A Tekergők Titka(Sirius Black FF.) SZÜNETELTETVE

Pipogyusz És A Sárvérű

Reggel álmosan ébredek tekintve hogy az éjszakám nem volt túl kellemes.
És persze kezdődik a tanítás. Remek. Remus lép ki a fürdőből - jó reggelt... - Mondja bujkáló mosollyal - már csak te nem keltél fel. A reggelit lekésted de hoztunk neked szendvicset - bök az asztalra ahol tényleg egy tányéron egy sonkás szendvics pihen. Egy keserves nyögés kíséretében a fejemre húzom a takarót és megpróbálok visszaaludni de ezt megakadályozza Remus aki lehúzza rólam a takarót én erre pedig hozzávágok egy párnát. Nagy szenvedés közepette kikelek az ágyból és felöltözöm. - mennyi az idő?

- Fél kilenc.

- mennyi?!

- nyugi! Megkaptuk az órarendet! Az első óra ma lyukas óra...

- és én ezért keltem fel?! - nézek rá szemrehányóan mire csak szemforgatva kimegy a szobából. Úgy gondolom, mivel mint kiderült, most nem lesz óránk, elmegyek a könyvtárba, kiveszek egy könyvet, és azt olvasom. Vaaaaagy... Meg keresem a fiúkat... Inkább az első. Miért? Mert úgy zsong a fejem mintha egy mérges nardliraj lakna benne és gyanítom ennek csillapításában a srácok nem igazán fognak segíteni. Úgyhogy akkor irány a könyvtár. A könyvespolcok között bolyongva egy ismerős embert látok meg - Vanessa! Szia! Milyen volt a nyár? - a megszólításra felém fordul. És hogy ki is ő? Vanessa Pucket. Tavaly jártunk de dobott mert már nem éreztük a tüzet. Én azt akartam hogy barátok maradjunk de úgy érzem ő próbál lerázni. De már kezdem feladni. Ha ő el akar tavolodni akkor leszarom. Rajta kívül is vannak barátaim. - öö.. Szia.... Jól köszi... Nekem mennem kell, ne haragudj.. - na erről beszélek. Mindegy. Miután találok egy könyvet, leülök az egyik kellemes, süppedős fotelban és elmélyedek az olvasásban de ez sajnos nem tart tovább 10 percnél mert ekkor egy félős női hang kizökkent - szia... Elnézést, te vagy Sirius black? - kérdezi a hang mire felpillantok a könyvből; egy rövid, világosbarna,már-már szőke, hullámos hajú enyhén szeplős zöldes barna szemű ötödikes lány áll velem szemben - Igen... Miért? - kérdezem gyanakodva. - segítened kell. - kezd el húzni - te meg mit csinálsz? - vonom fel a szemöldököm - nem itt kell segítened. - válaszolja amolyan " ch, ez nem nyilvánvaló?!" stílusban. Felállok és ki kapom a csuklóm a szorításából. Kivezet az udvarra és egy fára mutat ahol kisebb csapat ember tolong. És a közepén.... James. Pálcát szegez perselus piton rá vagyis nekünk csak pipogyuszra. Piton fejjel lefelé lóg. - ezek a te barátaid, nem? Állítsd meg őket! Nem kell hogy a tanárok megtudják! - szól rám a lány mire odaszaladok és ráordítok Jamesre - TE MEG MI A FRÁSZT MŰVELSZ? - ordítok idegesen a pofájába - hát, már régen szivattyúk meg utoljára - Mondja James vigyorogva - NADE NÉLKÜLEM?! - kérdezem felháborodva azon a tipikus, sipító hangon. Pálcát rántok és egy egyszerű bűbájjal felhúzom pipogyusz gatyáját és ki látszik egy alsoja. De ekkor meglátom hogy valaki felénk rohan. Ez a valaki pedig történetében Lily Evans. James tavaj év eleje óta szerelmes belé. Én már tudom hogy itt baj lesz - TE MIT CSINÁLSZ, AGYBETEG? - kérdezi ordítva a megszeppent Jamest. Látszik hogy irtó mérges. - nyugi, csak szórakozunk - Mondja a barátom megjatszott lazasággal - TESZED LE AZONNAL!? VALAKINEK SEGÍTENIE KELL, MEGALÁZZÁTOK A FÉL SULI ELŐTT - kiabál még mindig lily mire James leereszti a pálcáját és Piton a földre esik - Nem kell a segítséged, sárvérű! - Mondja piton majd elrohan. Ánézek lilyre és látom hogy szivenutotte mert teljesen lefagyva áll de gyorsan kapcsol és ő is el szalad. Jamesswl osszepillantunk majd mindketten berohanunk a Kastélyba. Aki nem értené: most a dolgok kibeszélése következik.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!