SOLD TO ALPHA(Devil)|Jikook|

2.

Az árnyékként fölé magasodó férfi elkapta az előtte térdelő karját, és szorosan maga elé tartotta. Mindeközben baljóslóan csóválta a fejét, és előhúzott egy pengét a ruhája zsebéből, hogy leheletnyi közel tartsa a férfi bőréhez. Jimin alig láthatóan megrezzent a férfi cselekedetétől, de összepréselte az ajkait, hogy nyugalomra intse magát. Nem engedhetem hogy lássa a félelmem, különben azonnal elbukok.

-Itt a szigeten, van egy szabály amit mindenki igyekszik betartani. Kivéve azok akik túl bátrak szembeszállni a fegyház előírásaival, valamint azok akiknek abszolút elmentek otthonról. -Jeon közelebb hajolt a rendőr rezzenéstelen arcához, hogy tovább folytathassa. -Halálvágyad van? -Kérdezte jelentőségteljesen, elnyújtva a szavait. -Beparádézni ide, szétverni valakit, aztán úgy tenni mintha mi sem történt volna...

-Ez bizony szabályszegés. -Bólogatott a mellette álló kopasz, alacsony férfi.

Jeon szorosabban rámarkolt a férfi karjára, aztán váratlanul végig húzta a pengéjét a bőrén. Olyan gyorsan történt az egész, hogy még a fájdalom is elfelejtett felbukkanni Jimin agyában, egyedül a vére csöpögése biztosította afelől hogy valóban megsebesült, és nem csak képzelte. Továbbra is csendesen, és emelt fővel viselte a megaláztatást, míg szigorúan állta a felette álló férfi tekintetét.

-Egy vágás, ami az első rossz lépésedet jelképezi. -Jeon eltávolodott a férfitól, majd vissza sétált az ablakhoz ahonnan tökéletes rálátást nyert az udvarra. -Próbáld meg szerény és csendes körülmények között tölteni az idődet, és kerüld el messziről bajt. Életfogytiglanit kaptál?

-Kilenc hónapot.

Jeon teljes alakkal fordult vissza a férfi irányába, egy furcsán kíváncsi tekintettel, amit Jimin nem tudott kibogozni. Zsebre dugott karokkal ácsorgott a minimális fényben, miközben átvizslatta az egész lényét a férfinak.

-Ez a hely nem a hozzád hasonlóknak van fenntartva. Mit követtél el?

-Gyilkoltam.

-Hogy sikerült csak annyit kapnod? -Ráncolta össze a szemöldökét zavart ábrázattal, ám néhány pillanattal később ismét hátat fordított egy legyintés után. -Nem érdekes. Itt mindenki elkövetett valamit amiért bűnhődnie kell, ilyenkor nem számítanak sem a körülmények, sem az idő. Kötöztesd be a sebedet, aztán töltsd el hasznosan az idődet ami itt elveszti a jelentőségét.

-Nem büntetjük meg? -A kopasz férfinak nem tetszett Jeon engedékenysége, amit nem rejtett véka alá. Az ágyán ülő további két férfinak sem volt kedvükre való a döntése. -Sosem hagyjuk ezt büntetlenül.

-Choi. -Suttogta ingerülten. -Mióta kell magyarázattal szolgálnom a döntéseimért?

-Choi. Fogd be a pofád, meg akarsz halni? -Csitította el ingerülten az ágyon ülő. -Kussolj, légyszíves.

-Mindketten fogjátok be! -Szólalt fel a harmadik is, sután oda-oda pillantva az ablak alatt álló rémre, aki jéghideggé fagyasztotta a levegőt a puszta tekintetével. -Húzzunk kajáért, hagyjuk Jeont nyugodtan pihenni a fürdés előtt.

Jimin észre sem vette, de remegtek a karjai amivel két oldalt támasztotta magát a földön. Miután észrevette hogy milyen feltűnően reszket a kialakult helyzet miatt, felállt a földről, és szó nélkül bátorkodott kisétálni a sötét cella nyomasztó légköréből. Egyenesen az orvosi szoba felé indult hogy bekötöztesse a karján nyúló hosszú és mély sebet, mikor is elsétált mellette a férfi, akit az imént még azzal a karjával ütötte eszméletlenné egyetlen csapással. A férfi a torkához emelte a mutató ujját, és szép lassan végig húzta azt előtte, jelezvén számára hogy egyhamar visszatérnek majd az iménti eseményekhez, hogy visszafizesse amit kapott tőle. Jimin válaszul felemelte a kezét, és egy gyönyörű mozdulattal megajándékozta a középső ujjával, amire egy nyálas puszit lehelt, majd a combjához érintette. A férfinak nem sok kellett ahhoz hogy rá vesse magát, azonban egyfegyveres őr sétált mögötte, ezért egy pokolian gonosz és tébolyult tekinteten kívül, nem adhatott más egyebet számára. Jimin ezután a gondolataiba révedt. Azt hitte Jeon péppé veri majd a délutáni akciója miatt, aztán véresre keféli a...Tudjuk milyét, éppen ezért nem is akart gondolni rá. A rendőrségen úgy írták le őt mint a halál angyalát, azonban most ez a "fenevad" éppen az ellenkezőjéről tett színt előtte. Irgalmat mutatott, ám még ennyiből nem tudhatta biztosra. Lehetséges hogy ezt csak egy elő éteknek szánta, hogy a következő vacsorán már méreggel hintse be a csirke bőrét.

Mikor Jimin besétált a zuhanyzóba, hírtelen azzal a lendülettel vissza is fordult volna oda, ahonnan jött. Ám csak húsz perc állt rendelkezésére a fürdéshez egy nap, ezért kénytelen volt szemet hunyni a meztelen férfi testek felett, és beállt az egyik üres zuhany kabinba. Nagyot nyelve pillantott le a sötétkék ruhájára, amit szeretett volna továbbra is magán tudni, azonban érezte magán az idáig vezető út porát, amit szeretett volna lemosni. Végül úgy döntött, hogy vár még tíz percet a zuhanyzással, hátha addig kiürül a hely, és kevesebb férfi tesztoszteron lesz tapintható a levegőben. Miután csupán öten maradtak a fürdőben, bátorkodott megfosztania magát a ruháitól, és beállt a forró zuhany alá. Míg a meleg cseppek a bőrén cikáztak ide oda, eszébe jutott az egyik kérdés, amit Jeon tett fel. Hogy mégis mit követett el. Rendőr vagyok, és besunnyogtam egy küldetésem miatt Korea legveszélyesebb fegyházába, ez minden. De mégis volt valami amit mélyen eltemetett magában, és ami mégsem volt akkora hazugság, amikor elhagyta a száját a kérdésére feltett válasza.
Tehát amíg a kellemes zuhany alatt állt és lesütött pillákkal próbálta elfojtani magában az emlékeket, szembesült azzal hogy valójában milyen gyenge is ő. Mert eszébe jutott egy négy évvel ezelőtti emlék az élete egyik legsötétebb szakaszából, amikor még a nevelőapjuk is velük élt abban a kertvárosi családi házban. Jimin összetörve ütött a csempébe a markaival a véráztatta emléke miatt, és azon kapta magát hogy könnybe lábadtak a szemei.

-Most vagy soha. -Jimin átpillantott a válla felett, majd meglátta a délutáni bunyótársát a háta mögött ácsorogni. -Vissza adom amit kaptam, de én nem ígérem hogy olyan gyors leszek mint te.

-Fenyegetésben sem vagy otthon. Akkor miben vagy jó?

-Csak megleptél. Most más lesz a helyzet.

Jimin ajkait egy jól hallható sóhaj hagyta el, mikor is realizálta a helyzetet. Vagy neki áll a göncei felhúzásának de közben jól ellátják a baját, vagy lenyeli minden szégyenérzetét, és Ádámkosztümben leáll verekedni az első napján. Végül szemet forgatva megfordult a teljes alakjával, és elhúzott ajkakkal maga elé emelte az ökleit. A férfi elrugaszkodott a földtől és emelni készülte a karjait, mikor is kisétált valaki a mellettük lévő fülkéből, és elkapta a férfi karját a levegőben. Jeon olyan erősen rászorított a bajkeverő kezére, hogy az arca is belevörösödött a fájdalomba, de nem könyörgött azért hogy eressze el. Jimin eközben gyorsan a derekára erősített egy törölközőt, és riadtan a csempéhez simult amikor meglátta Jeon kezében a pengét. A hajából húzta elő, és gondolkodás nélkül felszántotta vele a férfi tenyerét. Minden eddigi bohókás kedve elillanni látszott amikor a vér a csupasz lábaihoz csordogált, majd leömlött a lefolyón. Ezután arrébb dobta őt akárcsak egy homokkal megtömött zsákot, és szorosabban megkötötte a dereka körül megfont törülközőt. Jimin ezúttal valóban félt egy kicsit. Utálta a vér látványát, félt az éles dolgoktól amelyeket hajkoronákból húznak elő, és nem utolsó sorban az előtte álló elítélttől, akinek meg.sem.rezzent.az.arca. a tettei után sem, míg Jimin rá sem mert nézni arra az iszonyúan mély vágásra a férfi ájulttan fekvő kezén.

Jeon közelebb sétált a leblokkolt férfihez, és vissza dugta a pengét a hajába. Jimin ekkor elrejtette minden érzelmét ami még az imént kiülni látszott az arcára, aztán biccentett egyet.

-Köszi. De megoldottam volna.

-Mit köszönsz? Ma te hozod a cellámba a vacsorát, ahogy ezentúl minden nap ami egymást követi. -Szigorúan kihúzta magát előtte. -Vigyázok az értékeimre.