SOLD TO ALPHA(Devil)|Jikook|

9.

Jungkook összeráncolt szemöldökkel távolodott el a férfi nedves ajkaitól, ami a saját nyálától csillogott olyan fényesen a gyér világításban. Odakint emberek jártak, és tudta hogy bármelyik pillanatban bárki feltéphetné a cella ajtaját. De féktelen késztetést érzett hogy tovább menjen, amire a mellkasában lakó ördögfióka késztette ilyen erővel. Látta  Jimin összezavarodott arcát, talán még egy kis undort is látott az arcán. Azt viszont nem tudta hogy tőle, vagy saját magától futott grimaszba az arca. Megragadta a hazug és átkozott rendőr karját, és erőszakkal az ágyába dobta. Mielőtt a férfi felkelhetett volna rátelepedett hogy mozgásképtelenné tegye, aztán a szabad karjával befogta a száját. Jimin küzdött ellene. Olyan erősen, hogy majdnem sikerült győzedelmeskednie felette. De Jungkook is nagyon erős volt, nála sokkal erősebb. Ő tette ilyenné, csak magát hibáztathatta azért amiért fölé tud kerekedni.
A tekintetével némán azt kérte a férfitól hogy nyugodjon meg, és maradjon csendben. Végül az alatta fekvő abba hagyta a mocorgást, és pihegve rá meresztette a szemeit.

-Talán úgy tűnik hogy én irányítom őket. De valójában ha lentebb engedném a figyelmemet, felém kerekednének.

Jimin ajkai megremegtek a férfi tenyere alatt, nyilván semmit sem értett az iménti történésekből. Jungkook nagy levegőt vett, aztán bátorkodta elengedni az alatta fekvő száját.

-Most a falnak is füle van. -Suttogta halkan. -Gyere este tizenegykor a cellámba, ha ki akarod deríteni mi is folyik valójában körülötted. De nem láthatnak meg.

Jimin sután bólogatni kezdett, aztán Jungkook eleresztette őt. A férfi némán kivonult a cellából, de a tekintete mindent elárult. Félt, és össze volt zavarodva. Ezúttal jelét sem lehetett látni annak a magabiztos és provokatív erős jellemnek, aki úgy parádézott be a börtönbe, mint a világ legerősebb embere. Csak egy kisegérnek tűnt, akit röpke három hét alatt kifacsart a börtön. Mindenki átesik ezen a legelején. Csak azután válik el, hogy mészáros lesz e az illető, vagy levágott áldozat. Jungkook is ilyen volt amikor bekerült. Egy vézna, picsogó kisfiú volt aki mindenét elvesztette egy fiú miatt akibe halálosan beleszeretett. Ettől megannyi emlék tömörült össze az elméjében.

"•
-Jimin eressz be! Könyörgöm... -Dörömbölt az ajtón kisírt szemekkel, a bőrét felsértette a kemény falap borítása. -Azt ígérted együtt visszük majd véghez...Akkor segíts! El fognak kapni. Megígérted!

Szakadt az eső, semmilyen zaj vagy hangforrás nem szűrődött ki a sötét lakásból. Ellenben messziről már hallani lehetett a szirénák hangját, amitől az egész kertváros úgy bömbölt mist egy síró csecsemő. Közeledtek a hangok, nem tudta mitévő legyen. Minden kiszabott munkáját elvégezte, Jimin mégsem volt hajlandó segíteni neki a menekülésben. A pénz nála volt, megválthatta volna vele az egész világot, kitörhetett volna a gödörből. De magára hagyták.

-Jimin...-Suttogta erőtlenül, kifogyott belőle a szusz a sok sírástól. -Legalább mond hogy mindent jól csináltam. Mindent megtettem amit kértél, úgy ahogy mondtad. Segíts elmenekülnöm, vagy legalább had lássam utoljára az arcodat. Tudom hogy hallasz. Francba...Sajnálom ha hibáztam.

Eltávolodott az ajtótól amikor már elég közelről hallotta a szirénák hangját, aztán befutott a közeli erdőbe. Tudta hogy nem úszhatja meg ilyen könnyen, de amikor váratlanul egy járőrbe ütközött egy habzó szájú rendőr kutyával az oldalán, abba hagyta a futást. Aznap éjjel kihallgatták őt, és mindent tagadott. Még így is Jimint mentette, azonban egy évvel később újra elővették az ügyét. Üzletet ajánlottak neki. Ha az életfogytiglani börtönbüntetését lecsökkentenék huszonöt évre, megeredne a nyelve? A pénzét is visszakapná, és új életet kezdhetne negyvenkét évesen. Habozott, hosszú hetekig váratott mindenkit a válaszával, míg végül elárult egy két dolgot. Egy nevet, ami ismerősen csengett a rendőrök fülében.
"Igen, már hallottuk ezt a nevet. Teljesen elvetemült az a gyerek, minden áldott nap azt hajtogatja hogy ő is közénk tartozik. Ha nem tudnám miket követett el, megsajnálnám." A nyomozók és a rendőrök ilyen, és ehhez hasonló dolgokat suttogtak egymás között. Ekkor még Jungkook semmit sem értett, de később minden világossá vált számára. Míg végül Jimin meg nem jelent a börtönben. •"

Jungkook halkan kopogtatott az ujjával az asztalán, és az órát figyelte veszett tekintettel. Már huszonöt perce beszélgetniük kellene, de a rendőrnek még színe sem volt sehol. Talán nem kellett volna megcsókolnia? Dehogynem. Ezt akarta, és amit akar, azt megszerzi. És nem mintha annyira ellenkezett volna.

-Itt vagyok.

A hang felé fordult, aztán megenyhült a tekintete. Még mindig nem volt önmaga, úgy sétált be a cellába mint egy félős kisdiák. Görnyedt volt a testtartása, és nem nézett a szemeibe. Szegény...

-Ülj le.

-Miről akartál beszélni?

-Biztos voltál magadban. -Halkan felnevetett, de nem volt mosoly az arcán. Jó ideje már képtelen volt őszintén mosolyogni.

-Miről beszélsz? -Sóhajtotta úgy, mintha unatkozna. Jungkookot felbosszantotta a viselkedése, de nem dorgálta meg.

-Beszambáztál ide, anélkül hogy minden információt beszereztél volna a helyről, az akciód valódi indítékáról, és rólam...

-Ne hülyéskedj már, hónapokig készültem erre. -Jimin a combjára csapott a tenyerével. -Mindenről tudomásom van.

Jungkook tekintete megkeményedett. Megesett a szíve rajta, látván milyen biztos magában még a történtek után is. Csakhogy nem kellett volna annak lennie. Ennyire nincs esze? Azt hitte hogy legális úton szállították börtönbe? Ilyen csak a filmekben létezik, a valóságban illegális cselekedetnek számít, hiába rendezik a törvény kezei által. Ezt egy rendőrnek tudnia kellene, aki a közre tette fel az életét. Már ha tényleg rendőr.

-Bízol a főnöködben?

-Hogy jön ez ide? Rátérnél a lényegre? -Jimin dühösen összeráncolta a szemöldökét. -Csak rabolod az időmet, nem is akarsz mondani semmit.

De, nagyon is mondani akart. De attól függetlenül hogy szerette és egyben gyűlölte is a férfit, tudta hogy amit meg fog osztani vele, az traumatizáló lesz.

-Azt hitted te vagy a beépült rendőr. -Kuncogta jeges arccal. -De én vagyok az.

A rendőr arcára értetlen vigyor kerekedett. Jungkooknak meghasadt a szíve a férfiért, már az ami maradt belőle. Aztán közelebb hajolt a lesokkolt esetlen férfihez, és jobb kezével végig simított a fagyossá hűlt arcán. Habár tönkretette az életét az előtte ülő ember, most nem tudott önző lenni. Hisz mégis csak kemény mentális problémákkal küzdött Jimin, és ha más nem, ő nagyon is jól tudta milyen ismét darabokra törni.

-Azért küldtek téged hogy kiszedd belőlem, ki volt a hatodik áldozatom. Ugye? -Kérdezte titokzatos hangon. -Engem pedig azért, hogy téged faggassalak ki mind a tizenháromról.

Jungkooknak minden lépését figyelték. Az őrök, a rabok, és még a takarítók között is álcázott rendőrök és nyomozók figyelték a mindennapjait. Játszania kellett a szerepét, amit kiszabtak rá. Jimin semmire sem emlékezett az elkövetett bűneiből, csak azok az idők rémlettek számára amelyben Jungkookal találkozott. Ellenben furcsa dolgokat képzelt be magának miszerint rendőr, hogy az édesanyját nem ölte meg az apja, és az öccse Mingyu nem került az eseteket követően gyermekotthonba. Az agya csak így volt képes egyben maradni, és ezért senki sem okolhatta. Viszont négy éven át tartott a nyomozás, míg végül elég bizonyítékot találtak a halott lányokat illetően, és megannyi herce-hurca után sikeresen hidegre tették őt. De még hiányzott a vallomása. Azonban Jungkook hibásnak érezte magát. Ha aznap nem köpi el a nevét azon az istenverte kihallgató szobában, sosem jöttek volna rá hogy Jimin is gyilkolt. De tönkretette az életét. Ám még így is szerette. Aztán eldöntötte hogy segíteni fog neki, és kiszabadítja abból a pokolból amit ketten építettek fel. Jiminnek nagy szerencséje hogy Jungkook odáig van érte, és a szív ami már teljesen kihűlt, ugyan úgy képes lüktetni érte.

Sziasztok! Remélem tetszett, és nem volt csalódás. Nos most még biztosan kusza lehet a sztori, de a következő részben részletes magyarázatok lesznek, és persze bimbódzó szerelem 😌 a következő részben találkozunk, pápá!