SOLD TO ALPHA(Devil)|Jikook|

5.

"•Jimin nevelőapja egy abuzív féreg volt. Élénken éltek az elméjében a négy évvel ezelőtti viharos emlékek azokból az időkről amikor minden reggel, egy újabb törött lakberendezési darabba botlott a konyhába menet. Eleinte apróságok törtek el, mint például a vitrinben tartott drága étkészletek, avagy csuprok és poharak. Azonban nem olyan sok idő elteltével már nem csak lélektelen tárgyak hevertek a földön, hanem csontok és vérfoltok is fellelhetőek voltak a konyha padlóján. Egyik éjjel Jimin a szokásostól eltérően, nem volt elég felkészült és korábban elaludt mint általában, míg Mingyu erőtlenül a segítségéért kiabált az alagsorból. Egy nagy boldog család voltak...Jimin ebből próbált kiutat keresni aznap délután a buszon, miközben az öccsét akarta biztonságban hazajuttatni.•"

Jungkook teljesen elfogadta a rendőrt azalatt az öt nap alatt amelyet egy cellában töltöttek egymással. Igaz olykor meglehetősen agresszív volt és nehezen lehetett vele egyezkedni azon a tíz négyzetméteren, tekintettel arra hogy az utóbbi három és fél évét teljesen egyedül töltötte a saját külön bejáratú királyságában. Ám Jimin pokolian örült Jungkook közelségének amelyet inkognitóban tölthetett vele, elfelejtve a múltat s azt hogy penge élen táncol a kilétét illetően. Éjszakánként néha nehezére esett elaludni, főként annak tudatában hogy a felette magasodó ágyon egy gyilkos fekszik, akinek tönkre tette az életét. Olykor rémálmai voltak, mert olyan rémképek gyötörték amelyben Alfa rájött hogy ő Jimin, és elvágta a torkát a pengéjével. Azonban amikor felébredt, a torka köszönte szépen, de jól érezte magát, ezért a hatodik estén már nem bolygatták ezek az illúzió képek. Olyanok lettek, mint két régi jó cimbora. Napközben fociztak, ellátták néhány rossz májú rab baját, nevettek a menzán az iszonyatos ételeken, majd este összefüstölték a cellájukat, a csikkeket pedig átszórták a szomszédos szobába. Azután csendesen aludtak, Jimin pedig minduntalan azon agyalt, hogy vajon mi oka lehetett megkedvelni őt...Mégis mi, amikor ő Alfa? A srác akitől minden munkatársa tartott a rendőrségen, és egyedül neki volt vér a pucájában ide utazni. Miért amikor olyan vagyok mint a többi rab a fegyházban? Bár ne tudnád meg soha hogy ki vagyok, és elölről kezdhetnénk mindent...

Másnap reggel minden ugyan úgy kezdődött mint általában. Reggel hétkor megkongatták a rácsokat az őrök, majd mindenkinek az ajtóban kellett várakoznia rendezett sorokban hogy lemehessenek reggelizni. Majd mikor kinyitották az ajtókat s mindenki szét széledt a folyosókon hogy az ebédlőbe vonulhassanak, maradt egy hely a sorokban, amelyet külön Jiminnek és Jeonnak tartottak fent. Mindenki tartott tőlük, különös duónak tartották őket, hiszen nem mindennapi látvány volt az hogy Alfa elfogadjon maga mellé bárkit is, akihez ilyen közel kerülne. Ezért feltételezték hogy a rendőr is hasonló habitussal van felruházva mint Jeon, ezért mindenki tartotta tőlük a távolságot, különösen a pap akinek minden este jutott a csikkjeikből. Út közben Dohwa is melléjük csapódott, aki egyedüli volt a fegyházban aki kedvelte őket, és nem tartott tőlük.

-Majd én hozom a moslékot, ti foglaljatok helyet valahol. -Ajánlotta fel a rendőr, ugyanis szeretett volna Il Ho-val beszélni az elmúlt napok történéseiről.

-Eszedbe ne jusson beállni a sorba. -Mutatott rá Jeon, mosolyogva. -Az éhségem már elviselhetetlen.

-Kár hogy szabálykövető állampolgár vagyok. -Vont vállat cserfesen.

-Itt nincsenek szabályok.

Jimin mosolyogva hátat fordított, és elindult az ételosztó pult irányába, fittyet hányva az előtte hömpölygő tömegre. Talán hibás lett volna azért hogy ennyire élvezte a falak között eltöltött napokat Jeonnal? Minduntalan ezt kérdezte magától, különösen akkor amikor épp hosszas beszélgetésekben volt része vele, és önfeledten szórakoztak a szabad idejükben. Talán egy másik valóságban pontosan ugyan ezt csinálták, csak épp normális körülmények között. Ahol az egyikükből nem lett volna sorozatgyilkos, a másik pedig a rendőrség helyett mondjuk az irodai munkát választotta volna. Igazi barátok lehettek volna. Egyikük sem tette volna tönkre a másik életét, helyette támogatták volna egymást. Mikor Jimin az ételes pulthoz ért, addigra már egy szorongató gumó nőtte be magát a torkába, és égették a szemeit a tilos könnyek amiket nem engedhetett az útjukra. Ismét végig sepert rajta az a szorongató keserédes bűntudat, azonban most pokolibban mardosta a mellkasát mint ezelőtt, hiszen barátok lettek. Sokkal jobban fog majd fájni amikor megtudja róla az igazságot. És ő is újra össze fog törni amikor látja, miképp veszíti el ismét, és hogyan taszítja a szakadékba.