Bátyámmal éppen pakoltuk be a bőröndjeimet a kocsiba. Nehezen, de végül sikerült a fél életemet becsomagolnom.
Eléggé megizzadtam a nagy pakolásba. A napsugarak csak úgy égették a bőröm.
-Hihetetlen, hogy már a második gyerekem is elhagyja a kalitkát.-ölel meg anya.
-Jó anya azért nem nagy dolog.-ölelgetem át. Végre megkezdhetem az egyetemes éveimet amit úgy vártam, bár szomorú voltam, hogy ott kellett hagynom a gimnáziumot. De ugyanakkor a változásnak is örültem.
-Indulhatunk?-ül be bátyám a volán mögé.
-Csapassuk.-anya és apa megölelt mindkettőnket és elindultunk Szeged felé.
Bátyám volt az az ember aki megszeretette velem ezt a várost. Ő már másod éves hallgató.
A kocsiba egyből rácsatlakoztattam a mobilomat a járműre, amire bátyám csak a szemét kezdte forgatni. Teljesen más a zenei ízlésünk. Én imádom a mulatós zenéket amitől ő teljesen kivan. Főleg amikor beteszek egy Nótár Maryt. Ezek mellett az otl-t is nagyon szeretem. Azt még immel-ámmal elhallgatja. Pár otl tagot ő is szeret. Viszont ő inkább Azariaht szokott bekapcsolni. Pár számát én is szeretem viszont csak is miatta próbálom én is megszeretni.
-Hitted volna, hogy pár év és együtt élünk majd Szegeden?-kérdezem hitetlenkedve. Mindig is szívemben volt a város. Imádtam feljárkálni bátyámhoz. Mintha haza érkeztem volna, még úgy is hogy az igazi otthonom 4 órára van Szegedtől. Hát igen Sopron és Szeged sajnos nem igazán vannak egymás mellett.
-Őszintén? Én mindig is tudtam, hogy ez lesz. Mindig olyan boldogan jöttél hozzám.
-Mindig olyan volt Szegeden mintha álmodnék aztán mire vissza érek Sopronba felébredek a szomorú valóságba.-mondom szomorúan.
-Na azért ne legyél ennyire drámai.
Egész úton terveztük a playlistet, hogy mindkettőnknek jó legyen.
-Ekhoetol muszáj berakni a 1755-öt.-veszem elő a telefonomat.
-Felejtsd el.
-Ervin azt vágod, hogy konkrétan mindent is kábé végighallgattunk Azariahtól? Most én jövök, amúgy is ez anya kedvence.-sokszor szoktam vele hallgatatni. A szülőket is kell edukálni.
-Hogy lehet ez anya kedvence? Nem is lehet érteni mit mond.-kezdi el megint a hisztijét. Egy nagy lihegessél felkészülök a vissza vágásra.
-Hát barátom akkor nyisd ki a füled.-javaslom neki.
Már besötétedett, amikor megérkeztünk az albérletbe. Nagyon sajnáltam Ervint, hogy ennyit le kellett vezetnie.
Az összes bőröndömet felcipeltük. Az ő cuccai ott voltak már a lakásban.
-Nincs az az isten hogy én ezekből most kipakoljak.-mutatok a csomagokra.-Lefürdök és tűzők az ágyba.-ismertetem meg vele a tervem.
-Okés! De előtte szívunk egy c-t?-kérdezi.
-Ez remélem egy költői kérdés volt csak.-nézek rá. Meggyújtottam az első cigarettám az erkélyen, ami lassan letüdőztem. Egy ilyen hosszú út után még jobban hatott.
Még van egy teljes hetem mielőtt elkezdődik az egyetem. Viszont ma egésznap a bőröndökből pakoltunk ki. Késő délután 5 kor végeztünk Ervinnel.
-Menjünk le kocsma?-kérdezi fáradtan.
-Menjünk.-egyezek bele. Az utcánk végén egy volt egy kocsma. Oda beültünk és kikértem magamnak 3 shot vodka narancsot. Bátyám meg 2 sört.
Leültünk egy kis boxba.
-De ne idegesíts, hogy sört hoztál nekem.-akadok ki teljesen, amikor megkérdtem, hogy hozzon valami innivalót a vodka után.
-Akkor nem kéred?-kérdezi.
-Nem! Tudod, hogy nem szeretem a sört.-mondom neki mérgesen. Múltkor is ugyanezt megcsinálta. Nem értem miért olyan nehéz megjegyezni?
-Valaki nem kéri a sörét jól hallom?-fordul hátra hozzánk egy srác. A 30 éveiben lehetett.
-Igen, szeretnéd?-nyújtom felé.
-Azta köszi!-hálálkodik. A hajába brutális mennyiségű zselé volt. Szerintem semmi erővel se tudtam volna beletúrni a hajába, mert olyan szinten kemény lehetett.
-Nézd meg a bátya már megint cigánykodik.-hallok meg egy nagyon mély hangot. Annyira ismerős volt szóval hátrafordultam hozzájuk. Ott ült Pogány Induló. Próbáltam nem mutatni magamon a meglepődést. Többször is átment az agyamon egymás után, hogy hogyan reagáljak rá. Kérjek tőle képet? Vagy játszam el, hogy nem tudom ki ő?
Nyilván azt tartanám ügyesebbnek, ha úgy kezelném mint egy normális embert és mosolyogva vissza fordulnék. Viszont ki tudja megállni azt, hogy ne próbáljon meg szóba elegyedni vele? Ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni, hiszen nem mindennap találkozol egy random kocsmába Pogánnyal!
-Csak nyugodtan.-nézek a srácra.-Nem tudom hányszor kell közöljem a bátyámmal, hogy nem szeretem a sört. Valószínűleg fél óra múlva megint hoz nekem egyet csak hogy érezzem a törődést.-nézek Ervinre.
-Apám nem szeretni a sört? Ilyet se hallottam.-nevet Pogány.-De köszönjük szépen. Aranyos vagy!
-Te öcsi!-szól a 30 éves a bátyámhoz.-Te nem a közeli szállodába dolgozol?-kérdezi hirtelen.
-De! Most éppen szabin vagyok, de amúgy ott dolgozok, igen.-válaszolja Ervin.
-Ott dolgozik a spanom. Azért voltál nekem olyan ismerős sokat szoktam oda járni. Meglátogatni a kisgyereket.
-Hogy leültetek köcsögök.-jelenik meg Ekhoe. Valaki igazán megcsíphetne. Ez valami vicc? Bátyám alig bírta vissza tartani a nevetését, hiszen szerinte is teljesen abszurd volt az egész, hogy így össze futunk velük.
-És milyen jól tettük Andriska, hogy nem mentünk ki veled. Kaptam egy ingyen sört, mivel a hölgy nem komálja az istenek italát-mutat rám a srác, akinek a nevét még mindig nem tudom.
-Rose.-mutatkozok be.-A bátyám pedig Ervin.
-Én Norbi testvérem meg Marci ez a patkányképű meg Andriska.-mutat Ekhoera.
-Norbi testvérem tisztelettel beszéljé.-komolyodik meg Andris.-Meg kell adni a tiszteletet.
-Testvéremnek mindig. Amúgy üljetek már hozzánk át.-invitál magukhoz Marci.
-Okés.-fordulok bátyámhoz. Az arcomon próbáltam levakarni a mosolyt, Ervin meg csak a szemét forgatta. Serényen átcuccoztam hozzájuk. Próbáltam nem kimutatni az érzéseimet.
-Hogy hívják a haverod, aki a hotelben dolgozik? Valószínűleg akkor ismerem-kérdezi Ervin Norbitól.
-Szabit ismered?-teszi fel a kérdést.
-Szabi? Nagyon bírom a srácot, ja jóba vagyunk.-válaszol bátyám.-De amúgy váglak amúgy kajakra most már eszembe jutott. Csomószor láttalak a hotelba. Meg Szabika is szokott mesélni rólad.
-Gyerekek kicsi a világ.-csapja össze a kezét Norbika.
-Nem, csak Szegeden egymásra találnak a megfelelő emberek.-mondja Ekhoe.
-Így van.-bólogat Tetű.
-Szerintem ki kérek magamnak még egy whiskeyt aztán lassan vissza kéne menjünk stúdiózni srácok.-pattan fel Marci.
-Most stúdióztok? Ilyen későn?-nézek rá a telefonomra, ami fél 1-et mutatott.
-Nekünk ez még korán.-nevetett ekhoe.
-Tudod kupak mi sose alszunk.-nevet. Mit meg nem adnék, ha egyszer elmehetnék velük stúdiózni.
-Szerintem nekünk is menni kéne Lelcsi.-mondja nekem bátyám. Próbáltam neki jelezni, hogy ne hülyéskedjen már had dúskáljak az örömben addig amíg lehet.
-Okés! Holnap is lejöttök?-kérdezem tőlük.
-Kubak te lejössz? Én nem tudok. Holnap megyek vissza Pestre. Akvába lesz egy koncertem.
-Lehet lelátogatok.-mondja nekem Pogány Induló.
-Talán mi is.-nézek rá Ervinre. Bátyám meg halkan jelzett nekem, hogy biztos, hogy nem. Mire csak csúnyán néztem rá.
