Pablo

▪️

Az ajtók kinyílnak és ő velem együtt lép ki rajtuk.
Ő is a legfelsőre jött.
Ami egyet jelent.
Ugyan arra a megbeszélésre siet, mint én.
Mivel itt csak 2 tárgyaló van, és ebből csak egyet használnak.

Ezt ő is észre veszi. Már az ajtó előtt állunk, amit illedelmesen kinyit és előre enged.
Egy kisebb mosollyal az arcomon fogadom a kedves gesztust és belépek a terembe.

Az asztal két végén egy középkorú férfit és a menedzseremet látom.
Egyikőjük sem tűnik valami boldognak, hogy őszinte legyek.
Én a menedzserem a fiú pedig a férfi mellett foglal helyet.

Elkezdődik a megbeszélés, és jó pár érdekes dolgot tudok meg a fiúról.

A nevét, azt hogy több neve van.
Gavira, Gavi. Nem tetszik. Én leszek a Pablos lány. Így szólítom.

Azt, hogy eléggé fiatal, de nálam még is idősebb ráadásul 2 évvel.
19 éves.

Karrierista, híres, fiatal és nem rossz képű focista.

De térjünk rá a lényegre.
Megegyezést kell kötnünk, de olyat ami mindkét félnek megfelel és profitál.
Ami nem nehéz, mivel a fiú megfontol minden egyes mondatot de végül igent mond.

Az én feladatom modellkedni a csapat mezeiben,sálaiban és minden termékében + az interneten reklámozni.

Ebben viszont így nekem nem lenne elég jövedelmem, a pénz nem elég.
Menedzserem már új ajánlatot is akar tenni, miszerint nem fogadom el és nem tárgyalom tovább.
De megállítom.
Tökéletes.
Én elvégzem a munkám, és inspirációt gyűjtök a könyvemhez.

Elfogadom az ajánlatot, és boldogan hagyom el a termet minden szó nélkül.

Ám boldogságom abba is marad, amint eszembe jut, hogy éppen hova tartok.
A kiadómhoz.
Kopogok. Semmi.
Kopogok. Semmi.
Ismét kopogok, de már sokkal erőteljesebben.
Az ajtóban a zár elkattan, majd kinyílik.
És kisétál rajta egy férfi, aki még csak távolról sem ismerős.
Nem foglalkozok vele, besétálok az ajtón viszont inkább nem ülök le.
Kitudja mik történtek ezen a fotelen.

Nos, innen is boldogan térek ki.
Nagyvonalakban elmondtan tervemet Angelinának (ő a kiadós hölgy aki állnadóan sürget) aki túlzottan jól fogadta a tervet.
Szóval még véletlenül sem elrontva a dolgokat én már léptem is le.

Sőt már itthon is vagyok.
És nem egyedül.
Itt van nálam Abi is, aki azt várja, hogy éppen kiöntsem neki szívem,lelkem egy este alatt.
Újra.

Szóval miután jó részletesen elmeséltem a napomat, és ott tartottam, hogy befejezzem a történetet mára, Abi visszatért a fiúra.
Érdekli.
De nem a fiú, hanem az, hogy én mit érzek.
Szerinte tuti belezúgtam, mert amikor róla beszéltem kis szivecskék szálltak a szemeimben.
De megnyugtattam, hogy semmi ilyesmiről nincs szó.

Ezután mindketten úgy döntöttünk, hogy lefekszünk aludni.
Abi visszatért ismét a vengégszobába, ami egyébként már inkább az ő szobája mint vendégszoba.
És el is aludt.

Én viszont nem tudok aludni.
Nem jó semmi.
Túl meleg van.
Ha kitakarózok akkor meg túl hideg.
Ha kint van a lábam, vagy a kezem akkor meg elviszi valami ilyen zombi apáca.
Vagy micimackó és malacka horror verziója.
Amúgy szerintem maga a film inkább vicces, mint ijesztő.
De.
De azok a karakterek uram atyám.
Na mindegy is, a nagy gondolkodásokba már nem is figyeltem, de ujjammal éppen az instát nyitom meg.
Vagy 4 üzenet.
Nem foglalkozok velük.
Csak figyelem a hülye macskás videókat és a száguldozó porshekat.

Valaki bekövetett.
Kit érdekel, elég gyakori, hogy valaki csatlakozik a pár millás követő táboromhoz.
De ilyenkor?
Hajnali 2 órakor?
Ráadásul a neve mellett felvillan a kis kék pipa.
Hajt a kíváncsiság szóval megnézem ki az.
Gavi.
Visszakövetem, majd elgondolkodom.
Gavi. Még mindig nem tetszik.
Talán meg kellene ezt osztanom vele is.
De én úgyse mernék ráírni.
Nem hogy még kritizálni az insta felhasználó nevét.

De ujjaim önálló életre kelnek és már el is küldték az üzenetet amelyben ez áll:

Gavi? Ez komoly?
Bocs, de szerintem a Pablo sokkal jobb.
Most gondolj bele.
A Pablo lehet Pablito is.

Te jó ég.
Látta.
Kikapcsolom a netet, utána meg a telefont.
Lefekszek aludni, mert nem hiszem el hogy mit tettem.
Gyorsan el is alszok, és csak reménykedem, hogy ne süljön el rosszul a dolog...