SOLD TO ALPHA(Devil)|Jikook|

4.

Miközben a tálcát szorongatta a kezében és az előtte ülő rabot figyelte, hírtelen heves szívdobogás tört rá. A haja hosszabb lett, majdnem eltakarta a füleit és a szemeit. Az orra íveltebb lett, és az arca is megnyúlt és férfiasabb lett. Mindez rendben volt, és felismerte az új személyében azt az árva kisfiút aki a délutáni járaton utazott. De a szájával és a szemével képtelen volt megbarátkozni. Az ajkai állandóan gonoszan lefelé görbültek, a szemei pedig mindent látóan vizslattak akár egy detektor.

-Pakold le azokat az asztalomra, aztán elmehetsz.

-Jó. -Jimin lehajtott fejjel teljesítette a kérését, ám amikor a kék csomagolású édességre került volna a sor, megálltak az ujjai a levegőben. Biztosan le akarja leplezni magát? Már így is nagyon ismerős vagyok számára, nem kellene a tűzzel játszanom, különben minden lángra kaphat körülöttem. Ekkor Jimin meggondolta magát, és elrejtette a cukrot a rabruhája rejtekébe, mielőtt Jeon észrevehette volna. -Akkor jó étvágyat.

-Mit rejtettél a ruhádba?

-Semmi közöd. -Suttogta semleges hangnemben.

-Ha valamit elcsentél tőlem, tudnom kell hogy mi az. -Jeon felállt az ágya széléről, és néhány centire megállt a rendőrtől.

Elkapta Jimin karjait, és mielőtt az észbe kaphatott volna, hírtelen a piszkos cella falnak passzírozva találta magát. Összeráncolt szemöldökkel nézett a sötét szemeibe, kihívóan állva Jeon ostorozó tekintetét. Képtelen volt türtőztetni magát, hiába tudta hogy ez a förtelmes szörnyeteg az ő keze munkája. Jimin az elülső zsebébe rejtette az édességet, és izzadni kezdett a tenyere amikor megérezte a combára vándorolni a férfi ujjait, miközben még a ruháján keresztül is érezte a bőréből áradó hideget. Megborzongott tőle, közben valahogy elment a kedve attól hogy farkasszemet nézzen az előtte állóval. Ekkor Jeon belenyúlt a zsebébe, azonban mielőtt kihúzta volna a csomagot a helyéről, szemérmetlenül körbetapogatózott odabent, meg-meg érintve Jimin személyes "holmiját."

-Nekem ez nem volt felírva. -Forgatta meg a kezében az édességet.

-Így igaz, mert az az enyém.

-Nem kellett volna végig menned ezen, ha előbb kinyitod a szádat. 

-Hát, egyikünk igazán élvezte a helyzetet. -Pillantott rá komoran. -De megsúgom, hogy az nem én voltam.

Jeon mielőtt vissza nyújtotta volna a csomagot az eredeti tulajának, Jimin megpillantott egy aprócska fényt a szemeiben. Hírtelen több fénylő pont is megjelent a pilláiban, és egy kis szín kúszott a fakó fehér arcára. A rendőr egy pillanatra elmélázott a furcsán gyerekesnek tűnő külsején, ami most valóban hasonlított arra a kisfiúéra akit ismert. Ezután Jeon vissza nyújtotta a férfinak, azonban Jimin nem fogadta el, helyette sarkon fordult hogy mielőbb eltűnhessen onnét.

-Tartsd meg. -Lökte oda mielőtt kilépett volna a cellából. -Nekem nem kell.

Jimin ismét a csapongó érzelmeivel küzdött, de ezúttal nem hagyta hogy maguk alá gyűrjék őt. Helyette megemberelte magát, és megpróbált mindent elfelejteni ami a cellában történt. Csak ekkor tudatosult benne igazán, hogy ő valóban Jungkook. A gyerek, akinek fokozatosan tönkretette az életét.
Eközben megérkezett a cellájához, ahol az új szobatársa már a felső ágyon pöffeszkedett. Miután jobban szemügyre vette, rájött hogy az az a férfi, aki a buszon mögötte ült, és a rágógumijával bosszantotta. Ez a nap hosszú volt, és egyre csak jobb lesz...

-Kim Dohwa vagyok, és enyém a felső...Várjunk te vagy a hapsi a buszról aki jól orrba vert engem.

-Én is örülök a szerencsének. -Jimin gúnyosan elmosolyodott, aztán szigorúan a férfi szemeibe nézett. -Húzz le onnan, jobb szeretek én felül lenni.

-Hú de bunkó vagy. Mit fogsz tenni ha nem adom át a helyem?

Jimin elkapta a férfit a ruhájánál fogva, és bedobta őt az alsó matracra mint egy pehelysúlyú csomagot. Dohwa nagyokat pislogva nézte ahogy a rendőr elfoglalta a helyét, és kényelmesen elhelyezkedett az ágyán, amit szépen bevetett magának. De valamiért tetszett neki a férfi merészsége és lazasága, ám még mindig fájt az orra az ütéstől. Kedvelte is, meg nem is.

-Szerintem kedvellek. -Bólogatott. -Jól kijövünk majd egymással. Mesélj, ki vagy te?

-Komolyan? Fura vagy...Megütöttelek, és elfoglaltam a helyedet.

-Ez így megy a börtönökben. Ha erősebb lettem volna nálad, most te feküdnél ott ahol én.

-Park Jaekyun vagyok. Gyilkolásért kerültem be. Hát te?

-Én is. -Vallotta be két nagy sóhaj között. -Baleset volt. Egy kocsmában dolgoztam pultosként. Egyik este szokás szerint az italokat rendeztem, és a poharakat törölgettem, mikor betévedt hozzám egy fura fazon, és egyből belém kötött. Meglökött és megpofozott, provokált hogy verekedésbe kezdjek vele. Éppen nyár volt, az ajtó pedig nyitva volt hogy bejöhessen a friss levegő. Én csak meglöktem, ő pedig kiesett az ajtón, és beverte a fejét az egyik villanyoszlopba. Azonnal meghalt, én pedig húsz évet kaptam érte. Ez két éve történt, és még csak most csuktak le.

-Ez szopás. -Suttogta megértően. -Talán ha jól viselkedsz, hamarabb kiszabadulsz.

-Ja, lehet. Tudod mit? Elmesélek neked még egy hosszú történetet, cserébe te is mesélj valamit magadról.

Jimin nagyot sóhajtva lehunyta a szemeit, gondolván egy igazán hosszú éjszaka elé néz az új szószátyár cellatársával. Azonban miközben Dohwa szövegelését hallgatta, amint éppen egy igazán morbid és felkavaró történetet csavar poénos köntösbe, azon kapta magát hogy elaludt. Reggel a szűk ablakon át beszűrődő napfényre ébredt, és valami furcsán férfias, ám kellemes illatra. Nem volt még elég ereje ahhoz hogy felnyissa a szemeit, ezért morogva az oldalára fordult, hogy szólhasson Dohwának.

-Mennyi az idő? -Várt és várt, azonban válasz nem érdekezett a kérdésére. -Dohwa alszol még?

Végül csak kénytelen volt felnyitni a szemeit. Mikor összeszedte magát és végzett a nagy nyújtózkodásával hogy lepillanthasson az alsó ágyra, hírtelen majd kiugrott a szíve a helyéről ijedtében. Az új cellatársának nyoma sem volt a szobában, ellenben Jeon feküdt a helyén, és meredten őt figyelte.

-Felébredtél? -Felállt az ágyról, majd Jimin matracának támaszkodott egy aprócska baljós mosollyal az arcán. -Meguntam a cellámat, ideje volt változtatnom ezen. Ez majd megteszi. Kérsz belőle? Végülis a tiéd...-Jeon felé nyújtotta a kibontott cukorka csomagot, egy sejtető pillantással. -Úgy tudom nagyon szereted.