Pán Péter és Hook Lánya

3.

Mindenhova néztem csak Peter-re nem. De én éreztem magamon a tekintetét.

Még mindig azon gondolkodtam, hogy mit mondok Emmáéknak. Hiszen nem mondhatom azt, hogy: Ó, sziasztok! Képzeljétek találkoztam a nagy Pán Péterrel aki ugye az ellenségünk! Ja, és ő látta el a bokámat miután megmentette az életemet!
Na ezzel nem állíthatok oda. Viszont....
-Tudsz járni?-szakította félbe elmélkedésem Pán. Felálltam, mentem pár kis kört a kunyhóban. Kicsit bicegtem de egyébként teljesen jól van a bokám vagyis tudtam járni.
-Rendben van-néztem rá. Bólintott aztán elindult kifele. Nem értettem. Most kövessem? Vagy mi?

Utána mentem. Egy ideig egy kis ösvényen mentünk az erdőben aztán hangokat hallottam. Gyerek hangokat. Az Elveszett FIúk? Most komolyan a rejtekhelyükhöz vezet? Vagy ez egy csapda? Gyorsan kellett döntenem. Vagy megyek tovább, és meglátom hogy csapda-e vagy elfutok. Viszont....ha megjegyezném az utat akkor.....Nem. Segített nekem. Nem fogom elmondani apáéknak a relytekhelyét. Ha egyáltalán oda vezet....
-Ezen az ösvényen vissza jutsz a partra.Onnan meg, csak megtalálod a hajót-miközben ezt mondta, hirtelen megállt megfordult kb 1 másodperc alatt. Én meg neki mentem a mellkasának. Csak en lehetek ilyen szerencsétlen.
-Öhm...bocsi-léptem egyet hátra és zöld íriszeibe néztem. Gyönyörű szeme van. Mi?! Miért gondolom ezeket?
-Köszönöm, azthiszem. Akkor én megyek. Hello-már el is indultam amikor megfogta a vállam. Érintésétől kirázott a hideg
-Áruld el a nevedet-állított meg a mondatával. Vissza néztem rá.
-Komolyan a nevem érdekel?-húztam fel a szemöldököm. Bólintott.
-Charlotte-halvány mosoly jelent meg az arcomon. Peter viszonozta. Ezzel a mosollyal megfordultam és mentem az ösvényen amit a fiú mutatott.

Már láttam a partot amikor eszembe jutott, hogy mit kéne mondanom apáéknak. 
Végülis....azt mondhatom, hogy Csing volt. Hogy ő kötözte be a lábam. És így nem is hazudok. Tökéletes.

Bocsánat hogy így eltüntem.