•Difficult Love•

28. fejezet

Kettő héttel később

Bőgni tudtam volna de nem tehettem. Minhot bámultam de amikor rámnézett inkább elnéztem róla. Tudtam hogy csak saját magamnak okozok fájdalmat azzal hogy eltaszítom magamtól őt... De mostmég eltudom engedni viszont ha tovább folytatjuk ezt akkor csak jobban belé szeretek így nehezebb lesz a búcsú.

- Jól vagy? - Kérdezi Felix mire én bólintok. - Szeretnél beszélni róla? - Erre is csak bólintok így Felix elém tesz egy lapot és egy tollat. Írásban könnyebb viszont most nincs kedvem írni.

- Idegesít hogy Hayun folyton vele van. - Sóhajtok.

- Féltékeny vagy. - Hümmögök.

- Nagyon. - Túrok a hajamba. - Nem tudom hogy Hayun most a diákja vagy már több. - A kezembe temetem az arcomat amikor érzem hogy pár könnycsepp lefolyik az arcomon.

- Mi a baj? - Fordul hátra Hyunjin mire Felix suttogja hogy Minho. A neve is kikészít! Mivan ha most Hayun hívja a nevén? Én még tanár úrnak sem hívhatom mert félek hozzászólni. - Megölöm.

- Minden újra olyan mint régen amikor még nem tudta hogy tetszik nekem. - Fekszem el a padon. Felix és Hyunjin rögtön nyugtatgatnak amire persze mindenki felfigyel.

- Kimegyünk. - Jelenti ki Hyunjin majd engem és Felixet felhízva rángat ki a teremből. Nem mertem Minhora nézni mert tudtam hogy akkor csak jobban fogok bőgni. Én és Felix leülünk a padlóra mire Hyunjin ránk szól hogy azonnal keljünk fel. Alánk rakta a kabátját mire mi hálásan néztünk rá. - Mesélj. - Ül le elénk a fekete hajú.

- Hiányzik. - Motyogom. - Az én hülyeségem volt tudom de ha nem teszem akkor csak jobban megszeretem.

- Jól tetted Sungie. - Simít Hyunjin a fejemre mire én megrázom a fejemet.

- Ne hívj így. - Hyunjin értetlenül néz mire Felix mondja hogy Minho szokott így hívni engem. Az ő szájjából jobban is hangzik. - Hayun sokkal többször van korrepetáláson mint én voltam.

- Nem úgy ismertem meg Hayunt hogy kikezdene a tanárjával. - Gondolkozik Felix mire Hyunjin hümmög.

- Nagyon utálom Minhot de nem hiszem hogy ilyen gyorsan tovább lépett volna. - Fogja meg a kezemet Hyunjin ahogy Felix a másikat. - Nem voltatok együtt de azt ne felejtsük el hogy ő volt maga alatt azért mert nem akarta hogy elfelejtsd.

- Rosszul döntöttem? - Nézek rájuk könnyezve mire ők megrázzák a fejüket.

- Értem hogy miért taszítod el magadtól viszont így is úgy is fájni fog a búcsúzás. - Mondja Felix. - Tudod néha jobban beleszeretsz valakibe úgy hogy nem beszélsz vele mintha foglalkozna veled.

- Mi? - Nézek értetlenül.

- Ha nem beszélsz vele akkor csak szenvedsz és minden egyes percben rájössz hogy mennyire szereted is őt.

- Elrontottam. - Motyogom.

- Dehogy! - Rázzák a fejüket. - Figyelj Jis... - Emeli fel a fejemet Hyunjin. - Megpróbáljuk kideríteni hogy Hayunt csak tanítja-e. Ha ez megnyugtat egy kicsit.

- Köszönöm. - Mosolyodom el majd megölelem őket egyesével. - Nem akarok visszamenni. Changbint akarom.

- Ide hívjam? - Kérdezi Hyunjin mire én bólintok. Előveszi a telefonját majd felhívja Bint videóhívásban. - Eljössz Jisungért suli után? Kicsit szarul van. - Mutat engem neki mire Changbin rávágja hogy persze.

- Köszönöm Binnie.

- Hagyjuk Jisung! - Rázza a fejét. - Elmegyünk majd négyesben fagyit enni okés?

- Inkább igyunk forró csokit. - Motyogom mire ő kuncog majd bólint.

- Rendben. Akkor négy forró csoki rendel. - Kuncog ami egy apró mosolyt csal az én arcomra. - Most leteszem mert dolgozom de esküszöm hogy ott leszek értetek.

- Jolvan. - Mosolygok. - Szeretlek.

- Én is téged. - Küld egy puszit majd kinyomja a hívást.

- Néha azt érzem hogy jobban szereted őt mint engem. - Duzzog Hyunjin.

- Ugyanannyira szeretlek titeket mint őt. - Mosolygok viszont a mosolyom leolvad amikor meglátom Minhot.

- Egy perc. - Mondja Felix mire Minho hümmög majd visszamegy a terembe.

- Mióta állt ott? - Pirosodom el.

- Direkt nem szóltam. - Mosolyodik el Hyunjin. - Pont hallotta ahogy Changbinnal azt mondjátok hogy szeretitek egymást.

- A féltékenység nem jó dolog. - Rázza a fejét Felix.

- Ez igaz de így legalább ő is szenved egy kicsit ha tényleg szeret. - Magyaráz Hyunjin mire én bólintok.

- Menjünk vissza. - Sóhajtok majd felállok.

A nap további részében egy szót sem szóltam. 'Szerencsémre' ma egésznap Minhoval és az osztályfőnökkel voltunk így nézhettem egésznap az arcát. Tetszett a látványa de az már nem amit a szívemmel csinált. Nehezen vettem a levegőt minden egyes alkalommal amikor rámnézett vagy hozzám szólt. A szívem hevesen kezdett el verni amikor a tekintetünk találkozott egy pillanatra. Vonzottak a cseresznye piros ajkai amiket percenként nedvesített be a nyelvével.

Viszont most nem az én segítségemet kérte hogy tudjunk csókolózni a mosdóban és nem kérdezte meg minden dolgozatnál hogy segítsen-e. Teljesen magamra maradtam. A szünetekben nem én segítettem neki összepakolni a dolgait hanem Hayun vagy pedig valamelyik lány. Nem bámult engem azokon az órákon amikor Chan tartott előadást. Egyszerűen minden olyan fekete fehér lett. Hirtelen visszacsöppentem a régi üres színtelen és monoton mindennapjaimban.

Time Skip

- Binnie~ - Mondom zavartan amikor az említett az arcomra puszil. - Meg akarlak csókolni. - Suttogom mire Changbin hümmög. Lassan az ajkaimra hajól viszont hamar elválunk egymástól. - Sajnálom.

- Semmi baj. Tudjuk hogy ez nem jelent semmit. - Hümmögök.

- Élveztem.

- Én is. De csak azért mert régen csókolóztam már.

- Igazad van. - Bólintok. - Nem éreztem azt amit Minhonál.

- Látod? Nem lesz baj. - Hümmögök. - Gyere közelebb. - Húz magához közelebb az ágyon de én az ölébe mászok. - Gyorsan haladunk. - Kuncog.

- Muszáj vagy pedig képtelen leszek Minho előtt megcsókolni téged.

- Gondolj arra hogy ettől visszakapod őt. - Bólintok majd Changbin ajkaira csókolok. Bin a derekamba markol majd eldönt az ágyon amikor a nyelvemet átdugom a szájjába. Pihegve nézek rá majd újra az ajkaira hajolok. Erőszakosan csókol miközben a kezeivel a pólóm alatt kutakodik. - Nem vagy szégyenlős előttem ugye?

- Nem! - Rázom a fejemet majd segítek Minho... Khm! Changbinnak levenni magamról a pólómat.

- Szólj ha fáj. - Néz rám mire én bólintok majd a nyakába teszem a kezeimet. - Akkor is szólj ha élvezed.

- Élvezni fogom de nem csinálunk semmit olyat.

- Tudom ezért mondom hogy szólj amikor álljak meg. - Hümmögök Changbin pedig a nyakamhoz hajól és elkezdi kiszívni néhány helyen.

- N-ne túl sokat. - Hümmög majd a nyakam másik oldalára is csinál egy - remélem - kis foltot. - Ez nagyon gáz lesz. - Mondom miközben lehúzom magamról a nadrágot. - Kérlek ne nézz.

- Eszembe sem jutott. Tessék. - Eltakarja az ágyékomat egy pléddel amit én megköszönök.

- Légyszi ne nagyokat. Nem akarom hogy sokáig látszódjon. - Mondom mikor a combomra simít.

- Nézd... - Adja a kezembe a telefonját. - Úgy jó mint ahogy a nyakadon?

- Tökéletes. - Mosolyodom el mert Changbin három pici halvány foltot csinált a nyakamra. Renéltem hogy valahogy így fog kinézni.