Mielőtt Seungjo, Csoszon királya meghal, utolsó rendeleteként megversenyezteti két fiát: amelyikük előbb akad az utódlási dokumentumára, azé legyen a trón. Yi Sung nagyherceget a főtanácsos hamis dokumentummal trónra segíti, mert abban bízik, a bábj...
"Uralkodásomnak negyvenegyedik évében én, Seungjo, Csoszon tizennegyedik királya, súlyos betegségem miatt utolsó rendeletemet hozom. Királyi hatalmamnál fogva átlépek az udvari szokásokon, és meghagyom, hogy két fiam, Yi Bon-hwa koronaherceg és Yi Sung nagyherceg között a trón öröklése megmérettetésben dőljön el, a következők szerint: az országban elrejtve egy-egy utódlási okirat nyugszik mindkét herceg részére. Amelyikük előbb ráakad a sajátjára, az ég akarata szerint – mivel rátermettebbnek bizonyult –, örökölje trónomat. A vesztes fél a további rivalizálásokat elkerülendő hercegi címétől és rangjaitól megfosztassék, és életét száműzetésben, a Hanyangtól legtávolabbi szigeten élje le."
ugyanazon évben, Seungjo király halálának napjánKövet vágtat lóháton Csoszon fővárosa, Hanyang felé: az állat orrcimpái tágra nyílnak, ahogy megfeszült izmokkal, teljes erejéből száguld a városkapu irányába. Patái felverik a sarat, összepiszkolják a katona ruháját. Ősz közepe van, a földutat szegélyző fák ezerszínű ruhában pompáznak, a szél egymás után hordja kupacokba a lehullott leveleket, és mindent beborít a fátyolfelhőkön átszüremlő, fáradt sárga napfény. Egy férfi, aki a lándzsájára támaszkodva pásztázza a kapufal fenti őrállásáról az utat, hunyorogva igyekszik kivenni, ki lehet a közeledő lovas. Mikor felismeri a vállára tűzött piros zászlót, ami jelzi, hogy a királyi gárda tagja, és észreveszi a hátán csattogó bambuszrúdpostát, teleszívja a tüdejét levegővel.. – Engedjétek át! – harsogja. – A palotába jött! Átengedni! Az odalent álló katonák két oldalra állnak, még éppen időben, a lovas pedig valósággal a levegőben úszik, ahogy berobban a fővárosba. A piac már órákkal korábban kinyitott, emberek sétálnak a főutcán, Hanyang beszélgetéstől és alkudozástól hangos. Mikor észreveszik a királyi gárda tagját, elugranak az útjából, és hosszan, egymást kérdezgetve merednek utána.
옮기다
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A palota főeunuchja leszegett fejjel, szapora léptekkel vág keresztül a trónterem előtti hatalmas placcon. Összefűzött ujjai között bambuszrúdba zárt tekercset tart, és úgy szorítja, mintha az élete múlna rajta, az ujjpercei is belefehérednek. Besiet a hercegi csarnokokat összekötő, kavicsokkal felszórt térre, és ahogy a körkapu túloldalán feltűnik a szeme előtt Han Han-grim királyi főtanácsos dolgozószobája, még inkább meggyorsítja a lépteit. – Uram! – Olyan izgatott, hogy már messziről szólítja. – Uram, odabent van...? Alig telik bele pár pillanatba, a főtanácsos meg is jelenik a teraszon. A tekintete először az eunuch pillantását keresi, aztán, mikor meglátja, mi van nála, odalép hozzá, és egyszerűen kikapja a kezéből. – Ez az... Ez az, amire gondolok?! – Nem vár válaszra. Letépi a bambuszrúd kupakját, és kirázza belőle a tekercset. Remegő ujjakkal lát neki, hogy kibontsa és elolvassa. Ahogy végig futtatja a szemét a királyi pecséttel ellátott írásjeleken, megtántorodik, és hátrál egy lépést. A leheletvékony papiros valósággal reszket a két keze között. Han Han-grim királyi főtanácsos elhűlve pillant az eunuchra, akinek ekkorra már könnyek peregnek az arcán. – Megtalálták, jó uram – mondja halk, érzelmektől terhes hangon. Még a nyelvén van a szó, mikor a háta mögött megcsikordulnak a földre szórt kavicsok, és Yi Sung nagyherceg a kíséretével együtt megérkezik. Távolabb, méterekkel arrébb áll meg, a napfény megcsillan a sötétkék ruháján tekergőző arany motívumokon. Meg se kell kérdeznie, hogy legfőbb támogatója, Han Han-grim mit tart a kezében, mert egyetlen pillantásából pontosan tudja. Összenéznek, és a nagyherceg úgy érzi, megpördül vele a világ. Egyszerű lenne összeroskadni a főtanácsos tekintetének súlya alatt, de helyette a markába zárja az ujjait, és kihúzza magát. Tisztán hallja a fülében a szavakat, amiket édesapja utolsó rendeletének kihirdetése után mondott neki. „Csöppet se aggódjon, nagyhercegem, majd én mindenben segíteni fogok önnek. Kérem, ne féljen a tróntól! Bízzon bennem!" A halovány mozdulat, amivel a főtanácsos pillantása jobbra siklik, rántja vissza a jelenbe. Yi Sung nagyherceg lassan követi a tekintetét, és bátyját, Yi Bon-hwa koronaherceget látja, aki a lakosztálya teraszáról, mozdulatlanságba fagyva nézte végig az előbbi jelenetet. Ahogy a két fivér egymásra néz, tisztán és világosan olvasnak a másik vonásaiból, ahogy gyerekkoruk óta teszik. Mikor Yi Sung felfogja, mit jelent bátyja fölötti győzelme, öklének szorítása kienged, vállai megadják magukat a tehernek.
