A maffia házasság

6 rész

*𝓚𝓪𝓽𝓪*

Reggel iszonyatos fejfájással keltem. Ahogy felültem az ágyból, egy kicsit megszédültem. Muszáj volt valami fájdalom csillapító után nyúlnom. Nem szoktam inni, meg is vetem az olyan embereket akik többet isznak, mint amit kellene, de tegnap úgy felmérgelt Viktor, hogy egyik pezsgőt ittam a másik után. Hogy hogyan kerültem az ágyba vagy ki adta rám a pizsamámat rejtály. Lassan kikeltem az ágyból és elindúltam az ajtó felé. Minden jogom meg van ahoz hogy úgy járjak-keljek ahogy én akarok.  Kinyitottam az ajtót és mikor a lépcső széléhez értem megtorpantam. Mindenki sürgött forgott, egyik ember ment a másik irányba. A korlát piros és arany színben pompázott, vörös rózsákkal díszítve. Elösszőr nem értettem a dolgot, de aztán le esett. Ma van az esküvő napja!
Vissza fordúltam a szobám ajtajha felé, de akkor egy jólfésült férfi vigyorgott rám, mint aki megnyerte a főnyereményt.

-Na végre, drágám már azt hittük fel se kellsz. - mondja vidáman majd tapsolt kettőt. -Gyerünk-gyerünk még sok dolgunk van! -húzott magával be a szobába.

-De én...-kezdtem volna tíltakozni, de belém folytotta a szót.

-Ne mondj semmit, te csak pihenyj. Máris kapsz enni és rád fél egy fájdalom csillapító is, ahogy joban megnézlek. Jaj kis szivem pedig mondtam Viktornak, hogy ne nehezítse meg a dolgom. -forgatta a szemét a férfi.

Ezek után felgyorsúltak az események. Kaptam enni és gyógyszert is, miközben a hajamat és a sminkemet csinálták egyszerre. Azt hittem sose lesz vége, de 1,5 vagy 2 óra múlva talán, bár nekem többnek tünt, adtak egy pár perc szünetet. Ki szaladtam a szobából és szét se nézve lerohantam a lépcsőn.  A legelső ajtón be mentem, és amikor megfordúltam egy sötét szobában találtam magam. A függöny el volt húzva az ablak elött, a szoba közepén egy íróasztal foglalt helyet, elötte volt két szék. Bal oldalt talán egy kanapé is volt. Oda sétáltam az íróasztalhoz és le ültem a székbe. Sóhajtva döltem hátra, élveztem a csendet ami körül ölelt. Bele se gondoltam, hogy én egy ilyen szerepbe kerülök, amiben most vagyok. Előre hajolva, felkapcsoltam a lámpát majd körül néztem. Egy halom papír és számla hevert, volt ami rendezetten más hanyagul. Kihúztam pár fiókot, de semmi olyat nem találtam, ami magyarázatot adna erre a képtelen helyzetre.

-Megtaláltad, amit kerestél?

A hírtelen hang miatt megugrottam, majd mikor ki vettem Viktor alakját a sarokból, megpróbáltam lenyugtatni magam.

-Te hogy kerülsz ide? -kérdeztem kissé vádló hangon.
-Ezt én is kérdezhetném tőled. -jött közelebb, majd leült a szemközti székek egyikébe.
-Nos. -nyaltam meg az ajkaimat. -Egy kis csendre vágytam.
-És úgy látom a csend kutató munkával végződött. Mire vagy kíváncsi? -kortyolt bele a poharába.
-Miért vagyok itt? -tettem fel neki a kérdést.
-Mert az első perctől ahogy megláttalak megfogott valami.-kortyolt bele ismét a poharába.
-Nagyon vicces-forgattam a szemem.
-Vedd úgy ahogy akarod. Most ideje menned, úgy tudom a vőlegény nem láthatja meg a mennyasszonyt és így is többet láttam mint kellene.-mondta mély rekedtes hangon.

Nem volt kedvem vele vitatkozni vagy üvöltözni, tudtam hogy akkor is hozzá kell mennem ha nem akarok. Föl álltam majd elhagytam a szobát.

-Oh, hát itt vagy. Gyorsan gyorsan bele kell tuszmákolnunk a ruhába.-tapsolt kettőt a férfi.

*𝓥𝓲𝓴𝓽𝓸𝓻*
Ahogy megláttam Katát sminkben elállt a szavam. Pedig nagyon nem érdekel hogy néz ki egy nő sőt, már már túlzás ahogy vastagon ki sminkelik magukat, A stylist értette a dolgát. Kopogtatást hallottam az ajtó túloldalán, majd be jött apám és az erős kezeivel megveregette a vállam.

-Biztos hogy ezt akarod?-szólalt meg
-Persze, nem hátrálok meg.-jelentettem ki majd felálltam.
-Csak a lányt sajnálom.-hallottam a szomorúságot a hangjában.
-Már ha akarnék se tudnék megfutamodni.-felkaptam az öltönyöm.
-De mi van ha ő nem úgy érez...
-Biztos hogy érez valamit, csak rá kell néznem.-babráltam a nyakkendővel.

Apa tudja hogy min megyek keresztül és támogat amiben csak kell. Túl sok pénz és túl sok ember munkája menne a kukába ha engednék annak a szajhának.
Segített megkötni a nyakkendőmet majd együtt mentünk ki a helyiségből.
-Megyek a mennyasszonyodért, mostmár fel kell kötnöd a nadrágod.-viccelődött.
-Ő más, és lehet ez kell nekem.-mondtam majd elindultam a vendégek felé.

Lassan mindenki le ült a székbe. Előző nap este esett egy kis hó ami még káprázatossá teszi az egész ceremóniát. Nem tudom kinek az ötlete volt hogy kint az udvaron tartsuk ezt az egészet, de most ahogy körbe nézek remek választás volt. Elkezdődik a zene, majd szépen sorban indulunk. Anya belém karolt, majd megindulunk a helyünk felé. Boldog vagyok hogy itt van még köztünk, pedig volt mikor azt hittük el veszítjük.

-Azért még mindig az én fiam leszel.-suttogta meghatottan majd adott egy csókot az arcomra.
-Anya én...-a torkomon akadtak a szavak
-Addig nem megyek még nem muszáj.-tett ígéretet majd le ült a helyére.

Utánunk jött Betti és Zsombor, majd a kis koszorús lányok. A zene megváltozott és megláttam Katát. Büszke fejjel vonult apával, aki mintha még büszkébb lenne mellette. A haja ki engedve, egy két csattal volt félre tűzve. A ruhája fehér, csillogó kövekkel volt díszítve, és ahogy haladt a szemed lefelé a szoknya rész feketében pompázott. Egy szőrme mellénnyel volt takarva a válla.
Megálltak előttem, majd apa súgott valamit a fülébe mire Kata csak bólintott. Utána a kezét a kezembe téve, apa le ült anya mellé.
-Ma azért gyűltünk itt össze, hogy ez a két pár ma egybe kelljen...-kezdte meg az anyakönyvezető a beszédet.

Másra se tudtam koncentrálni csak arra hogy ez a gyönyörű nő ma a feleségem lesz. Tudtam hogy minden megváltozik, de soha senkire se válltanán le az én csípős nyelvű páromat.

-Akarod e, hogy az itt megjelent Berkesi Katalint hites feleségedül?-kérdezte az anyakönyvezető
-Akarom.-válaszoltam.
-Berkesi Katalin, akarod az itt megjelent Pócs Viktort hites férjedül?.-kérdezte ismét.

Kata egy darabig nem szólt egy szót sem, és mikor már azt hittem nemet mond, a szemembe nézett és azt mondta...
-Akarom.
-Nos van aki ellenzi a házasságot, az szóljon most vagy hallgasson örökre.
Mikor megfordultam, megláttam Biankát a sorok között. Ördögi mosollyal rám nézett, fogalmam sincs hogy került ide de ha megszólal szét tépem.

Köszönöm a türelmed és azt hogy elolvastad!
Zsu.