A védelmező angyal

1- a találkozás

Dean Szemszöge:
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Fogalmam sincs, hogy kihívott mert mire felvettem már lerakta. Komolyan ilyen alakokat! Nem is értem, na mindegy.
Ki mentem az újságokért. Ott végre volt valami izgalmas.  Egy régi árvaház.... Hárman rejtélyesen meghaltak  és egy ember kijutott. Ő gyerekekről mesélt. Érdekes... Gondoltam meg mutatom apának hátha érdekli. Gondoltam már itthon van.
-Apa! Ezt nézd mi találtam! Kiáltottam, de semmi válasz. Gyorsan körbe jártam az apró lakást, de ugyan azon a sárga cetlin kívül nem találtam mást. A cetlin még mindig ez állt:
"Adódott egy ügy aminek talán köze lehet ahhoz ami megölte anyádat.  Elmentem utána nézni" megfordítotam a lapot aminek a hátulján megtalálltam, hogy mikor íródott az üzenet. Egy hete.... Tudtam, hogy apa nincs itthon, de már itthon kéne lennie azt mondta maximum öt nap... és így is több lett. Aggódom érte. Ekkor hirtelen nagyon hideg lett. És egy érintésre éreztem a vállamon.
-Minden rendben lesz ne aggódj Dean. Suttogta Alice. Én persze csak bólintottam.
-De azt hiszem itt az idő.. Menj látogasd meg az öcséd! Mondta a lány. Én persze csak néztem rá.
-Biztos? Tudod, hogy utálja ezt az egészet... Mondtam bizonytalanul.
-Biztos... Egyedül talán el boldogul nál egy ideig, de nem túl sokáig... Mondta a nővérem. Én csak megforgattam a szemem, de bólintottam. Ez után Alice a szokása szerint köddé vált. Én pedig kocsiba ültem és elindultam Samhez. 
Az út körülbelül négy óra volt. Mikor oda értem természetesen este volt. Bosszankodtam is magamban, de nem sokat törődtem vele. Mikor megérkeztem csak be sétáltam semmi más. Már egy ideje bent sétálgattam mire Sam lejött.
-Dean?! Kérdezte döbbenten. Ekkor egy szőke lány is lejött.
-Dean, Sam bátyja. Mutatkoztam be neki.
-Jessica. Mondta mosolyogva, de Sam közbe vágott.
-Te még is mit keresel itt?! Kérdezte Sam.
-Beszélnem kell veled. -Jessicára pillantottam- négyszem közt. Mondtam és vissza néztem Samre.
-Ha olyan fontos akkor ő is maradhat nem? Mondta nekem. Én csak megvontam a vállam.
-Apa eltűnt. Mondtam.
-Biztos csak valamilyen ügyön dolgozik. Mint mindig. Mondta közönyösen.
-Sam ez most más! Most -itt megint Jessicára pillantottam.- talált valamit anyával kapcsolatban! Mondtam neki egy kis sértődöttséggel. Ekkor Sam Jessicához fordult.
-Jess most szeretnék beszélni egy kicsit Deannel négyszemközt rendben? Kérdezte óvatosan Sam.
-Persze nyugodtan! Öröm volt megismerni! Mondta a lány majd felment az emeletre. Ez után a két fiú csak nézték egymást.
-Apa eltűnt. Egy hete nem jött haza. Egyetlen cetli van. Azon is az, hogy maximum öt nap... Mondtam hirtelen.
-Igen és? Én még is mit csináljak ezzel? Erre se néztetek majd egyszer csak be toppansz ide! Mondta idegesen az öcsém.
-Sam nyugodj le! Azt kérem, hogy gyere és segíts nekem! Van egy ügy... És kéne hozzá a segítséged... Apátot is köze lehet... Mondtam neki. Ő egy ideig csak bámult rám.
-Miért kellett be törnöd miért nem hívtál fel? Tudod van olyan készülék, hogy telefon. Mondta mire én kuncogtam.
-Mikor vetted föl nekem a telefont?
-Soha... Mondta már ő is mosolyogva.
-Tehát? Akkor mi a válaszod? Kérdeztem komolyra fordítva a szót.
-Nem is tudom... Nekem hétfőre vissza kell érnem... Mondta bizonytalanul.
-Vissza tudlak hozni hétfőre... - Mondtam neki- vagy legalábbis meg próbálom... Tettem hozzá halkan. Ő persze bólintott, de láttam rajta, hogy bizonytalan.
-Sam, ha nem akarod akkor nem muszáj... Mondtam neki végül. Ő csak bólintott majd felment az emeletre. Ennyi. Gondoltam. Kész vége akkor ezt megoldom egyedül. Már kint voltam a kő csinál mikor Sam befutott és bepakolt a kocsikban majd beült mellém.
-Hát még is csak eljöttél. Mondtam neki majd rá pillantotam.
-Csak meg beszéltem Jessicával... De hétfőre vissza kell  érnem! Mondta határozottan, de a mosoly ott ült az arcán. A levegő ismét lehűlt. Sam összéb húzta magán a pulcsiját. Én viszont csak bele pillantottam a visszapillantóba. Ott ült Alice a hátsó ülésen. És rám mosolygott.

Sziasztok! Tudom ismet késtem pár napot, srry. (Nem is én lennék) nem tudom, hogy bármit is érdekel ez a könyv, de én azért majd irogatom. Na mind1 nem ez lényeg. 
Mindjárt itt a kari! Meg vége sz iskolanak... Mind1
Legyen szép estés/napod/ barmid!