hajába. - Nem értem hogy mire akar ezzel célozni. - Sóhajt.

- Arra hogy közös gyereket akar veled. - Mondja Minho mire én ijedten nézek rá. - Tanulj az én hibámból és ne legyen gyereked ilyen korán.

- Köszönöm tanár úr de nem szándékozom gyereket nevelni még.

- Jól teszed. - Felix hümmög Minho pedig elkezd pakolgatni az asztalán. Most különösen jól néz ki. Fekete passzos nadrág van rajta egy ugyanilyen színű inggel. Az első pár gomb ki van gombolva így a mellkasa egy picit kilátszik. Haja most rendezetlenül áll a feje tetején amibe sokszor bele túr amikor látszólag nem talál valamit.

- Segíthetek? - Lépek mellé mire Minho rámnéz majd elmosolyodik.

- Miben? - Vonja fel a szemöldökét játékosan.

- Amiben szeretné. - Nézek végig rajta mire Minho csak hümmög. - Mit csináljak?

- Semmit. Ülj csak le. - Küld el mire én értetlenül nézek rá. - Nektek is! - Mondja amikor páran bejönnek a terembe és jó reggeltet kívánnak.

- Mi a bajod? - Suttogom úgy hogy csak ő hallja. - Minho! - Nézek rá értetlenül.

- Ülj le. - Puffogva de leülök amit Felix értetlenül néz. Nem kérdez semmit csak a térdemre simít.

- Nem baj ha Hyunjin mellé ülök?

- Dehogy. - Rázom a fejemet majd köszönök a most megérkező Hyunjinnek. Felix elül mellőlem mire én sóhajtok majd az új srácra nézek. - Ide akarsz ülni?

- Lehet?

- Ha szeretnél. - Vonom meg a vállam mire ő elmosolyodik majd átcuccol mellém. - Han Jisung vagyok. - Hümmög.

- Park Hayun.

- Hogy-hogy most jöttél?

- Most költöztünk ide így nem tudtam az év elején kezdeni.

- Értem. - Hümmögök. - Szerintem hamar beilleszkedsz majd ne aggódj. - Mosolygok mire ő is ezt teszi. - Gondolom mindent tudsz az iskoláról. - Bólint.

- Sok pletykát hallottam de az apukám szerint itt van a legjobb angol tanár. Nekem pedig nagyon fontos az hogy tökéletesen tudjak angolul így ide jöttem. - Bólintok.

- Nem kétség hogy ő a legjobb tanár. - Biccentek Minho felé aki még mindig keres valamit.

- Jól tanít?

- Igen. Engem korrepetált is így nagyon hamar felzárkóztam. - Mosolyodom el az emlékekre visszagondolva.

- Jah. Hát én nem szeretnék olyan dolgokat csinálni egyik tanárommal sem. - Erre értetlenül nézek.

- Ja~ nem! - Rázom a fejemet. - Nem történt semmi olyan. Ő az egyetlen tanár aki nem kezd ki a diákjaival. Ő tényleg tanít. - Zavartan simítok a tarkómra míg Hayun boldogan mosolyog.

- Ennek nagyon örülök. Talán megkérem hogy segítsen nekem is. Tudod írásban nem nagyon megy ez a dolog. - Kuncog zavartan mire én csak hümmögök. - Rosszat mondtam?

- Mi? Dehogy sajnálom. - Erőltetek magamra egy mosolyt. - Csak láttam valamit amit nem akartam. - Hazudok mire ő bólint.

- Jolvan! - Fordul felénk Minho. - Kezdjük el. - Sóhajt. - Nem találom a pendriveot így nem tudom kivetíteni. - Túr a hajába. Pendrive? Az amelyik nálam van? Míg Minho valamit magyaráz addig én azon agyalok hogy hogyan adjam neki oda. Nemrég nekem adta hogy le írjam a vázlatot amiről lemaradtam viszont nálam maradt.

Minhora nézek hátha hajlandó végre ő is rámnézni viszont nem néz rám. Idegesen dobolok a lábammal majd úgy csinálok mint aki beveri a könyökét ami miatt végre rámnéz. Miközben elnézést kérek próbálom mutatni neki a pendriveot mire ő bólint. Szóval észrevette vagy csak azért bólintott mert elnézést kértem?

Adott nekünk feladatot így mindenki csendben dolgozni kezdett. Minho egy ideig megint keresett valamit aztán egy kulcsot a kezébe véve kért meg engem arra hogy segítsek neki.

- Gyere Jisung. - Indul meg az ajtó felé mire én felállok. - Egy perc és jövünk vissza. Behozunk nektek valamit de ha hangoskodtok akkor nem kapjátok meg. - Mondja majd kitessékel engem a teremből.

- Tessék. - Adom oda neki a pendriveot.

- Köszi. - Elteszi a zsebébe majd bemegy a tanáriba. - Sziasztok!

- Jó napot! - Hajolok meg mire a tanárok is köszönnek. Minho kinyit egy ajtót a kulccsal majd mondja hogy menjek be. Meglepődöm amikor egy kisebb raktár szerű helyiségbe lépek be. Minho becsukja az ajtót majd valamit elkezd keresni egy szekrényben. - Mit keresünk? - Nem válaszol ezért hisztisen fordítom magam felé. - Mi a bajod? - Kérdezem halkan hogy a többi tanár még véletlenül se hallja.

- Semmi. - Vonja meg a vállát majd tovább keresgél.

- Reggel még kurva jó kedved volt és normális voltál velem. Mit rontottam el? - Kérdezem értetlenül. - Nem akarod már ezt az egészet? Bűntudatod van? Mond ezt de ne hagyj kételyek között. - Mondom majd tehetetlenül ülök le a padlóra.

- Állj fel onnan mert megfázol.

- Nem érdekel. - Vonom meg a vállam majd Minhohoz mászva kötöm be a cipőjét.

- Túl jó szíved van. - Motyogja mire én értetlenül nézek fel rá. - Állj már fel az istenit! - Állít fel majd gyengéden a szekrénynek nyom. - Nem akarlak elengedni Jisung. - Simít az arcomra. - Kettő hónap és elballagsz. Nem akarom hogy elfelejts.

- Nem foglak. - Rázom a fejemet.

- De igen. - Bújik a nyakamba. - Azt mondtad hogy a ballagásod után elfelejtesz engem.

- Azért mert én szeretlek te pedig nem. - Sóhajtok. - Nem foglak már látni így könnyebb lesz felejteni. Talán majd megtetszik valaki más aki elfelejtet téged. - Rázni kezdi a fejét. - Minho figyelj. - Tólom el magamtól. - Jobb lenne ha mostantól nem találkozgatnánk iskolán kívül.

- Mi? - Néz értetlenül. - Miért mondod ezt Jisung?

- Talán így nem fájna annyira az amikor el kell búcsúzni. - Sóhajtok majd elmosolyodom. - Hagyjuk most ezt. Menjünk vissza. - Minho megrázza a fejét majd az ajkaimra csókol.

- Nem hagyhatsz el Han Jisung.