Egy mágnes két pólusa (HyunIn)

2.

Jeongin szemszöge:

Mikor oda értünk Hyunjinékhoz, ajtót nyitott és előre engedett. Anyukája széles mosolya fogadott majd megölelte Hyunjint.
-sziasztok!
-szia anya
-csókolom-hajoltam meg az anyukája előtt
-és te? Hogy hívnak? Hogy ismerkedtetek meg Jinnievel? Milyen viszonyban vagytok? Ahjj Jinnie miért nem szóltál hogy jön átt a barátod? -Hyunjin és én az utolsó mondatra úgy elpirultunk mint egy vad alma. Hyunjin egy mély levegőt véve vezetett be a konyhába majd, leültünk az asztalhoz.
-először is ő nem a barátom semmilyen szemszögből- e szó hallatára Hyunjinra kaptam fejem majd, ajkaim nagy mosolybol legörbültek. Ezekszerint ő is olyan mint a többi? Hyunjin észrevette szomorúságom majd kijavította magát-
Nem úgy a barátom csak még nem ismerem még úgy,simán csak barátok - Hyunjinra kapva fejem egy újabb mosoly keletkezett arcomra - oh értem, viszont nagy örömmel fogadunk!-mondta Hyunjin anyukája nagy mosollyal arcán
-köszönöm - meghajoltam majd Hyunjinnal felmentünk a szobájába. Amint beléptünk, lepakoltuk cuccainkat majd az ágyra vetette magát míg én székéhez ültem.
- Jinnie szólnod kelletett volna - csóváltam fejem, Hyunjin anyukáját "utánozva"
- Jólvan, nem gondoltam hogy így lefog támadni-ült fel az ágyon.
- Hyun.. Lehet egy kérdésem?
- új becenév? - nézett lepődötten az említett személy
- nem tetszik?
- nem arról vam szó, de persze, lehet egy kérdésed
- az apukád hol van? - Hyun ajkai legörbültek majd felhúzta a lábát, majd elkezdett sírni
- Hyunjin ne sírj, nem úgy szerettem volna nem kell róla beszélned ha nem szeretnél - siettem oda hozzá majd szorosan magamhoz öleltem és úgy zokogott karjaim közt
- shh.. Nyugodj meg kérlek... - Hyunjin felnézett rám majd arrébb ült az ágyon, majd vett egy mély levegőt
- három...éve...elment egy másik nővel és itt hagyott minket...-Hyun zokogva karjaim közé bújt és úgy zokogott tovább. Percek múlva Hyun sikeresen megnyugodott majd fel ült
-bocsánat.. Nem kellett volna rákérdeznem, sajnálom tényleg - mondtam már majdnem sírva.
- Ahj Innie, ez nem a te hibád, megtörtént és kész.. Nem kellett volna hisztiznem
-de az é-nem tudtam befejezni a mondatott mert ajkaimra tapasztotta újjait-
Shh! Nem a te hibád

*time skip*

20:34

-lehet mennem kéne, már várnak - indultam meg majd Hyun felállt és le kísért-
- akkor majd holnap vagy holnap után megcsináljuk a projektet? Vagy majd később? - kérdete Hyun már az ajtónál
-ingen, majd még valamekyik nap
-rendben - Hyun kinyitotta az ajtót majd ki kísért- akkor... Majd holap
-rendben, köszönöm a mai napot
-nincs mit köszönnöd-Amint elkezdtem sétálni Hyun az ajtót becsukva furcsa érzés keletkezett bennem.

Még sose láttam így mosolyogni... Gyönyörű mosolya van...

Ezek a szavak kísértek végig teljesen hazáig.

___________________________________

Itt egy újabb rész, remélem tetszik. Még mindig próbálkozok hogy jobb legyen^^