Pán Péter és Hook Lánya

7.

Végig néztem ahogy elhagynak. Kicsit fájt a szívem, hiszen szinte felnéztem rájuk. Persze nem Reginára gondolok. Emma, Margaret és David. Tőlük fájt ez az árulás.

Apa nem tudott mit csinálni. Megértettem. És tudtam, hogy vissza fog szerezni.

Nem akartam, hogy Pán meglássom sírni ezért vissza tartottam a kisebb könnyeimet.

- Induljunk, Virágszál. Nem fognak visszajönni érted. - zavartak a becenevei, de egyben jól estek. És a bőröm bizsergett minden alkalommal, ahányszor hozzám ért.

Nem értettem, saját magamat. Ő az ellenség. Több száz éves. Gyerekeket rabol. Mr.Gold APJA. És mégis... Valami magával ragadott benne.

Egy szót sem szóltunk egymáshoz, miután elindultunk. Terveim szerint, nem fogok hozzá beszélni, amíg ki nem szabadítanak.
Elhatároztam magam, hogy nem segítem az ellenséget. De közben, legszívesebben minden titkukat elakartam mondani neki bosszúként.

- Tudod, nem volt valami szép, ahogy elárultak. De majd velünk megleszel. Csing megkedvelt a múltkor - nézett vissza rám.

Csak mereven bámultam rá, összeszorítva a számat, nehogy megszólaljak.

- Oké, szóval hallgatsz. - bólintottam határozottan. - Majd dalolni fogsz Kismadár. - mosolygott rám. Kicsit megbotlottam, de talán nem vette észre. Ezek a becenevei az őrületbe kergettek.

- Azért nem lesz olyan szörnyű velünk élned, nyugi.

Zene hallatszódott az erdő mélyéről. Oda érve, egy csapat táncoló, zenélő fiú bontakozott ki előttem. Vidáman énekeltek, táncoltak a tábortűz körül. Egy lányt sem láttam. Anno amikor Pán Péter meséjét hallgattam sosem értettem, hogy lányokat miért nem hoz ide. Persze Wendy-n kívül.

- Kérdezhetek valamit? - fordultam oda hozzá. Kiskorom óta tudni akarom a választ.

- Persze, Szépségem - mért végig igéző szemeivel. Kicsit se jöttem zavarba, á nem.

- Lányokat miért nem hozol ide soha?

- Ez nem igaz, hisz itt vagy - nem nagyon akart válaszolni. Oda ment az egyik fiúhoz, mondott neki pár szót, majd a fiú el üvöltötte magát.

- Mindenki, ő itt Charlotte! - miközben rám mutatott, mindenki rám emelte a tekintetét.

- Khm... Sziasztok - bénán intettem nekik.

És ezzel kezdetét vette egy új kaland.

Nem is tudom hány éve kezdtem el írni ezt a sztorit... talán 4-5 is megvan és soha nem folytattam intenzíven amiért bocsánat. Viszont köszönöm szépen a sok megtekintéseket nagyon jól esik mindig rájuk nézni. Eldöntöttem, hogy befejezem a történetet, esetleg egy epilógust írok hozzá. A folytatást mindenki fantáziájára bízom. Köszönök minden kommentet, lájkot, megtekintést❤️❤️