A mesterem lánya - Anakin Skywalker Fanfiction

4. fejezet: Egy új kezdet

Mielőtt belekezdenék szeretném elmondani, hogy elég sok dolog megfog változni, amivel nem lenne baj, hiszen ezért hívják ezt Fanfiction-nak, de gondoltam szólok, hátha valakinek nem tetszik, vagy nem világos. Amit hozzá írok a történethez az előbb vagy utóbb visszaköszön és nagy szerepe lesz. Szeretek belecsempézni kisebb dolgokat amik először feleslegesnek tűnhetnek, de a jövőben lesz jelentősége.

Ui.: Telefonról írok, szóval ha van valamilyen elírás, hiba vagy valamit nem értetek, akkor légyszíves szóljatok.

„Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen."

(Richard Paul Evans)

Alessia Szemszöge:

Sóhajtva néztem körbe a hálószobámban. A legtöbb cuccom még ott volt, mert a Jedik nem kötődhetnek senkihez és semmihez. Csak pár ruhát és tisztálkodási szert pakoltam be és persze a szerszámaimat. Chibi-t út közben kirakjuk egy barátságos bolygón, hiszen a jedi templomba nem vihetem és Alex sem tud rá vigyázni. Wall-e csipogott mellettem, jelezve, hogy apa már vár. Őszintén, nem tudom, hogy mit gondoljak. Új szabályok, új otthon, új emberek. Egy kicsit félek, de tudom, hogy ott lesz a testvérem, apa és Anakin. Amióta visszajöttünk, Anakin mintha jobban foglalkozna velem. Mindegy, biztos csak beképzelem. Még utoljára körbenéztem és elindultam, de egy fény megállított. Gyorsan visszanéztem és egy középkorú, hosszú, barna hajú és szakállú férfi állt előttem, de teste kék volt. Olyan volt, mint egy szellem.

- Üdvözöllek Alessia Kenobi. Pont olyan gyönyörű vagy mint az anyád. – Lágyan rám mosolygott.

- Ki vagy te? – Kérdeztem ijedten.

- Qui-Gon Jin. Apád mestere voltam. – Mondta mély hangján és lassan elkezdet körbe- körbe sétálni a szobában.

- Gondolom oka van, hogy halálod után itt vagy. Igaz? – Halkan kuncogott.

- Nagyon okos lány vagy. Én egy Erő szellem vagyok és kérdésedre a válasz, igen, oka van, hogy itt vagyok. Szeretnék neked segíteni, pontosabban, szeretnék neked tanácsot adni.

- Milyen tanácsot? – Qui-Gon Jin sóhajtva leült egy fotelba majd rám nézett.

- Nagyon fontos szereped van-

- Ezt hogy érted?

- Légy szíves, hagyd, hogy befejezzem. – Lenyugodtam és óvatosan leültem egy másik fotelba. – Szóval... nem tudom, hogy mennyire vagy tisztába az Erővel és a körülöttünk lévő világgal. – Zavartan rá néztem.

- Miért kérdezed?

- Létezik az időutazás! – Felhúztam a szemöldökömet. – És te beleestél egy olyan hurokba, ami egyszerre a legszörnyűbb és a legjobb az összes közül.

- Mit jelentsen ez?

- Te vagy a kulcsa egy szebb és fényesebb jövőnek, viszont egy sötét és akadályokkal teli úton kell végig menned. A legfontosabb, hogy bízz magadba, ne félj szabályt szegni, bízz a szerelembe és ne félj a változástól! – Megdöntöttem a fejemet és kérdőn rá néztem.

- Egy Jedi mondja, hogy ne féljek szabályt szegni?

- Nem mindig voltam az a szabálykövető, ennek köszönhető, hogy sok dolgot tanultam életem során.

- Alessia, kész vagy? – Kérdezte apa.

- Azt hiszem, vége a találkozónak – Felállt és mélyen a szemembe nézett. – És még egy dolog! Nem mindenki az, akinek mondja magát! Ez leginkább a politikusokra vonatkozik. – Mielőtt bármit is mondhattam volna, Qui-Gon Jin eltűnt.