Ellenállhatatlan ||Lando Norris FF. Befejezett||

14. Rész - Elrontott este

Üveges tekintettel néztem a laptop képernyőjét, bezártam a cikket és a hajamba túrtam. Nem sokkal lettem okosabb, hisz ez csak egy cikk. Beszélnem kell majd erről Landoval.

***

-Minden rendben? - Nézett rám Carly, éppen a magazinokat rendezgette.

-Nem igazán, de nem is akarok róla beszélni. - Sóhajtva legyintettem és a rendeléseket intéztem a gépen.

-Csak nem Lando? - Nevetett halkan.

-Carly.. - Sóhajtva néztem rá majd az ajtóra ahogy bejött valaki, Lando anyukája volt.

-Szia. - Néztem rá meglepődve, kicsit kellemetlennek éreztem a dolgot.

-Szia, Mia! - Sóhajtva nézett rám. - Beszélnünk kéne..

-Valami baj van? - Kérdeztem halkan.

-Ami azt illeti igen, Landoról lenne szó. - Mondta halkan.

-Menjetek nyugodtan hátra! - Mondta Carly és bejött a pult mögé, bólintottam egyet és hátra mentem az anyukájával.

-Nos, mi van vele? - Sóhajtottam. - Nem beszélünk már napok óta és nem is lakom nála.. - Néztem Cisca szemébe.

-Tudok róla, Lando volt nálunk és azt is elmondta, hogy miért nem beszéltek. - Sóhajtott. - Nézd, Mia.. Az az igazság, hogy Lando általában nem gondolja át amit csinál. - Nézett a szemembe.

-Majdnem meghaltam miatta. - Nevettem fel. - Cisca, sajnálom de Lando tett azért, hogy ne álljak szóba vele és amúgy ő sem töri magát azért, hogy újra beszéljünk..

-Hát, pont ezért volt nálam mert nagyon hiányzol neki és tanácsot kért tőlem. - Nézett rám. - Mindenki megérdemel még egy esélyt..

-Lando már sokat kapott így is. - Nevettem. - Ha komolyan kiakar velem békülni akkor ezt ő próbálja meg, ne érts félre mert örülök, hogy itt vagy de ez nem a te dolgod. - Sóhajtottam nagyot.

-Persze, értem én. - Sóhajtott ő is. - Csak kérlek adj még egy esélyt neki, Lando veled más volt..

-Jól van. - Sóhajtottam.

-Gyere el ma hozzánk vacsorázni! - Mosolygott rám.

-Rendben. - Mosolyodtam el halványan, úgy látszik Lando anyukája is nagyon meggyőző tud lenni.

-Akkor várunk majd! - Simította végig a karomat.

-Köszönöm, akkor munka után megyek. - Kísértem ki őt.

-Rendben, sziasztok! - Mondta majd kiment, sóhajtva néztem ahogy beszáll a kocsijába.

***

Eléggé izgultam, már az utcába befordulva láttam Lando McLarenét. Kifújtam magam és bementem a kis kapun, felmentem a verandára és bekopogtam. A számat haraptam belülről és nagyot nyeltem amikor mozgást láttam a kis ablakon keresztül. Az ajtó kinyílt és Adam mosolygott rám, nagyon örült nekem úgy tűnt.

-Szia, már nagyon vártunk! - Állt arrébb, bementem mellette mosolyogva.

-Szia, ennek örülök! - Mosolyogtam, lesegítette rólam a kabátomat és felakasztotta.

-Ki az, fater? - Jött az előszobába Lando, megtorpant ahogy meglátott. Beszívtam ajkaim és eltűrtem a hajamat, a szívem szinte a torkomban dobogott.

-Mia. - Mosolygott az apja majd ott hagyott minket.

-Hát, te? - Kérdezte halkan Lando és közelebb lépett hozzám. Szólalj már meg, Mia!