2️⃣0️⃣2️⃣4️⃣
Tizenkét válogatott sportoló különálló története, akiknek mindenük a saját sportága 🥰
Belülről semmi sem olyan tökéletes, mint kívülről, ezt szeretném megmutatni nektek, hiszen a legtöbb ember ezt nem látja 🦋
Még tavaly elhatároztam...
Figyelmeztetések: párkapcsolaton belül feszültség, az Olimpia nyomásának feltárása belülről, csalódottság
A novellához a Coldplay A Sky Full of Stars c. dalát ajánlom.
—————————————————
BRITANNY KAYLA HARRISON, az USA válogatott gátfutója
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Idegesen sétáltam a buszmegálló felé. Mégis hogy vághatta mindezt a fejemhez? Nem tehetek arról, ami körbevesz engem. Ugyanúgy vagyok vele, mint ő.
Az időjárás mintha megérezte volna, hogy nem vagyok a legjobb hangulatomban. Az eső csak úgy zuhogott, minden egyes lépésemnél a felcsapódó víz egyre inkább nedvessé varázsolta trapéz farmerom szárát. Az utcán csak úgy hömpölygött az eső, mintha egy folyó próbált volna minden gátat átszakítva utat törni magának.
Mire leértem a buszmegállóba, leginkább egy elázott kutyára hasonlíthattam. Legalábbis megállóban várakozó két tinifiú és idős néni tekintete ezt sugallta. Jelenleg ők bosszantottak legkevésbé, egyre csak Conor szavai jártak a fejemben.
Két évvel ezelőtt találkoztunk először, a legkevésbé sem szerencsés módon. Mindketten kórházban voltunk, külön-külön történt baleset után. Szerintem mindkettőnk életében — de az enyémben biztosan — az a valahavolt legnehezebb időszak volt. Mert ahogy onnan felépültünk... egy év együttlét távlatából azt mondom, ez a legcsodálatosabb, ami történhetett velünk.
Most viszont egyre gyakoribbak a nehézségek. Conor és én is feszültek vagyunk, és a sok edzéstől annyira fáradtak, hogy még este se tudunk leülni beszélgetni a másikkal. Azt reméltem az Olimpia, és az ezzel járó kiszakadás a megszokott környezetből majd hasznunkra válik. De nem, ez is csak egy plusz teher lett.
Az elmúlt napokban iszonyat sok megrázkódtatás érte az úszó barátomat. Éremesélyesként indult kétszáz háton, és a döntőig mindent meg is nyert, ott viszont maradt az ötödik hely. Emiatt pedig nagyon feszült. Néha azt érzem, egyszerűbb lenne, ha nem lennénk sportolók mind a ketten, mert így át tudom érezni amit mond. Egyszerre akarok vele vitatkozni, és egyszerre értek vele egyet. Mert tudom, mit érez.
Időközben megérkezik a busz, ami visszavisz az olimpiai faluba. Conorral egy étterembe jöttünk ki vacsorázni, de miután mindenen hisztizett, szóvátettem, sértéseket vágott a fejemhez, elegem lett, faképnél hagytam. Ez röviden és tömören eddig a mai estém. A további részében pedig csak alvást tervezek, semmi mást.
Úgy fél órával később már az amerikai ház felé tartok. Este nyolc körül lehet, szembejön velem néhány kisebb csoport sportoló, akik valószínűleg szintén a saját szállásuk felé igyekeznek. Az eső itt már elállt, ennek ellenére még tele van pocsolyával az út. Ezeket kerülgetve úgy érzem, mintha a saját érzéseimet kerülgetném. Az óriási vihar mintha a bennem tomboló kétely lett volna, és az, ahogy ez minden gátat átszakított. Ezek pedig csak annak a kitörésnek milliónyi kis darabkái.
