Ellenállhatatlan ||Lando Norris FF. Befejezett||

10. Rész - Feszültség

Az ébresztőmre keltem, kinyomtam majd ásítottam egy nagyot. Láttam, hogy nyitva van az ajtóm így gyorsan kipattantam az ágyból és kimentem a szobából. Kim éppen Luckyt simogatta aki úgy tűnt megbarátkozott vele, nagyot sóhajtottam.

-Helló.. - Néztem rá.

-Jó reggelt. - Nézett rám. - Adtam reggelit a cicádnak, úgy tűnik már kedvel. - Mosolygott rám. 

-Azért csak óvatosan, nem akarom miattad elaltatni, ha esetleg megkarmol. - Vontam fel szemöldökömet. 

-Lazulj le, nem fog bántani. - Nevetve nézett rám. - Kérsz kávét? - Ment a pult mögé.

-Nem, köszi. - Néztem őt. - Lando elment már?

-Még alszik, nehéz is volt kimászni mellőle. - Mosolyogva csinált magának egy kávét.

-Együtt aludtatok? - Kérdeztem halkan.

-Az éjjel átmentem hozzá mert ez a kanapé elég kényelmetlen. - Nézett rám.

-Értem.. - Sóhajtottam majd lehajoltam Luckyhoz, megsimogattam őt majd a telefonomért a szobámba mentem mert csörgött. - Igen? - Vettem fel. 

-Mia, nem kell ma bejönnöd mert ma ellenőrzés lesz és én ma bent vagyok úgy is. - Mondta a főnököm. - Szóval pihenj!

-Rendben, köszönöm! 

Mosolyodtam el majd elköszöntünk és letettük, örülök ennek a szabadnapnak. Remélem Lando is itthon lesz mert nem akarok kettesben lenni ezzel a nővel, a hideg futkos tőle a hátamon. Felöltöztem és visszamentem a konyhába, hogy reggelizzek. Kimberly a kanapén ülve iszogatta még mindig a kávéját és a tévét kapcsolgatta, hangos sóhajtozással fejezte ki mennyire unatkozik.

-Jó reggelt. - Jött ki Lando a szobájából, ásított egyet.

-Szia. - Mondtam halkan, elhúzódtam tőle ahogy megakarta puszilni az arcomat. 

-Most mi a baj? - Nézett rám felvont szemöldökkel.

-Még megkérdezed? - Nevettem. - Jól aludtál Kimberly mellett? - Vontam fel én is a szemöldökömet.

-Mekkora dög vagy, azt mondtad nem fogod elmondani. - Nézett Kimberly felé aki csak vállat vont nevetve.

-Beszélhetnénk négy szem közt? - Néztem Landora, tisztázni akarom vele a kettőnk dolgát.

-Persze. - Sóhajtva ment a szobájába, utána mentem és becsuktam az ajtót.

-Szóval meddig lesz itt az exed? Minden éjjel vele fogsz aludni? - Tettem fel neki a fő kérdéseimet mire megdörzsölte az arcát.

-Nem tudom és nem. - Nézett a szemembe. - Akkor költözzön a szobádba te meg gyere ide hozzám. - Sóhajtott.

-Nem tetszik, hogy puszilgat téged és édesnek hív. - Néztem rá sóhajtva. - És baromi csinos is.. - Mondtam halkan.

-Ugyan már, ne legyél féltékeny rá. - Nevetve jött oda hozzám, kezei közé fogta az arcomat. - Ez egy hárpia, nekem ő már biztosan nem kell, ne aggódj! - Nézett ajkaimra.

-Hát, azért egy kicsit aggódok.. - Mondtam halkan.

-De nem kell! - Nézett a szemembe majd ajkait az enyémnek nyomta, átöleltem a nyakát.

-Lando, elfogyott a... - Akadt el a szava ahogy benyitott és meglátott minket. - Oh.. - Nevetett fel. - Ja, hogy ti..

-Minek jössz be? - Nézett rá Lando egyből. 

-Hogy szóljak elfogyott a tej.. - Vonta fel szemöldökét. - Komoly ez most amit látok? - Nevetett halkan.

-Kim. - Mondta Lando mély hangon, kellemetlenül éreztem magam.

-Csak, hát ő egyáltalán nem a zsánered. - Nevetett. - Csak a szőke haj stimmel.. - Vont vállat.

-Menj le akkor a boltba, hasznosítsd magad ha már itt laksz nálam. - Nézett rá Lando.

-Azért vigyázz, hogy beszélsz. - Nézett rá majd rám. - Ne hogy kiderüljön pár dolog, amiért idáig menekültél a világ másik végéről. - Mosolygott. - Mert akkor már nem lesz annyira oda érted a kis Mia.. - Nevetett mire Lando oda ment hozzá, kitolta a szobából és becsapta az ajtót, légzése szapora volt.

-Miket beszél ez a csaj? - Kérdeztem halkan, nem nagyon mertem feszegetni a dolgot mert így is látszik rajta, hogy ideges lett nagyon.

-Hülyeségeket, ne foglalkozz vele. - Húzta ki magát és vissza jött hozzám. - Csak próbál zsarolni, hogy itt maradhasson de még ma keresek neki lakást és újra csak te és én leszünk itt. - Nézett a szemembe.

-Meg Lucky. - Sóhajtottam.

-Igen, hárman. - Puszilta meg a homlokomat. Kezd egyre jobban érdekelni Lando múltja.

***

Este van és Kimberly még mindig itt van, Lando viszont elment ami nagyon zavar, hogy kettesben hagyott vele. Ő csak a tévét nézte egész nap és a telefonját nyomkodta, mindezt felváltva. Rossz volt nézni, ahogy unja magát. 

-Lando sosem mesélt rólad. - Néztem rá, én az egyik fotelben ültem a laptopommal az ölemben.

-Nem lep meg. - Vont vállat. - Már hat éve annak, hogy ide költözött a családjával. 

-Előtte hol élt? - Néztem őt kíváncsian, ő fel ült a kanapén és rám nézett. 

-Én azt hittem, hogy mivel ma reggel smároltatok ezért ismered Landot. - Nevetett.

-Nem akart a múltjáról beszélni soha, amikor felhoztam. - Vontam vállat. 

-Érthető. - Állt fel mosolyogva, a konyhába ment és kinyitva a hűtőt kivett egy üveg bort majd két poharat hozott még a nappaliba. - Lando nagyon zűrös gyerek volt, sok balhéja volt és igazából a mi kapcsolatunk sem volt tündérmese. - Bontotta ki a bort és töltött mindkettőnknek.

-Hát, amikor a szüleinél voltam az anyukája mondta, hogy dühkezelési problémái vannak. - Sóhajtottam nagyot és elvettem az egyik pohár bort.

-Az enyhe kifejezés, de nem akarom neked itt bemocskolni Landot. - Nevetve ült vissza a kanapéra a másik pohárral a kezében. - Lando most jó fiúnak tűnhet de előbb vagy utóbb úgy is elszabadul a pokol az agyában. - Nézte a tévét. Miről beszél ez nekem?

-Hat év sok idő, biztos megváltozott már Lando. - Sóhajtva néztem én is rá, letettem a laptopot az ölemből. 

-Azért erre nem vennék mérget. - Pillantott rám. - Tizenhárom éves kora óta ismerem Landot, sok mindent megéltünk együtt és nagyon sok olyan dolgot tudok róla ami miatt te már most összeszednéd a cuccaidat és elhúznál. - Nevetett halkan.

-Helló, csajok! - Lépett be éppen akkor Lando az ajtón, mindketten megugrottunk Kimberlyvel.

-Szia. - Mondtuk szinte egyszerre.

-Na, nem nyírtátok ki egymást és együtt isztok! - Nevetett halkan ahogy levette a kabátját és a cipőjét. - Talán ez jó jel. - Jött oda hozzám és megcsókolt, viszonoztam csókját majd mikor elhajolt tőlem Kimre néztem akinek izzott a szeme a féltékenységtől.

-Ja, elvagyunk. - Mondta majd végig mért engem és a tévét nézte újra.

-Beszéltem Ericcel és igazából hozzá mehetsz több időre, úgy is lakótársat keres. - Mondta Lando, megköszörültem a torkomat és letettem a poharat az asztalra.

-Remek ötlet. - Nézett fel rá. - Azonnal kidobsz vagy rá ér, ha holnap megyek el? - Vonta fel szemöldökét.

-Elviszlek hozzá nagyon szívesen, segítek pakolni is. - Mosolygott rá, örülök, hogy Lando ilyen hamar kirakja innen ezt a lányt. 

-Jó. - Állt fel nagy nehezen és letette a poharát majd elkezdte összeszedni a cuccait, segítettem neki motiváltan.