A Tekergők Titka(Sirius Black FF.) SZÜNETELTETVE

Tudod?

A jövő kiszámíthatatlan dolog... Bárki bármit mond, ez így van. De vannak akik ezt nem képesek elfogadni. Ilyen például Sontra professzor. Laurenda Sontra, a jóslástant tanítja a suliban, de mindenki tudja róla hogy egy csaló. KB. 55 éves lehet, úgy hogy 25 évesen kezdett itt. Na most mindenki számolja ki, mennyi ideje tanít. Na... Azért nem két napja ugye? De őszintén? Most is itt ülök az óráján, és nem is figyelek, inkább saját magammal beszélgetek. Ez azért elég gáz.... Mármint nem nekem, neki. Na mindegy. A pad alatt megbököm Jamest, oda nyújtom neki a papírgalacsint, amire annyit írtam, "van még trágyagránátod?". A kérdésre azonnal választ is kapok; James odanyujt nekem egy kicsiny tárgyat, a trágyagránátot. Én elhajítom, mire a termet iszonyú büdös, erős zöld füst és sikoltozás tölti be. De... Ajaj... Basszus! Most jött be Mcgalagony! Ez bizony büntetőmunka... - Black, Potter, Lupin, Pettigrew! Velem! - Mondja olyan arccal, mint egy felbőszült bika, pengevékonyra összeszorított ajkakkal. - tanárnő, mi miért? - tárja szét kezeit féregfark, de a professzor pillantására rögtön behúzza a nyakát. Remusnak most nincs ereje ehhez. Szerencsétlen, már csak három nap és átváltozik. Persze kimegyünk vele, de ilyenkor ígyis-úgyis le van eresztve. Most is falfehér. Na mindegy. Megindulunk Mcgalagony után, aki természetesen az irodájába visz minket. - jaj, lupin üljön csak le! A többiek, az asztalom elé! - Mondja Minerva tanárnő, látva hogy Remus mindjárt összeesik a kimerültségtől. Mi odaállunk az asztala elé (én és ágas tök lazán, Pettigrew pedig a körmét rágva idegességében). - nem értem... Nem értem mit nem értenek azon hogy iskolai házirend?! - Mondja, de mi folytatjuk helyette - ez minősíthetetlen viselkedés...

- száz sort írnak!

- Felháborító! Elnézést tanárnő, de már tudjuk. - fejezem be. - 200 sor! És semmi csalás! - Mondja Mcgalagony, idegesen kirontva a teremből. Jamessel lazán előkapjuk a pálcánkat, és megbüvőljük mind a négyünk pennáját. Már két éve, feltaláltunk egy olyan bűbájt, ami leírja azt a sor mennyiséget, abból a szóból, és azzal a kézírással amit csak akarunk. Már jóóóóó régóta nem dolgozunk büntető munkán. Eddig senki nem jött rá szóval hatásos. Nem fogom tagadni, nagyon jók vagyunk. - na, és mit akartok csinálni? - Kérdezi James, ártatlanul meredve. - én meg akarok halni - Mondja Remus, hátrahajtott fejjel - jaaaaj szegénykém, hogy oda ne  rohanjak! Bird ki, már csak pár nap! Nyugi, sokszor volt már, meg amúgy is ott leszünk veled! - mondom mire lesujtóan néz rám - köszi, ettől most sokkal jobb... - és erre széttárom a kezem - én csak vigasztalni akartalak! - mondom mire csak legyint, és hátradőlve aludni kezd - na, te mit akarsz csinálni? - kérdezem jamestől aki ennek hallatán elvigyorodik - tréfáljuk meg pitont! Ne ma, ez előkészületet igényel, de mindenképp meg kell szivatnunk. - Na, erre nekem is vigyorogni támad kedvem. - oké... Mire gondolsz? - most már mindkettőnknek fülig ér a szája.

                               ***
- Oké, mindenki kész?

- kérlek, Sirius, erre várok egészen tegnap óta, nagyon is készenállok.

- James... Nem is hiszem el hogy belerángattatok ebbe...

- kérlek, holdsáp, még direkt figyeltünk is rád, hogy te kapd a legkönnyebb részt.

- é... Én nem hiszem hogy ez jó ötlet...

- jaj nemár, Pettigrew...

- hagyjad James, szegényke nem bírja az iramot... Menj csak féregfark...

- ó, köszönöm, akkor megyek is... Viszlát!

-szia! (Sirius, Remus, James) - éppen a folyosón állunk, és nézzük Pitont, aki épp Ewanssal beszélget. Úúúú... Úgy látom Jamesnek már most gőzöl a füle a haragtól. Hát, nem is tévedtem. igen már piros a pofikája. - hé! Mindjárt kezdődik! Figyelj, már oda kellett volna menned! Indulj! - taszigál előre James, én meg csak elmosolyodok. Tuti szétveti a féltékenység. Odamegyek az oszlophoz, ahol a kapcsolót rejtettük el. Lenyomom a kart, és akkor konfettik ezrei szálltak ide - oda, és tüzijátékok röpültek a magasba, aztán kirajzolódik belőle egy balerínaruhás Piton, aki még forog is, és egy felirat;

     "Piton, a jövő nagy balettáncosa"

Mindenki szakadt a nevetéstől, kivéve két embert; Pipogyusz, aki lángoló pofával szalad el, és Ewans, aki mérges sárkányra hasonlítva trappol James felé. Ajaj, itt baj lesz... - gyere, ezt nem akarod látni. Menjünk a könyvtárba! - Mondja Remus, átkarolva a vállamat. Ne értse félre senki, ez nem olyan tesós, havercsávós ölelés. Nem, az nem Remus lenne... Inkább rám támaszkodik. Szegény... Holnap telihold. Biztos nagyon kivan. Épp hogy leülünk a kanapéra, Cissy vágódik le a szemben lévő fotelban, és indulatosan levág az asztalra egy könyvet. A címe... "A vérfarkasok jellemzői". jaj. Ez baj... Nagyon, nagyon, nagyon nagy baj. Össze nézünk Remussal, és az ő arcáról is ugyan ezt tudom leolvasni. - tudom. - Mondja Narcissa, mi meg teljesen lesápadunk Remussal. - tudod? - kérdezzük egyszerre, halálfehér arccal. - Miért nem mondtátok el? - Kérdezi az unokatestvérem megértően mosolyogva. Mi? Mosolyog? Tehát nem fogja megverni Remust? Jaj de jó! - Cissy... Ne itt. - Mondja Remus, még mindig bizalmatlan ábrázattal. Szerintem neki nem esett le, hogy Narcissa nem ítéli el. Bemegyünk egy üres tanterembe, és Remus széttárt karokkal, lehajtott fejjel áll meg középen - tessék. Csinálj amit akarsz, verj meg, vagy amit akarsz, nem fogok ellenkezni. - Mondja megtörten holdsáp. De ami ekkor történt, arra azt hiszem egyikünk sem számított. Narcissa ugyanis csak lassan odasétált, és megölelte Remust. Ő erre csak meglepetten felnézett. Cissy eltávolodott tőle - eszembe sem jutott hogy bántsalak. Erről senki sem tehet, te pedig különösen erös vagy. Mindjárt telihold, te pedig alig mutatod hogy mennyire fáradt vagy. Nem mondom el senkinek, ígérem. - És ekkor eleredtek Remus könnyei. Narcissáéi is. Az enyémek is. - köszönöm... - Mondja halkan, mosolyogva Remus. Erre cissy is elmosolyodik, és én is. Ott állunk mind a hárman, mosolyogva, miközben hullanak a könnyeink. - nyugi, átmegyek a téli szünetben. Ne félj, így legalább nem lesz annyira rossz. - intézi felém következő mondatát Narcissa. Én megkönnyebbülten elmosolyodok és kifújom a levegőt. - hála az égnek! Meg kell mondjam, tartok egy kicsit anyámtól. - mondom félénken. Na, erre mindhármunkból kitör a nevetés. - oké, szerintem mostmár menjünk vissza a könyvtárba, mert egy tucat házink van, és nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. - Mondja Cissy tök természetesen, mi meg felvont szemöldökkel nézünk rá. - ne már fiúk! Szívesebben tanulnék veletek, mint Luciussal, és a hülye haverjaival. Légyszi! Kérlek, mentsetek ki. - néz ránk könyörgő szemekkel, amin mi jót vigyorgunk. - oké, de... Nem fog feltűnni Luciuskának? Luci nyuszinak? Vagy hogy is hívod... Mackósajtnak? - vigyorgok Narcissára - nem is hívom így... - fordul el elpirulva - Tudom de ezt nem lehetett kigagyni! Ha látnád az arcodat! - röhögünk Remussal az arcába - legalább te ne! - Mondja Remusnak, durcás uncsitesóm.

                               ***

- amúgy, honnan tudtad?

- azért voltak árulkodó jelek...

- én ezt nem értem! Egy órája szívok ezzel a szaros bájitaltannal, de ez nekem akkor is magas! - csapom le az asztalra a házi dolgozatom és a tankönyvem idegesen. - add ide, kihúzom azt amit nem jól írtál! - nyújtja a karját Cissy, én pedig odanyújtom neki a dolgozatomat. - add, előbb hadd nézzem meg! - Mondja Remus. Miközben olvassa amit írtam, a szemöldöke egyre feljebb csúszik, és a végén már olyan magasan van, hogy azt még Mcgalagony is megirigyelné. A végén nem szól semmit, csak átnyújtja a lapot Narcissának. Nála kB. Ugyan ez a reakció. A végén csak három mondatot szól. - Sirius, te tényleg sötét vagy. Majd megírom helyetted, nem hagyhatlak kinlódni. Most pedig Jó éjt.