A Tekergők Titka(Sirius Black FF.) SZÜNETELTETVE

Szülinap+egy Újabb Hiba

Nem fogom azt mondani hogy "remek nap!", vagy "juj ez ma valami csudijó volt!". Ez azért is fura, mert az ember a szülinapját általában jó emlékként őrzi meg nem? De ne higgyétek, egy szóval sem mondtam hogy szar volt. De az volt. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy elkövettem egy óriási hibát, és megváltozott az életem. De kezdjük az elején. Reggel arra keltem, hogy James rám ugrott. - boldog szülinapoooooooooot!!!!!!!!!!! - ordította az arcomba, mire el akartam tolni, de ez sajna nem sikerült. Remus csak mosolyogva nézte, mire szúrós pillantás küldtem felé. - nem segítenél? - kérdeztem megmentésre várva - nem, igazán szórakoztató nézni - rázta fejét visszafojtott röhögéssel. Én bemutattam neki, mikor végre James leszállt rólam. Szemforgatva felvettem a ruháim, és a fürdőbe siettem azzal a céllal hogy lefürdöm. Azonban, mikor megnyitottam a csapot, a zohanyrózsából víz helyett konfetti hullott a nyakamba. - NE MÁR! - kiáltottam ki mérgesen, mikor meghallottam a fiúk röhögését. Mikor karomat széttárva kiléptem a fürdőből, James éppen lefordult a székről a nevetéstől. Megvetően Remusra néztem, akiből nem néztem volna ki ezt. Az arca elé tartotta a könyvet hogy ne lássuk hogy röhög, de én láttam hogy rázkódnak a vállai - ne már! Most hova menjek fürdeni? - kérdeztem mérgesen. James intett a pálcájával és a nevetestol enyhén fuldokolva, de elmondta az ellenátkot. Visszamentem a fürdőbe, és megengedtem a vizet. Most szerencsére rendesen folyt is. Lefürödtem, felöltöztem, és már mentem volna órára, aztán rájöttem hogy amúgy nekünk az első óra ilyenkor lyukas. Nem tudom ki tervezte az órarendet, de ilyenkor nagyon szeretem. Így hát lementem a nagyterembe reggelizni. Na igen, de miután ezt megtettem, fingom sem volt hogy most mit csináljak. Így hát ettem tovább. Ezzel el is ment harminc perc :). Gyorsan leszaladtam a könyvtárba, mert még kivettem volna egy könyvet, de egy csaj megállított. - te ki vagy, széplány? - húztam számat féloldalas mosolyra - hagyjál van pasim! - forgatta a szemét de én láttam hogy elpirul - Regulus a gyengélkedőn van. Leesett a seprűről kwiddicsezés közben... - végig sem hallgattam, már rohantam is a gyengélkedőre. Regulus ágyánál egy csapat mardekáros tobzódott. - húzz innen Black! Senki se akar ide! Ő se! - förmedt rám az egyik - haggyá' már én vagyok a bátyja! - toltam el. Ők szitkozódva és szemforgatva kimentek a gyengélkedől én meg leültem Regulus ágya mellé. - mid fáj? - néztem rá komolyan mivel-nem értem hogy-magánál volt. - eltört a bordám és a lábam. Meg betört az orrom de az már rendben van. Madame Pomfrey szerint nem komoly, estére elvileg mehetek is. - vonta meg a vállát, aztán felszisszent a fájdalomtól - szörnyen béna vagy! Leesni a seprűről? - paskoltam meg nevetve a fejét - jóvan már na! - röhögött ő is - amúgy boldog szülinapot - nézett komolyan a szemembe mikor abba tudta hagyni a nevetést. - kösz - vontam meg a vállam. - megyek órára - indultam kifelé a gyengélkedőről. - vagy... Ah nem még maradok úgy se szeretem a bűbájtant - ültem vissza vigyorogva az ágya mellé. Át is beszélgettünk az első órát

*Jessica*

-JESS! HOL A FÉNYFŰZÉR??? - ordibált át a klubhelyiség másik feléből Remus. Az óráknak vége, de Sirius és James most kwiddicsedzésen vannak szóval most díszítjük fel a klubhelyiséget a bulira. - NEM TUDOM! NÉZD MEG A DOBOZÁBAN - kiabáltam vissza, csak egy pillanatra felé fordulva, merthogy én épp egy müanyag asztal tetejét törölgettem amire majd a piákat rakjuk. Remus végre megtalálta a fényfűzért, így Peterrel együtt elkezdték felrakni. Én Lucyval (együtt járunk jóslástanra, kedves lány, hugrabugos) elkezdtem fölpakolni az asztalra a kaját meg a piát. A portrélyuk ekkor kinyilt és Ted Tonks mögött belépett Andromeda, Narcissa és Regulus. Mind rögtön beálltak segíteni amint megláttak minket. Mellém Andromeda lépett oda és segített kiönteni a chipseket a tálakba. - Jessica ugye? - mosolygott rám miközben lerakta az asztalra a tálat - igen. - és többet nem is beszéltünk. Körülbelül óra 50-kor már minden vendég itt volt és tombolt a buli. Bár az ünnepelt még nem volt ott, ez szinte senkit nem zavart. Aztán kB. Egészkor ő is megérkezett, James társaságában. Kicsit meglepettnek tűnt, de hamar belevetette magát a tömegbe és elkezdett táncolni is. Épp az italpultnak dőlve ittam valami szart (jó erős volt), mikor egy Lucas nevű srác lépett oda hozzám - hallom tudsz énekelni. Gyere, dalolj nekünk is egy picit! - ragadta meg a karom, és odavonszolt a mikrofonhoz. Megvontam a vállam, es mikor be kellett lépnem, beléptem. Hisz tudtam a szöveget. A dalt óriási siker koronázta, így belekezdtünk egy következőbe. Hirtelen megláttam Siriust. Kikerekedett szemmel állt, majd mikor meglátta hogy nézem, zavartan elfordult és kiment a klubhelyiségből. Befejeztük a számot aztán úgy döntöttem megkeresem. Természetesen a falnak dőlve cigizett. - sosem fogom megérteni hogy miért jó ha kinyirod a tüdődet. - ültem le mellé a földre és hátamat a falnak támasztottam. Ő elnyomta a cigit aztán leült mellém - jó a stressz levezetésének - fújta ki a füstöt aztán rám nézett - figyelj... Most akkor mi van? - erre én is felé fordultam és felvontam a szemöldököm. - hogy érted? - fordultam vissza és a szemközti falat bámulva átkulcsoltam kezemmel a térdeimet. - hát... Egy hónapig nem beszélsz velünk, most meg már csak engem nézel levegőnek, de ha teszek valamit az baj, most meg itt ülsz és velem beszélgetsz, miközben bent tombol a buli. - nézett rám kínosan mosolyogva. Én fejemet a falnak döntöttem és a plafont kémleltem - az egy félreértés, jobb ha elfelejtjük - húztam el a számat. Ő elkerekedett szemmel nézett rám - elfelejteni? Hogy tudnám elfelejteni? Egy hónapig szóba sem álltál velem, rám se néztél, nem mondod meg az okát, egy hónapig nem... Nem láttalak. - hajtotta le a fejét - nézd... Ezt már Jamesékkel tisztáztam. Meg amúgy is, ez a te napod. Hagyjuk ezt most - álltam fel. Ő kérdőn nézett rám majd száját féloldalas mosolyra húzta - miről beszélsz? Minden nap az én napom - mosolygott "csábosan" én meg elröhögtem magam.

*Sirius*

Visszamentünk a klubhelyiségbe ahol már mindenki be volt rúgva. Nem kellett sok idő, és én is beértem őket. - KeDvEs EmBeReK! most űűvegeeeezniiii foguuuunk. - kiabálta James feltartva egy üres borosüveget. Röhögve leültünk egy körbe és leraktuk középre az üveget. - szülinapos kezd - vigyorgott rám bambán Remus. Mosolyogva megfogtak az üveget és megforgattam. Néztem ahogy pörög, de beleszédültem ezért inkább felnéztem. Az üveg lassan megállt... Jessica elött. Pislogás nélkül meredtünk egymásra. Én nem csókolom meg... - naaaaa gyerűűűűűnk baÁtOOOm! - veregetett vállon Peter. Feltápászkodtam de itt meg is állt a tudomány. - Si... Sirius... - Jessica suttogva dadogott, és ekkor rájöttem, ő nem érzi. Én akartam, csak kínos volt és.. Féltem tőle, de ahogy ezeket mondta, rá kellett jönnöm, ő nem akarja. Igen, lehet hogy csak zavarban van, de én a szemében láttam hogy nem. Nem akarta. Felpattantam és felmentem a lépcsőn. Elég volt ebből a buliból. - Sirius! - kiáltott utánam. A többiek szerintem észre sem vették hogy elmentem, részegen röhögtek tovább. Én viszont úgy éreztem mintha az összes alkohol egy perc alatt kiszállt volna a testemből. Felmentem a a szobába, és lerogytam a sarokba. Tenyerembe temettem az arcom. Hogy lehettem ilyen ostoba? Hisz nyilvánvaló hogy nem vagyok elég jó neki. Lehet hogy senkinek sem vagyok jó. Talán anyámnak igaza volt és tényleg mindenki csak szánalomból van velem. Az ajtón belépett Jessica mire lehajtottam a fejemet - sajnálom - motyogtam szinte csak magamnak, csoda hogy hallotta - tudom hogy nem is... Ne haragudj rám én... - megdörzsöltem az arcom, és ránéztem. Leguggolt elém és kezei közé fogta az arcomat - Sirius, miről beszélsz? - fogta meg a kezeimet. Mosolygott. Imádom mikor mosolyog - talán igaza volt anyámnak... Talán tényleg szánalomra vagyok csak méltó - engedtem hogy egy könnycsepp legördüljön. Rossz döntés volt. Mert köztudott, hogy az első könnycseppet követi még egy, meg még egy, meg sok másik - hogy mondhatsz ilyet? Sirius, nem hiszem el hogy nem veszed észre, mi mind szeretünk! Én, James, Remus, Peter, Regulus, Narcissa... Egy csomó barátod van akik szívből szeretnek! Sirius nálad szerethetőbb embert nem ismerek! És ne vedd komolyan amit anyukád mond! Biztos nem gondolta komolyan.. - törölte le mosolyogva a könnyeimet. Bármennyire jól estek a szavai, az utolsó mondatnál magamban elmosolyodtam. Na persze... Halkan bólintottam és megerőltettem egy mosolyt. Mivel az évek során már nagyon sokszor gyakoroltam az álmosolyt, bevette. - az üvegezés.... Én... Bocs csak... Kicsit lesokkolt. - mondta most ő kínosan mosolyogva. - Miért? Nem gondoltad hogy valaki téged pörget? - mosolyodtam el merthogy viccnek szántam de az arckifejezéséből úgy tűnt, beletrafáltam - azt nem gondoltam hogy... Hogy te pörgetsz. - bökte ki. A mosoly eltünt az arcomrol és komoly hangra váltottam - Miért? Nem csókolóznál velem? - álltam föl hirtelen. Rosszul esett. Nagyon rosszul - nem, én... Csak te... És én... Meg minden olyan... Nem tudom elképzelni ahogy csókolózunk - feszengett ahogy ezt mondta. Nem értem miért. A potter klán mostanában fura. James is. Nem tudom mi, de valami folyik itt. - értem - hajtottam le a fejem. - figyelj passzoljuk most ezt a témát. Annyira jól sikerült eddig a buli - nézett rám még mindig mosolyogva. Hogy tud mosolyogni ilyenkor is? És hogy mondhatja ezt? - nem. Bocsáss meg de nem. Nem fogom elfelejteni, nem rakjuk félre. Mindent félrerakunk, aztán úgy vesszük, el van intézve. De ez nekem fontos. És meg akarom beszélni - már nem éreztem szomorúságot, sem fájdalmat. Semmit, csak enyhe dühöt, és temérdek adrenalint. - én csak össze vagyok zavarodva és nem tudom mit tegyek - állt fel idegesen és fél alá kezdett járkálni a szobában - mit vársz tőlem? Mit kéne tennem? Talán bocsánatot kellene kérnem mert belédszerettem, mert... - és itt rájöttem hogy el szóltam magam. Rémülten ránéztem; kikerekedett szemmel meredt rám. Ezt elbasztam. Nem szólt semmit csak kiment a szobából. Hogy én mekkora egy balfasz vagyok! Most tuti megutált. Ezekkel a gondolatokkal hajtottam nyugovóra a fejem.