A maffia házasság

2 rész

*𝓚𝓪𝓽𝓪*

Reggel fáradtan nyújtózkodtam a takaró alatt. A fejem és a szemem is nagyon fájt, elöszőr azt hittem, hogy a saját ágyamban aludtam és anya valami olyat vágott a fejemhez, ami sértette a fülemet. Óvatosan kinyitottam a szemem, ami össze volt tapadva a sírástól és rá jöttem hogy nem a saját szobámban vagyok, a saját ágyamban. A reggeli nap sugarai próbáltak besütni a sötételő függönyön keresztűl. Az asztalon már várt a friss reggeli és még valaki. A bőr ruhás csaj ott ült az asztal elötti széken és egy magazint olvasgatott.

-Kávé, tej vagy kakaó? -kérdezte fel sem nézve.
-Tessék? -kérdeztem tőle két ásítás között.
-Mit szeretnél inni? -csapja össze a magazint, majd unalmasan ledobja az asztalra.
-Egy kávét kérek. Mikor mehetek haza? -teszem fel neki a kérdést reménykedve hátha...
-Ha hiszed ha nem még pár nap és haza se akarsz menni. -állt fel, majd felém nyújtotta a kávét.
-Nem hiszem, hogy a gondolatom miszerint elraboltak és fogolyként tartanak majd megváltozik az otthon édes otthon verzióvá. -néztem gyanusan a kávéra.
-Nincs megmérgezve, de ha gondolod bele iszok. -ajánlotta fel, de a gondolat hogy másik szája után igyak lehetettlen.

Bele ittam a kávéba, nekem már mindegy alapon, de amint megéreztem az első kortyot, azt hittem a menyországban vagyok. 

-A nevem Betti, a bátyám pedig Viktor. -szólal meg kis idő múlva.
-És azért raboltatok el...
-Én nem, a bátyám ötlete volt, de mostmár tetszik. Jó lesz ha valaki megneveli, benned pedig látok valamit ami tetszik. -dől hátra és egy paprikát eszeget.
-Miért akar elvenni? Nem talált szebbet nállam?-teszem le a poharat a komódra, ami az ágy mellett volt.
-Van egy hosszú történet, amit majd el mesél ő és van egy rövid. Valaki becsapta, kell egy alibi itt jössz te a képbe és ennyi.
-Én pedig azt nyerem meg ezzel hogy...
-Nem fog senki bántani, lesz egy menő sogórnőd és egy hatalmas vagyon. -nyújtja felém az egyik szendvicset, amit hálásan elfogadtam.
-Nem győztél meg. -rágok bele a szendvicsbe.
-Nem is akartalak. Viszont ma lesz egy ruha próbád, hisz a hétvégén esküvő. -áll fel és elindúl az ajtó felé.
-Tessék? Az még 3 nap. -pánikolok be.

Még 3 napom maradt kb megszöknöm, hogy fogom ezt meg valósítani?! Válaszra se méltatott csak ki ment az ajtón. A gyomrom felmordúlt és a szendvics se kellett már. A pohár mellé le tettem a szendvicset is, majd felálltam, hátha nyitva van esetleg egy ablak vagy valami, amin megszökhetek. Elhúztam a hatalmas sötételőt, majd megfogtam a kilincset és boldogat vettem észre hogy nyitva van. A reggeli hűvös szél megcsapta a bőrőmet, de nem érdekelt, ha elég alacsony helyen vagyok talán le tudok mászni. De amint a korláthoz értem, teljesen ledöbbentem. Nagyon magasan lehettem, nekem pedig tériszonyom van. Ha akarnék se tudnék le ugrani vagy le mászni. 

-Meg fogsz fázni. -hallottam meg egy férfi hangot a hátam mögött.
-Ha közelebb jön le ugrom! -fenyegettem meg.
-De hogy ugrassz le. Innen nézve hamarabb esel össze.-hangjában hallottam hogy jót mulat rajtam.
-Maga lenne a királyfi aki össze szed? -horkantam fel, de még mindig nem néztem hátra.
-Drágám én maga vagyok az ördög. -suttogta a fülembe.

Hatalmasat nyeltem a váratlan mély hangja miatt. A meleg lehellete érintette a nyakamat én pedig megborzongtam egy kicsit. Rám terítette a pokrócot, majd a karjába vett és vissza vitt a szobába.

*𝓥𝓲𝓴𝓽𝓸𝓻*

A csaj rugkapált a levegőbe és a kezével próbált ütni, de minthiába. Olyan törékeny, hogy inkább azt hittem én teszek kárt benne még be viszem a szobába. Le raktam a földre még ő mint egy vadmacsak visítozott és ütögetett.

-Nem tudom mit képzel magáról, de ha kiszabadulok innen az összes rendőr ide jön! -kiabálta.

Nyugott mozdulatokkal csuktam be a tersz ajtaját, majd elhúztam a fügönyt.

-Téynleg? -mosolygok rá mikor felé néztem.
-Az biztos, hogy megkeserítem az életét. Nem lesz jó ha elejti a szappant a börtönben. -vigyorog rám mint aki azt hiszi ezzel megfélemlített.
-Szerintem meg te figyelj arra, nehogy elejtsd a szappant zuhanyzás közben, hatalmas meglepetés fog érni. -ültem le az asztal elötti székbe.
-Mekkora egó. -üll le az ágyra.
-Miért nem eszel? -néztem a majdnem éríntetlen szendvicsére.
-Felfordúlt a gyomrom. -forgatja a szemét.
-Hát, akkor addig nem megyek el, amíg nem eszed meg. -dőlök hátra.
-Unalmas napja lesz akkor, mert nem fogom meg enni. -makacsolta meg magát.
-Egyszer éhes leszel. Tetszik az ajándékom? -teszem fel neki a kérdést.
-Milyen ajándék? -néz rám zavartan.

Rá mutatok az újjára ő pedig döbbenten veszi észre a gyűrűt. Húzogatja, rángatja, de az nem jönn le az újjáról. Beszalad a fürdőszobába, de egy hatalmas csattanás után mérgesen jön ki.

-Mégis mit jelentsen ez?! -mutatja fel a jobb kezét.
-Az eljegyzési gyűrűd. Gyémánt kövel van be rakva, és csak az én telefonommal lehet le venni az újjadról. A technika és a divat ötvözése.
-Mégis hogy képzelte ezt! Soha nem megyek magához érti soha! -üvölti dühösen.

Felkap egy poharat, majd hozzám vágja, de a jó reflexeimnek köszönhetően elkaptam a kezemmel. Le tettem az asztalra, majd lassan fel álltam. Még mindig dühös volt, de a félelem is megjelent a szemében. Megindúltam felé, testét az ajtóhoz nyomtam.

-Ezt még egyszer meg ne próbáld, megértetted?! -emeltem fel a karját a feje fölé, majd a szemébe néztem.
-Utálom a cigaretta szagát. -néz fel rám. -Különben is, az anyám egyszer észre veszi hogy nem vagyok sőt már biztos keresnek. Idő kérése és meg fognak találni. -mondja dühösen.
-Az anyád nem kerestet téged, mivel megvásároltalak. Valószínűleg boldogabb az alkohol társaságában mintha te ott lennél. -szúrtam szíven, de nem érdekelt.
-Nem! Nem! Nem! -rángatta a kezét és sírva fakadt.
-Jobb ha nem harcolsz és azt teszed amit mondok. -adok egy csókot a homlokára, majd elhúzódom tőle.

Ott hagytam még ő keservesen zokogott. Mikor bezártam a szobája ajtaját, mocskosnak éreztem magam. Legszivesebben vissza mennék  és magamhoz ölelném. De azzal mindent el rontok és most meg kell értenie, hogy velem nem szórakozhat senki. Amúgy is fontosabb dolgom van, többek között le kell szoknom a cigiről.

Köszönöm, hogy elolvastad!
Zsu!