Mielőtt Seungjo, Csoszon királya meghal, utolsó rendeleteként megversenyezteti két fiát: amelyikük előbb akad az utódlási dokumentumára, azé legyen a trón. Yi Sung nagyherceget a főtanácsos hamis dokumentummal trónra segíti, mert abban bízik, a bábj...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
– A rendelet, amivel Őfelsége trónra került, hamis.
Han Han-grim és Paqso tábornok egymással szemben ülnek a vadászház szobájában. A langyos levegőbe, mint nyílvessző a céltáblába, úgy áll bele a főtanácsos utolsó szava.
Kettejük körül gyertyalángok lengedeznek a gyenge huzatban, a köztük álló asztalon makgeollival tele kancsó, amiből a tábornok már mindkettejüknek töltött. Csak ők vannak odabent, Han-grim kérésére ugyanis mindenki más kint várakozik.
Paqso széles képén a gyanakvás ráncaiba szökik a bőr. A szájához emeli rizsborral tele csészéjét, és egyetlen rántással magába dönti a tartalmát.
– Ezt meg mire véljem? – csapja az asztallapnak a pohárkát. – A tíz évvel ezelőtti utódlási dokumentumról beszél?
– Arról, uram – hajt fejet a főtanácsos.
A tábornok elnézi egy kis ideig az idős férfit, aztán felnevet, és felé bök az ujjával.
– Nem kell ilyen ostoba tréfát kitalálnia, ha borozni akar velem! Csak szóljon, és jövök.
Han-grim szélesen elmosolyodik.
– Nem tréfálok, uram. Mi jó barátok vagyunk, tábornok. Reménykedem benne, hogy mint a múltban már annyiszor, ezúttal is számíthatok magára a császárnak szóló titkos üzenetem ügyében.
Paqso teste megrándul, ahogy felhorkant.
– Barátok vagyunk, ahogy mondja, éppen ez az oka annak, hogy nem vágom el azonnal a torkát amiatt, amit állít, ha valóban nem tréfál – feleli. – Yi Sung tíz éve uralkodik, és most állítja azt nekem, hogy jogtalanul? Hogy létezik ez, főtanácsosom? Eddig nem tudta? Vagy végig tudta? És ha végig tudta, miért csak most szól nekem? Nem tudom, mire véljem ezt az egészet. Tényleg igazat mond? Bárhogyan is van... Már egyáltalán nem vagyok benne olyan biztos, hogy barátok vagyunk. – Miközben beszél, egyre nagyobb erővel préseli az asztalra hatalmas tenyerét.
– Tudtam, hogy zokon veszi majd, de...
Paqso rácsap a terítőre, olyan hevesen, hogy a csészék a levegőbe emelkednek, aztán hangosan koccannak, amikor visszaérkeznek.
– Zokon veszem?! – kiáltja. – Csoszon tíz éven keresztül hazudik a Ming Birodalomnak és a császár őfelségének, és azt állítja, zokon veszem?!
Han-grim arca rezzenéstelen marad, pontosan úgy, ahogy Yi Sungba is beleplántálta. Feszült helyzetben az ember heveskedéssel semmire se megy. Ősz szemöldöke alól néz Paqso-ra, akinek kidagadnak az erek a nyakán, olyan ideges. Úgy tűnik, neki egyetlen bölcs tanítója sem volt. Pedig ezek szerint igazán ráfért volna.
