Ellenállhatatlan ||Lando Norris FF. Befejezett||

17. Rész - Happy ending ( Befejező rész )

-Öröm lesz együtt dolgozni! - Mosolygott Adam, Lando is rám mosolygott.

-Igen, egész jól alakulnak a dolgok! - Mondta Lando. - Most már csak kettőnk között kell rendeződnie a dolgoknak! - Mosolygott.

-Ez már a ti magánügyetek! - Nevetve állt fel Adam, levette a kabátját a fogasról és felvette. - Nekem úgy is mennem kell, Mia ezeket a papírokat rakd időrendi sorrendbe. - Mutatott rá az asztalon a papírkötegre. - Ennyi a feladat mára! - Mosolygott.

-Rendben. - Mosolyogtam rá, eltűrtem a hajamat a fülem mögé és néztem ahogy elmegy.

-Maradnék én is szívesen de szerelnem kell a kocsit. - Mosolygott rám Lando.

-Gyorsan megcsinálom ezeket aztán kimegyek hozzád! - Néztem rá mosolyogva.

-Rendben, bébi!

Mért végig majd oda hajolt hozzám és megpuszilta ajkaim, egy kissé meglepett de elmosolyodtam halványan. Kiment az irodából a szerelő térbe én pedig minél gyorsabban túl akartam lenni a papírok időrendbe rakásával, hogy vele lehessek.

***

Alig vártam, hogy Lando végezzen a munkával. Még átöltözött aztán együtt elindultunk haza hozzám, azt beszéltük meg, hogy hosszú idő után ma nála alszok és amilyen irányban halad a kapcsolatunk még az is lehet, hogy lefekszünk egymással.

-Jason nem fog fújni rám? - Nevetett halkan ahogy a lépcsőházba értünk.

-Nem hinném. - Mosolyogva vettem ki a kulcsokat a táskámból, a zárba tettem és elfordítottam a kulcsot.

-Hali. - Mondta egyből Jason, a kanapén ült és tévézett. Azért kiült az arcára, hogy nem látja annyira szívesen Landot.

-Helló. - Nézett rá Lando, azért rajta is láttam, hogy nincs ínyére a helyzet.

-Csak összeszedek pár cuccot, ma Landonál alszom. - Néztem Jasonre aki csak bólintott egyet majd visszanézett a tévére.

-Rendben van! - Mondta, Lando bejött utánam a szobámba és felkiáltott boldogan mire megugrottam.

-Úristeeeeen, Lucky! - Sietett oda egyből a cicámhoz aki az ágyon feküdt, Lucky egyből hanyatt dobta magát és dorombolni kezdett.

-Szerintem hiányoztál neki! - Nevettem és elővettem egy nagyobb táskámat amibe elkezdtem összepakolni a szükséges dolgokat.

-Hát, ő is nekem! - Nevetve simogatta és dögönyözte a cicámat, mosolyogva néztem őket. - Hetek óta nem láttam!

-Ezt csak magadnak köszönheted. - Sóhajtva néztem rá.

-Igaz. - Húzta el a száját engem nézve. - Sajnálom tényleg, Mia!

-Semmi gond, csak azért idő amíg teljesen megbocsájtok. - Mosolyogtam rá halványan. Természetesen már nem haragudtam rá de ezt neki nem kell tudnia.

-Persze, ez egyértelmű! - Mosolygott. - Illetve.. - Sóhajtva állt fel és oda jött hozzám. - Mondanom kell még valamit..

-Na ez már most rosszul hangzik.. - Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Csak annyi, hogy David nem halt meg.. - Nevetett halkan.

-Mi? - Kérdeztem döbbenten. - Akkor mi van?! - Akadtam ki kissé.

-Csak megrendeztük a halálát. - Sóhajtott. - Mert belekeveredett egy komoly ügybe. - Nézett a szemembe. - Amiből nem lehet csak úgy kiszállni szóval felgyújtottam a pajtát és azt mondtuk a kiérkező rendőröknek és tűzoltóknak, hogy David bent ragadt.. - Mondta halkan.

-És akkor most hol van David? - Vontam fel a szemöldökömet. - Kim tud erről?!

-Azt nem tudja hol van David. - Túrt a hajába.

-Végig hülyének néztetek mindketten.. - Néztem rá csalódottan. - Nem hiszem el, hogy újra és újra ez történik..

-Ez ennél jóval bonyolultabb. - Mondta halkan. - Nem tudtam hogyan mondjam el, hogy ne akadj ki..

-Nem kellett volna ennyit hazudni.. - Nevetve néztem rá. - Lando..

-Tudom és sajnálom de más titkom már nincsen. - Tette fel a kezeit halkan nevetve. - Illetve még egy! - Mosolygott.

-Ki vele.. - Sóhajtva dörzsöltem meg az arcomat, közelebb lépett hozzám és kezei közé fogta az arcomat. Mélyen a szembe nézett majd le ajkaimra, utána ismét fel a szemeimbe.

-Sosem voltam még ennyire szerelmes senkibe! - Mosolygott. - Egyszerűen már az első pillanattól kezdve lenyűgöztél és ezért csináltam ennyi hülyeséget..

-Hát.. - Sóhajtva néztem a szemébe én is. - Tudod, hogy nem tudok rád haragudni.. - Nevettem halkan. - De innentől kezdve mindig őszintének kell lenned hozzám! - Néztem a szemébe.

-Az leszek, ígérem! - Ölelt magához, a mellkasába fúrtam szinte magam és lehunyt szemekkel visszaöleltem őt. Beszívtam illatát, ő a hátamat simogatta én pedig az övét.

-Szeretlek! - Néztem fel rá, egyenesen a szemébe.

-Én is téged!

Mosolyodott el majd megcsókolt, viszonoztam a csókját és átöleltem a nyakát. A fenekemre csúsztatta kezeit és nyelvével utat tört az enyémhez, viszonoztam gesztusát és jó érzések kavarogtak benne. Most fog megtörténni. Luckyt lezavartam az ágyról ahogy Lando ledöntött és fölém tornyosult, a nyakamat csókolgatta amit lehunyt szemekkel élveztem és hagytam, hogy megtörténjen aminek meg kell.

***

Végül nem csak pár cuccomat szedtem össze, hanem visszaköltöztünk Landohoz Luckyval. Nagyon remélem, hogy tartani fogja magát ahhoz, hogy őszinte lesz velem és megbeszélünk mindent. Hosszú és döcögős volt az út mire összejöttünk de most minden jó. Egy helyen dolgozunk, együtt lakunk és szeretjük egymást. Lando szülei is nagyon boldogok és az anyukája azt is elmondta, hogy sosem látta még ilyennek a fiát. Szinte madarat lehetne vele fogatni, tényleg boldognak tűnik és szerintem egy kicsit a személyisége is változott. Szerencsére Kim elhúzott az országból mert megakarja keresni Davidet, az igaz szerelmét. Lando nem akadályozta meg, hogy elmenjen de nem is mondta meg neki, hogy hol van. Most biztosan kíváncsiak vagytok, hogy hol van. Hát, David már nem David hanem Nick és Alaszkában él ahol teljesen megváltoztatta a külsejét, teljesen új személyazonosságot vett fel és David valóban meghalt a tűzben. Nick már egy teljesen új ember, azért durva, hogy ilyet meglehet csinálni. Na de visszatérve rám és Landora, tökéletes a kapcsolatunk és hiába volt olyan amilyen és csinált hülyeségeket én kitartottam mellette végig és ez megtette hatását mert most az enyém ez az ellenállhatatlan pasi.

/ Köszönöm, hogy elolvastad 🥰 /