SOLD TO ALPHA(Devil)|Jikook|

1.

-Ez csak egy magán küldetés. Ezerszer csináltam már ilyet. Visszajövök, mielőtt észrevennéd hogy elmentem.

Mingyu könnyeit nem rejtegetve ölelte magához a bátyját, mielőtt az felszállhatott volna a börtönbe szállító autóbuszra. Ezután elengedte a testvére hideg ujjait, amik jéggé fagytak a kint uralkodó decemberi hidegben. Jimin küldött egy utolsó mosolyt a kisebbik felé, aztán biccentett egyet a mellette álló, szomorú tekintetű nőnek. Ezután felszállt a buszra, ahol már nem számított többé rendőrnek, csak egy egyszerű börtönviselt semmirekellőnek, aki a kilenc hónap letöltendő börtönbüntetéséért utazik az ország legtávolabbi pontjára eső szigetére. A szigeten nem található más a börtönön kívül, csak a gonosz elítélteknek létrehozott épület, ami tizenkilenc hektáron feküdt, tehát majdnem százhúszezer négyzetméteren. Maga a börtön pedig nyolcszáz négyzetméter volt, ami ötszáz gyilkosnak, erőszaktevőnek, és csalónak adott otthont.

Jimin az üvegnek döntött fejjel utazott a buszon, miközben halk diszkurzust folytatott a mini mikrofonján át a főnökével. De hiába szeretette volna feszült figyelemmel hallgatni a feljebbvalója monoton szövegelését, ha Mingyun, és az életén járt az esze, amitől most sajátkezűleg fosztotta meg magát. Három évet, és nyolc hónapot izzadt végig vérben fürdőzve és könnyezve, hogy megszerezze azt a rohadt rendőri jelvényt. És most felszállt egy börtöntöltelékektől hemzsegő járatra, ami egyenesen a Bushom férfi fegyházba szállítja mindannyiukat. Mindeközben egy tarparaszt gonosztevő hangosan csámcsogott a rágóján a mögötte lévő ülésben, majd felfújta azt, és a füléhez hajolva kidurrantotta a gumi buborékot. Ekkor megszólalt a fejében a rendőr énje, és azt kontrázta magában, hogy rab nem rágózhat a buszon, mert lenyelheti, és kárt tehet magában. Ám nem tett ellene semmit, ugyanis most ő is csak egy rab volt. Ellenben mikor a férfi ismét a füléhez hajolt, Jimin váratlanul hátra döntötte a fejét, a rab pedig feljajdulva az orrához kapott a megbilincselt kezeivel. Ezután többet nem szekálta az úton, inkább halkan megbújva belegyömöszölte magát az ülésbe.

Mikor Jimin megpillantotta a távolból a terebélyes épületet, váratlanul heves szívdobogásra lett figyelmes. Komor tekintettel vizslatta a kihalt tájat, miközben aggodalmasan végigpörgette a fejében az elkövetkezendő kilenc hónapját. Mi lesz, ha valaki jobbam verekszik majd nálam, és a csicskása leszek? Nem akart úgy távozni a helyről, hogy semmit sem tud meg Jeon áldozatáról, ellenben minden nap jól elagyabugyálják, és leejtetik vele a szappant. Mi lesz ha maga Jeon Jungkook erőszakol majd meg? Erre hírtelen még a nyála a torkán akadt, és az ajkára tapasztotta a tenyerét. De gondolta ez nem történhet meg, ugyanis az őrök tisztában lesznek azzal hogy ő valójában rendőr, és csak a munkája érdekében látogat el a helyre. Jobb ételt kap majd mint a többiek, csak egy cellatársa lesz, és még megannyi kivételben lehet része. Csak nem fogják hagyni hogy darabokra cincáljanak egy rendőrt, és kilenc hónapra a kutyájuk legyen.

-Leszállás! -Kiáltotta a kék ruhás, és egyenként rángatta le a rabokat a buszról. -Mozogjatok ti emberi hulladékok! Takarodó le a buszról, és álljatok sorba!

Mikor Jiminre került a sor, az őr gyengéden megfogta a férfi karját, és letessékelte a járatról, azonban sokkal finomabban bánt vele mint a többi bűnözővel. Ekkor beállt a hosszú kígyózó sorba, és szigorúan kihúzta magát. Ekkor megállapította hogy ő a legmagasabb, és legedzettebb férfi az új rabok között, így sikerült némileg eltemetnie magában az aggodalmait. De mindez csak pillanatnyilag számított, ugyanis további ötszáz bűnöző állt még előtte akik előtt bizonyítania kellene a rátermettségét.

Az épületbe beérve, elsőnek a vizsgálóba kellett mennie, ahol tudta hogy miféle mageláztatottság vár majd rá. Hármasával hívták be a férfiakat, akiknek meztelenre kellett vetkőzniük, és szép lassan megfordulniuk a tengelyük körül, mindent átvizslatva rajtuk. Beletúrtak a hajába, átvizsgálták a szájüregét, és egyéb más üregeket is, ahol fegyvert dughatott volna. Ezeket a lépéseket sajnos nem úszhatta meg szárazon, hiszen felkeltette volna ezzel a többi rab figyelmét, és lebuktatta volna a kilétét. Ezután megkapta a csomagját amiben a higiéniai kellékei, az új rabruhája, és a titkon becsempészett személyes holmijai lapultak. Jimin ép jókor érkezett, ugyanis a rabok a délután három órai szabad pihenőjüket töltötték a szabadban. Volt akik fociztak, edzettek, és akik kártyajátékokkal ütötték el az idejüket, valamint klikkeket is látott a placcon. Több tucatnyi bandát, akik komor tekintettel, terpeszben ültek a padokon, farkasokat megalázó tekintettel vizslatva át a környéket, és persze az újonnan érkezőket. Jimint épp ki is szúrta egy óriási háj pacni, akinek nagyobb volt a tarkóján a hús, mint a karján az izom, ezért büszkén kihúzta magát. Gyere csak, megmutatom neked mit tanultam három év alatt, amíg te zsebhokiztál a celládban!

-Te vagy az új fiú? -Érkezett a közismert kérdés, amitől mosoly szaladt a rendőr arcára.

-Miért? Nem vagyok ismerős? Téged sem az eszed miatt csuktak le, úgy látom.

-Komoly kezdés. -Bólogatott elismerően, majd egészen közel hajolt az arcához. Érezte az olcsó borotvahab szagát a fején, és az ősrégi szappan illatát, ami az egész testéből áradt. Az illatfelhő amit magával hordozott, sokkal félelmetesebb volt mint maga a viselője. -De angyali pofid van, ezért nem leszek veled durva.

-Homofób vagyok.

-Te rohadt kis...-Csikorgatta össze a fogait. -Ezért mindenki szeme láttára péppé verem a pofádat, és minden nap te hozod majd a reggelimet a cellába.

-Bocsi. -Jimin kihívóan elmosolyodott, és megszüntette kettejük között azt a tíz centi távolságot is. -De nyugalmasan fogom eltölteni a kiszabott börtönbüntetésemet, és egyetlen csintalan senkiházi miatt sem fogok verekedésbe kezdeni az első napomon. Utálom ha megütnek.

Éppen ezért, Jimin volt a gyorsabb. Ökölbe szorította a kezét míg a mamlasz feldolgozta az imént hallottakat, és gondolkodás nélkül a képébe mártotta az öklét. A kedvenc ütése akkora sikert aratott, hogy miután pislantott egyet, a férfi már a földön feküdt, az udvaron pedig mindenki őt bámulta. Azonban váratlanul hátulról valakik leszorították a karját, és hurcolni kezdték őt az ellentétes irányba. Túl büszke volt ahhoz hogy ellenkezzen, ugyanis tudta hogy kevés esélye lenne három férfival szemben, akik épp lefogták őt. Bevonszolták őt az épületbe, majd bedobták egy sötét és nyirkos cellába, ahol csak egyetlen ágy volt található, egy nagyon szűk ablakkal. Az üveg alatt pedig egy férfi állt vele szemben, akitől egy pillanatra végigfutott a hátán a hideg. Rengeteg fenyegető alakkal találkozott már a pályafutása során, azonban egyiknek sem volt olyan csontig hatolóan rémisztő és halott tekintete mint a vele szembe állónak. A férfi oldalra biccentette a fejét hogy jobban rálásson Jimin arcára, ezután pedig felhorkantott. Azonban úgy, hogy az ajkai meg sem rebbentek, és az arcai is nyugodt maradt. Ekkor döbbent rá, hogy ez a férfi csak is Jeon lehet. És az egekbe szökött a pulzusa annak gondolatára, hogy már az első napján kiszúrta őt magának a balhéja miatt.

-Térdelj le. -Utasította őt.

Ha Jimin nem lett volna rendőr, és nem áldották volna meg az égiek a makacs, és szigorú személyiségével, szó nélkül megtette volna. Csupán egy mini mondat volt ez, azonban a szobát belepő aura, a férfi irdatlanul rémes külleme, és az egész nyomasztó hangulat arra sarkalta hogy tegye meg. De végül mégis talpon maradt.
Szóval mégis csak igazam volt, és tényleg maga Jeon Jungkook lesz az első a börtönben aki megleckéztet.

-Térdelj le ide elém. -Mutatott maga elé a tetovált ujjaival, majd látván a férfi tétlenségét megragadta a hajánál fogva, és maga elé kényszerítette őt. -Közbe nézz majd a szemembe, rendben?

Sziasztok! Nos ez az utolsó előtti napunk az évből, ezért mindenképp szerettem volna hozni valamit :) remélem tetszett, és velem tartotok majd a továbbiakban. Addig is nagyon kellemes ünnepeket, és éreztétek jól magatokat! 💕