•Difficult Love•

22. fejezet

- Itt vagyok! - Rontok be a terembe fáradtan mire Minho rámnéz ahogy az előtte ülő... Ex pasija is?! Értetlenül és meglepedten nézek rájuk majd elnézést kérek.

- Semmi baj. - Mondja Minho majd sóhajt. - Pakolj csak le aztán mindjárt kezdjük.

- Ühüm oké. - Mondom majd a helyemre leülök és előveszem az angol könyvemet mint aki tanulni fog.

- Szóval ő a diákod? - Kérdezi Mingi - mint kiderült van neve - rám mutatva mire Minho hümmög. - Akkor minek vigyáz a lányunkra?

- Korrepetálom őt Mingi. Ne gondolj bele többet. - Mondja kimérten. - Talán kétszer fordult elő hogy vigyázott Hyerinre amikor elkellett intéznem valamit. - Mingi erre bólint.

- Jolvan. - Sóhajt. - Majd folytatjuk.

- Jah gondolom. - Mondja majd unottan néz Mingire mikor ő Minho arcára puszil. Felvonom a szemöldököm de gyorsan hamisan elmosolyodom amikor Mingi rámnéz. - Jó tanulást. - Mondja mire én bólintok.

Minho kikiséri a teremből Mingit majd becsukja az ajtót viszont egy ideig még ott áll majd egy kis idő után kinéz hogy biztosan elment-e az exe. Sóhajt majd a hajába túrva lépked elém. Én felvont szemöldökkel és karbatett kezekkel nézek rá mire Minho újra sóhajt.

- Nem tudtam hogy itt lesz. - Mondja fáradtan. - A tanáriban mondták neki hogy lyukas órám van így itt megvárt.

- Nem érdekel. - Állok elé majd az arcát megtörlöm amin Minho kuncog. - Mostmár foglalkozz velem. - Teszem a nyakába a kezeimet.

- Bármikor ránk nyithatnak. - Néz rám bizonytalanul.

- Ebben a suliban ez normális nem? - Vonom meg a vállam. - Most rohadtul nem érdekel hogy ki lát meg.

- Csak a féltékenység beszél belőled. - Erre bólintok.

- Mit akart? - Kérdezem durcásan.

- Csak megkérdezte hogy Hyerin maradhat-e még nála.

- És ehhez minek kellett ide jönnie? - Minho megvonja a vállát.

- Hagyjuk. - Mondja majd feltesz az asztalra. - Nincs időnk szexelni.

- Tudom. - Mondom miközben kicsatolom az övét. - Ez után veled lesz órám.

- És? - Kérdezi miközben a nyakamba csókol.

- Ma jön Chan hyung ugye? - Minho hümmög.

- Igen a következő órában. - Elfektet az asztalon amin én mosolygok.

- Mi lenne ha...

- Nem alkudozunk Jisung. - Mondja majd kicsatolja a nadrágomat.

- Csak arra gondoltam hogy... - Nem tudom befejezni mert valaki benyit a terembe mire mi mind a ketten odanézünk.

- Oké~ - Mondja Chan majd beljebb lép és becsukja az ajtót. - Mit műveltek? - Kérdezi meglepedten. Minho sóhajt majd becsatolja a nadrágját ahogy én is az enyémet. Felülök majd kínosan nézek Chanra.

- Ver minket az isten. - Sóhajt Minho majd leszed engem az asztalról. Ez aranyos volt. - Miért vagy itt? - Kérdezi unottan miközben Chanhoz sétál.

- Órám lesz itt és gondoltam bejövök előbb hogy tudjunk beszélgetni. - Mondja hol rám hol Minhora nézve. - Azt hiszem lesz bőven miről beszélnünk.

- Én nem így gondolom.

- Én viszont igen. - Mondja Chan majd leül az egyik első asztalra. - Mi történt itt az előbb?