A maffia házasság

10. rész (+18)

*𝓚𝓪𝓽𝓪*

Azt mondják Párizs a szerelem városa. Bár jelen pillanatban nem hiszek ebben nyilván minden változhat. Ahogy a gép landolt, majd egy limuzinnal elindultunk a szálloda felé a környezetet figyelem. Az emberek jöttek mentek, irígyeltem őket. Ahogy megérkeztünk ki szálltam a kocsiból majd körül néztem, Viktor megérintette a derekam át ez kizökkentett a transzból amiben voltam. Előre mentem, mire a londiner kinyitotta az ajtót majd beléptünk a hallba. A recepciós hölgy egyből felfigyelt ránk majd elő vette a 100 wattos mosolyát. A szememet forgattam hallgattam ahogy Viktor tökéletes francia nyelvérzékkel kommunikált.

-őt is el veszed feleségül?- kérdeztem tőle flegmán, mire Viktor magához húzott.
-nem, csak a szobánkat egyeztettem. Egy kis hibát véltek elkövetni de már orvosolják.-magyarázta.
-oh, csak nem kapunk arany étkészletet reggelire.-tettem a szám elé a kezem aggódást tettetve.
-különnszobát írtak nekünk ki, de ne aggódj drágám már intézkedtem.-kacsintott rám.

Mikor megkaptuk a kulcskártyát mehettünk is a lift felé. A poggyászunkat utánunk hozzák nekünk igazából semmit se kell csinálni. Bezzeg mikor én utaztam. Magamnak kellett vinni a táskámat mert nagyon el voltak foglalva.
Tipikus, a gazdagoknak mindent megcsinálnak.
Viktor kinyitotta az ajtót elöttünk és ha nem haragudtam volna rá, már a nyakába ugrottam volna a pazar látvány miatt. Viktor telefonja megcsörrent így egy pillanat türelmet kérve ki ment a szobából.

Sóhajtva ültem le az ágyra, majd hátra döltem és a mennyezetet bámultam. Nyilván elaludtam mert a következő pillanatban Viktor szeme tárult elém. Hírtelen felugrott mire be vertem a fejem az orrába. Fájdalmásan vissza dőltem az ágyra, még ő az orrát fogta le.

-uh milyen kemény fejed van.-dörzsőlte az orrnyergét.
-talán nem alvás közben ide hajolni.-kelltem ki az ágyból, majd elindultam a fürdő felé.
-most mi bajod van? Amióta itt vagyunk, te csak morogsz.- jött utána Viktor.
-semmi.-válaszoltam, mert úgy se értené meg.
-semmi, mindig ez a semmi.-jött közelebb, még én meg igazítottam a hajam.
-de ha tényleg semmi.-felnéztem rá a tükörben majd megpróbáltam el menni.
-na, adj egy puszit és el mehetsz.-nézett rám mosolyogva.
-majd ha fagy.-löktem volna félre.

Két keze közé fogta az arcom majd megcsókolt.

*Viktor*

Kata elrántotta magát mellőlem, majd kiszalat a teraszra. Utána mentem, nehogy esetleg öngyilkos legyen miattam. Tudom hogy nehéz elfogadni a mostani helyzetet, de ami történt megtörtént. A feleségem és pont. A korláthoz ment, egyik kezével kapaszkodott még másikkal megérintette az ajkait. A hátamögé álltam és megérintettem a vállát.

-Jól vagy? -kérdeztem hallan.
-Hogy jól vagyok? -fordúlt meg hírtelen. -szerinted az teljesen normális, hogy elrabol, majd akaratom ellenére elvettél feleségül? -kérdezi ingerülten.

Eltávolodom tőle majd a hajamba túrok. Már nem tudok mit kitalálni, hogy megnyugtassam.

-Tudod mit, most lezuhanyzom és elmegyek vacsorázni.-indúlt el mellettem, de akkor megláttam egy csillanást a szemközti háznál.

Bianka orvlövészt küldhetett rám. Egy ribanc!

Megfogtam Katát és a falhoz löktem. Ő a lakás meglepetéstől levegőt kapkodtak, megint az agyam azon pörgött hogyan tudnám épségben bevinni aba.

-Mégis mit művelsz?-próbált volna szabadulni de nem tudott.
-Szeretnélek emlékeztetni arra, hogy a feleségem vagy, egy maffiózónak.-simítottam végig a derekán.

Az illata kellemes levendula, amitől egyből megnyugszom.
Hírtelen megfordítom és mélyen a szemébe nézek. Egyszerre látok benne félelmet és mintha vágyat is.
Amint a közelébe kerülök a testem fel lángol. Mintha egy mágnes húzna maga felé. Szó nélkül bele csókoltam a nyakában ő közben a levegőért kapkodott. Vártam egy kicsit hátha eltól magától, de meg sem mozdult.

-szólj, ha abba hagyjam. -szólaltam meg, de mivel nem szólt így folytattam.

Erősen az ajkára tapaszottam az enyémet, majd éreztettem vele mit is érzek iránta.

Szerelmet

Tiszteletet

Megbecsülést.

Kata válaszképp viszonozta a csókot, miközben a zakomba kapaszkodott. Ölembe kaptam és egyenesen az ágy felé vittem, majd le tettem az ágy elé és elkezdtem levetkőztetni. Imádtam benne mindent amit csak adni tudott. 

-Abba hagyjam? -kérdeztem újra.

-Meg ne próbáld! -válaszolta.

Óvatosan fektettem le az ágyra, majd elő vettem a pénztárcámból egy gumit, de végül ejtettem a dolgot. Ő a feleségem, nincs mitől tartanom. Felé helyezkedtem, majd egy erőteljes mozdulattal belé hatoltam.
Egyszerre kapkodtunk levegő után.

-Jól vagy? -kérdeztem tőle.
-Istenem, csak adj bele mindent, ne most kezdj el óvatoskodni. -szórított magához, ami meglepedt és majdnem elnevettem magam.
-Nocsak valaki nagyon türelmetlen. -haraptam a nyakába, mire felnyögött.
-Csak éhes vagyok. -szólalt meg.
-Na nézzük csak mennyire. -gyorsítottam a tempón.

Később le mentünk vacsorázni, és csak reménykedtem abban hogy az itt eltöltött idő megváltoztatja a véleményét rólam.
Az orvlövészt nem találták meg, és úgy éreztem ha nem találjuk meg Biankát hamarosan elszabadúl a pokol.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Zsu.